Az Apple Music használata közben az első pofont akkor kapjuk, amikor rájövünk: a iCloud zenekönyvtár használatával egyáltalán nem biztos, hogy az ősrégi, általunk grabbelt dal, amit épp hallgatunk, a készüléken van egyáltalán. Lehet, hogy már tizedszer streameljük, mondjuk 4G-n, jó nagy adatforgalmat generálva. Az információ, hogy a fájl hol van, egyáltalán nincs az arcunkba tolva:
Persze, otthon egyenként nekiállhatunk, és megnyomogathatjuk a felhő ikont azok mellett a dalok mellett, amiket offline is hallgatni szeretnénk. Itt találjuk, meg ne kérdezzétek, hogy végül melyik (...) gombra kell nyomni a kettő közül, a listában vagy az egyedi dal lejátszó oldalán, de csak az egyikre jön elő (rém idegesítő):
De hogy a fenébe tudjuk CSAK az offline elérhető dalokat hallgatni, ha épp elfogyott az adatnafta?
Az Apple, az intuitív user interface-ek egykori nagymestere, mára a zenelejátszóval a következetlen és átláthatatlan, csúnya gombhalmazok megalkotója, kicsit eldugta a megoldást. A Saját Zenék menüpont alatt, a Legutóbb hozzáadott és az ABC elrendezésű dalsor között van egy gombnak aligha kinéző gomb. Dalok. Nyomd meg.
Itt lehet a zenéink listáját adott kategóriák szerint szűrni. És a lista alján, mint akinek nem volt jobb helye, és hatodik césként beültették az ötödik bések közé, ott van a Csak letöltött zene elnevezésű KÉTÁLLÁSÚ KAPCSOLÓ.
Többet sem kell mondanom. Ezután csak az offline zenéinket látjuk, ha bekapcsoljuk.
Egyébként nincs könnyű dolgunk, ha szeretnénk a 6428 online dalunkból 254-et offline hallgatásra bírni. A fent látható ömlesztett listán lehetne ugyan egy felhő ikon azok mellett a dalok mellett, amelyiket onnan hallgatjuk, és lehetne, hogy végignyomogathatunk 254 dalt mondjuk tíz perc alatt, de hát nincs ott ilyen. Két kattintásra van a lehetőség a (...) menüpont alatt.
Van viszont az inverze: az ikon, ami megmutatja, melyik dal van már eleve a telefonunkon (ez is lehetett volna a válasz a poszt kérdésére, csak a fene akar kézzel navigálni a dalok között).
Ja, tudom, mit rinyál, akinek még mindig Audio Track című számai vannak? Béna!
Joggal érezzük, és jól is érezzük, hogy a hagyományos, "használd amit birtokolsz" szemléletet előcsalni ebben az új, felhő alapú korban egyre nehezebb és körülményesebb lesz. Kezdjük ott, hogy egy 16 gigabájtos telefon, amit azért vetted, hogy pénzt spórolj, simán betelik, így a full felbontású képeidet és zenéidet többnyire felhőben tárolod. Amiért megint fizetsz, ha nem akarod, hogy gyorsan elfogyjon, úgyhogy megintcsak kiadásba vered magad.
És én mindezt tökre megértem, és oké is lenne, ha nem fejne meg még egyszer a mobilszolgáltató, amiért letöltöm ezeket a fájlokat a gépemre újra, meg újra. Hanem mondjuk lennének a mai kornak, az egyre nagyobb méretű zene- és képfájl-méreteknek, valamint a mai mobilkultúra wifi-zónákon kívüli adatfogyasztási szokásainak megfelelő adatcsomagok, és ezekért nem kellene csillagászati árakat, meg sms-rendelgetést meg hasonlókat pötyögtetni befele. Azt ki sem merem mondani, hogy korlátlan, vagy de. Ki merem. Korlátlan.
