almalé és kungfu Rólunk

Az AT&T elmondja, miért rossz a hálózata

Ugye divat szidni az itthoni mobilszolgáltatókat, van is egy rakás okunk rá, de olyat még egyik sem művelt, mint az AT&T, amelyik videóüzenetben próbálta megmagyarázni, miért használhatatlan a hálózata.

Minket ez a probléma kevéssé érint, Amerikában viszont sokakat idegesít a nem megfelelő hívásminőség, de még inkább az alacsony sávszélesség meg a sokáig elérhetetlen mms és tetheting. Ezek a problémák mind a hálózat gyengeségéből fakadtak, amire az AT&T most frappáns választ adott: azért nincs jobb network, mert az kurva drága. Már eddig is sokat költöttek a fejlesztésekre, ezek után is dollármilliárdokat ölnek a projektbe, de hát sajnos egy rakás adótorony meg antenna kéne, közben meg túl sok a telefon, az adatforgalom is kibírhatatlan manapság, egyre drágább a körte, egy nyűg ez az egész.

Egyébként még hihetnénk is a cégnek, ha nem lenne egy rakás mobilszolgáltató a világon, amelyik a forgalmazás megkezdésének pillanatában engedélyezte volna az mms-t meg a tetheringet az iPhone-on. Szóval ez csak kifogás, amire a szolgáltató előfizetői nyilván nem kíváncsiak.

Ami miatt viszont a szánalmas magyarázkodás ellenére sem lesz teljesen visszataszító ez a spot, az a törekvés: a szolgáltató jelzi, hogy tudja, közutálatnak örvend, és dolgozik azon, hogy ez megváltozzon. Nem veszi semmibe előfizetőit, kommunikál velük, egy viszonylag magas rangú alkalmazott áll ki, és ígér változást.

Na ilyesmiből viszont több kéne itthonra is.



Hétfői Apple-csaj: Brigi

Először is nem Brigi, hanem Bridges. Másodszor meg nem csaj, hanem fiú. És nem is ember, hanem kutya. Semmi keresnivalója a rovatban. Én mégis betettem, mert a rovat az enyém, ha akarnám, egy középhatótávolságú föld-levegő-rakéta lenne a heti Apple-csaj.

Brigiről tudni kell, hogy nem az én kutyám, csak egy hétig vigyáztam rá. A barátnőm, Dóra barátnőjéé (túl hosszú lánc, mondjuk úgy, hogy Gabi Lajosé és férjéé, Halé), akik elutaztak pár napra a horvát tengerpartra, a kutyát meg ránk hagyták, nehogy végig hányja a hajóutat.

Hát első látásra szerelem volt. A recept egyszerű: fogsz 30 kiló finom szőrt, egy csomagba gyúrod, két ártatlan szemet tömködsz bele, lerakod a padlóra, és kész is van a világ legnyugodtabb kutyája, Brigi.

Láthatóan az sem zavarta meg, amikor mosolyra húztuk a száját, és az úgy maradt:

Aki teheti, szerezzen be egy golden retrievert, főleg, ha nem zavarja, hogy a 30 kilóból 20 kiló szőr általában minden lefekvéskor a padlóra hullik belőle. Cserébe viszont bármit lehet a szájában tárolni, nem emel kifogást ellene.

Jó nyomon jársz, a második akadályt is ügyesen vetted. A következő információmorzsát a tavalyi kaliforniai postjaink közt találod egy olyan írásban, ami szinte Steve Jobs öléből készült.



Fake! Kamu! Apple! XIII. rész

Mindenki nyugodtan hátradőlhet, az iPod-utánzatokat bemutató sorozat nem szűnt meg, még csak át sem alakult, egyszerűen szartam rá. Most azonban ott folytatom, ahol abbahagytam, sőt, Atsivval közösen tovább megyünk, és megcélozzuk az égóceán végtelen ragyogását!

Egyik leghűségesebb olvasónk egy hamisított shuffle-lel lett gazdagabb, aminek főleg az a speciális tulajdonsága, hogy az aktuális iPod-generációt másolja. Már ami a külsőségeket illeti, mert belülről egy ostoba majom. Szóval a lényeg, hogy most nemcsak egy fotónk van, hanem egy rövid írásunk is, fogadjátok szeretettel Atsiv tapasztalatait:

Ha csak a dobozában látnám, akkor tényleg elhinném, hogy eredeti. Az adatkábel, fülhallgató szinte ugyanaz, 4 gigabájtos, akku nem tudom meddig bírja, de a váz olcsó műanyag,a LED elég hülye helyre került (a lejátszó aljára) és ami tényleg átverés: a shuffle-klón nem tudja a shuffle-módot!

Ja. és ami abszolút kicseszés, hogy almás tatyót is adtak hozzá, VoiceOver nincs, sőt a hosszúkás gomb a fülhallgatón csak dísz, a hangerő-szabályzóval lehet lépkedni a számok között, hangosításnál hosszan nyomva kell tartani a gombot, de beszéljenek helyettem a képek:



Villámgyorsan terjed Magyarországon a Snow Leopard

Alig egy hete jelent meg az új operációs rendszer, máris megközelítette piaci részesedésben elődjét, a Leopardot. Oké, nem a teljes hazai helyzetről adok most képet, ahhoz ugyanis normális piackutató cégekre lenne szükségünk, csak az Appleblog statisztikáira tudok hivatkozni, amik azért mégiscsak mérvadók valamennyire az aktív hazai Mac-júzerek szempontjából.

Szóval az elmúlt egy hét statisztikáiból kiderül, hogy a látogatók 39 százaléka használt Mac OS X-et, azon belül is 60 százaléknak volt Leopard a gépén. De nem ez az érdekes, hanem hogy már heti bontásban második helyre került a Snow Leopard, 30 százalékos részesedéssel a Macintosh-kategórián belül.

Egyébként hasonlóan nagy volt a 10.6-os szelete a premier hétvégéjén is, egy nappal a hivatalos bemutató után már 26 százaléknál tartott a Snow Leo. Azóta meg tovább erősödött, tegnap már 38 százaléknál tartott, ha csak a Mac OS X-eket nézzük.

Egyrészt gondolom az ár, másrészt a nagyjából kockázatmentes átállás, harmadrészt meg az instant gyorsulás miatt gondolhatták úgy sokan, hogy érdemes minél előbb lecserélni a Leopardot, és a legtöbben nem is bántuk meg. Ádám meg majd csak megbékél a helyzettel.



Nem tetszik a Snow Leopard (még)

Tudom, hogy még csak a nullás sorszámú verziónál tartunk, és lesz még hiba bőven, én mégis elkészítettem nemtetszési listámat. Azt is elmondom, miért.

Míg Csaba összességében egy jobb, gördülékenyebb operációs rendszert kapott, nekem sok esetben a bosszúság maradt, amit már nem bírtam magamban tartani, ezért pennát ragadtam. Persze, nagyon jó, hogy a rendszer gyorsabban áll fel, widgetek is gördülékenyebben működnek, meg köszönöm azt a három giga tárhelyet is, ami felszabadult az update után. De!

Én még ennyit nem láttam a strandlabdát, mint az elmúlt egy hétben. Bizonyos alkalmazásokat lassabban nyit meg a Snow Leopard, mint elődje, legalábbis nekem ez az érzésem.

És ha már gördülékenység: az Exposénál én egyáltalán nem érzek előrelépést, sőt. A Leopard okos ablakelrendezése nagyon bejött, a kaotikusnak tűnő szétfröccsentett programablakoknál mindig megtaláltam, ami nekem kellett, és azonnal reagált a kérésre a rendszer. Ebben a mostani két-háromsoros vízszintes elrendezésből, kékre festett lézerkardszínű keretből, és a tized másodperces (tudom, hülyén hangzik, de számít) várakozásból a parancs kiadása után nekem nem jön le, miért lenne ez jó nekem.

A fenti panaszomra nem várható javítás, ezt így kitalálták, nincs mit tenni.

Most jöjjenek, amik miatt várom az update-eket. Például az, hogy ha most erre a bekezdésre nézek, aláhúzza az összes szót, mintha azokat nem tartalmazná a magyar szótár. Jobb klikket nyomok, a korrektúrás javaslat pontosan ugyanaz, mint amit begépeltem. Aztán ahogy végére értem az előző mondatnak, hirtelen megjavult. Nem tudom, erről pontosan melyik alkalmazás tehet, de felhasználóként nekem ez tökmindegy. Működjön legalább úgy, mint eddig.

A másik: a levelezőm nem tud levelet küldeni, az smtp szerver beállításai rendben vannak, és mégsem megy. Várom a 10.6.1 Mail-frissítését, addig marad a webes bejelentkezés vagy az asztali gép. Esetleg az iPhone, ugyanis azon érthetetlen módon továbbra is tudok levelet küldeni a megszüntetett (és már nem működő) smtp-jelszóval is.

Tegnap merészeltem nyomni egy Finder újraindítást, meglepetésemre az ikonjaimat ez a parancs szétverte a helyükről, egyenként kellett visszaraknom őket a helyükre.

Na, még egy kifogásom van, és ezzel mára be is fejeztem. Ha rádugom az iPhone-omat a gépre, az minden egyes alkalommal elkezdi beolvasni az összes fotómat (új lett az Image Capture is), ami 30-40 százalékban leterheli a processzort, a ventillátor felbúg. Nem kell.

Nem állítom, hogy most ezek miatt azonnal downgrade-elnék Leopadra, a problémák nagy része ugyanis valószínűleg heteken belül eltűnik. Én leírtam a véleményemet, most rajtatok a sor. Ti mit tapasztaltatok?




süti beállítások módosítása
Mobil