Az Apple ingyenesen cseréli az akksit bizonyos MacBook Prókban világszerte, mert az akkumulátor ezekben túlmelegedhet, és biztonsági kockázatot jelent.
A program csak a 2015-ben indított, 15-ös MacBook Prókra vonatkozik, amiket 2015 szeptembere és 2017 februárja között adtak el. Ezek közül sem mind jogosult a cserére, ezen az oldalon lehet ellenőrizni szériaszám alapján, a tiédet viheted-e.
Elég volt tíz percig néznem, hogyan programoz Zsolt MacBookon, máris tudtam, hogy van egy párhuzamos valósága a macOS-nek, mint ahogy az iOS-nek is. A Voice Overt (a vakok számára fejlesztett irányító és felolvasó segédprogramot) bekapcsolva az Apple gépek a dobozból kiemelve kompatibilisek a vakok számára, és olyan kifinomultan fejlesztették ki az Apple-nél a hangkimondásos segítséget és az egyéb kisegítő lehetőségeket, ami egyértelműen egy vak tesztelőkkel végzett hosszadalmas és profi munka.
Zsolt nemrég megmutatta nekem, hogy miért szereti annyira a TouchBar-os MacBook Próját.
Egyrészt imádja, a tapintását, a súlyát, az egészet. Egy ékszer - mondja. Azért, hogy a billentyűzetet védje, egy nagyon vékony szilion védőt húzott a keyboardra. Külön kiemelte, hogy milyen sok helyen olvassa a MacBook Prókkal kapcsolatos kritikákat, miközben nem szólal meg az a többség, aki szereti. Na, most megszólalt a nevükben Zsolt.
Az egyik, ami miatt imádja, az a Touch Bar.
A Touch Bar funkciója látóknak is egyértelmű: egy olyan gombsáv, ami folyton változtatja a funkciókészletét, és amit mi is testre szabhatunk. Kihelyezhetünk rá gyakran használt, máskor billentyűkombinációkkal elérhető gyorsparancsokat, amiket így elvileg gyorsabban elérünk.
Hány billentyűkombinációt ismersz? Most fogd ezt a számot, és szorozd meg vagy százzal. Ennyit ismer egy vak programozó.
Neki ugyanis sokkal-sokkal gyorsabb így irányítani, mint menüsort keresni, azon belül hierarchikusan haladni. Egyszerűen kénytelen megtanulni, évek alatt, rengeteget. Ezek között vannak egészen ujjtörők is, amikor három-négy gombot kell lenyomni egyszerre. Ha ezek kint vannak Touch Bar-on, az elég nagy megváltás.
Itt egy videó arról, hogyan használja ő a gépet:
Ugyanis a Touch Bar is tudja a Voice Overt. Vagyis ha a Voice Over aktív, akkor az ujjunk húzásakor a rendszer felolvassa az ujjunk alatt lévő gomb funkcióját Touch Bar-on. Mivel kábé tudja, hol kell keresni, Zsolt sokkal könnyebben halad az egyes appokban.
De ez nem csak, sőt, főleg nem a vak programozóknak, vagyis a geekeknek okoznak könnyebbséget. Képzeljünk el egy látássérült vagy vak átlagembert, aki nem akart soha megtanulni több száz kombinációt. Aki most vette meg az első gépét, és szeretne maximális támogatást kapni a munkájához. Hát itt van.
És mindez ősztől kiegészül az iPadre küldhető Touch Barral és az iPadre küldhető egyéb macOS kiegészítő funkciókkal, irányítással. Az a helyzet, hogy a vakok álmodni sem tudnának jobb megoldást maguknak, mint így, ez a kombó.
Régóta várom azt a rajzolós programot, ami számomra is megadja a festés élményét úgy, hogy nem tudok festeni. Próbálgattam az Adobe Sketch és Draw programokat is, mindegyikben volt, amit szerettem, de mindekettő olyan bután nézett rám az üres lappal, hogy végül összefirkáltam az oldalt, és bezártam a programot.
Most egy újabb app, amivel ezt még ügyesebben tehetem meg. Az Adobe Fresco idén jelenik meg, és minden eddiginél élethűbben imitálja a vízfestékek egymásba folyását, az olajfesték viselkedését. Ezt a képességét Live Brush-nak hívják. Így, ha összefirkáljuk fogalmatlanul a papírt, sokkal jobban szórakozhatunk, mint előtte. Közben nézzünk ilyen videókat, hogy mire lehetnénk képesek, hiszen egy fajba tartozunk:
Most már évek óta tart a jó szokás, hogy az adott évben nem a néhány hónap múlva megjelenő iPhone-okról olvashatunk találgatásokat, hanem már a jövő éviről. Hogy miért? Mert az azévit kitárgyaltuk tavaly, és már semmi újdonságot nem tud nyújtani. Egyébként is unalmas.
Mint ahogy idén is. Az idei iPhone felhozatalban ugyanúgy három modell lesz, nagyjából változatlan méretekkel, az XS és XS Max folytatásai kapnak egyedül izgalmas fejlesztést, a háromlencsés kamerát. Az egyetlen izgalom, hogy mire használja majd az Apple a három lencsét, de mivel ez szeptemberig nem derül ki, nincs több kitárgyalnivaló rajta. Minden más nagyjából ugyanaz: a kijelzők változatlan OLED-ek az XS sorozat folytatásánál, azzal a különbséggel, hogy az Apple kinyírja várhatóan a 3D Touch-ot. Helyette lesz a hosszú nyomás.
Üdvözlendő, hogy a mostani kib*ott csúszós hátlap helyett egy kifejezetten tapadós üveget terveznek, ezt betudjuk bugfixnek. Persze az A13 nagyon erős lesz, megint össze lehet vetni az asztali rendszerek számítási teljesítményével, ebből pedig semmit nem érzünk majd. Ja, lesz dupla Bluetooth-eszköztámogatás, és kábé ennyi.
Viszont jövőre valami megváltozik. Ming-Chi Kuo elemző szerint a 2020-as telefonok mérete
5,4 (a kisebbik XS, a mostani 5,8 col helyett)
6,7 (a nagyobbik XS, a mostani 6,5 helyett) és
6,1 colosak lesznek (ez lesz a mostani XR folytatása, változatlan mérettel)
Vagyis a két XS-t egyszerre növelik és csökkentik méretben, a legkisebb telefon így 0,4 collal lesz kisebb átmérőben, majdnem egy centivel lesz így kisebb a magassága. Ami nem tűnik így soknak, de azért az.
Ez azt jelenthetné, hogy az Apple meghallgatta a kisebb telefont igénylők óhaját, és gyártanak végre egy kézben használható készüléket. A rossz hír, hogy nem az iPhone XR folytatásának folytatását tervezik ilyenre, így esély sincs, hogy valami retró iPhone 5 dizájnt adjanak a cuccnak.
Azt gondolhatnánk, hogy az 5,4 colos kijelző még mindig nagyon nagy azoknak, akiknek beleférne ugyan egy kis nagyítás a 4 colhoz képest, de nem ennyi. Pedig valójában egy iPhone SE, sarkig húzott kijelzőkkel épp 5 colos készülék lenne. Vagyis az 5,4 colos 2020-as telefon pont az SE 2-re vágyók álmait célozza, csak épp nem retró dizájnnal, és nem budget árképzéssel.
Mégis: ez már valami. Jövőre, úgy tűnik, új telefonom lesz. (Addig is van nálam egy felújított SE, ha valakinek kellene használtan egy ilyen, írjon)
Azt eddig is tudtuk, hogy az iOS és macOS a vakok számára hihetetlenül kifinomult, out-of-the-box megoldásokat tartalmaz. Ha nem látsz, szinte biztos, hogy előbb-utóbb almás cuccokat veszel, annyira megkönnyítik az életed.
A fejlesztés pedig ezen a téren sem ért véget. Az iOS 13-ban például több fejlesztés is van ezen a téren, az egyik ilyen a gombok automatikus machine learning felismerése. Eddig, ha az iOS appokat író programozó nem írta bele a megfelelő attribútumba az adott gomb nevét (pl. vissza, menü, következő), akkor a VoiceOver nem tudta felolvasni, milyen gomb is az. És ez sokszor előfordult: az olyan mezőket, ami végül nem jelenik meg a végső programban, sok esetben nagyon elhanyagolják a fejlesztők.
Hogy mi ennek az eredménye?
Egy vak, ahogy végighúzza az ujját a kijelzőn, a VoiceOver felolvassa neki az elemeket. Ha nem írják be a gombok nevét, ők csak azt hallják, hogy “gomb13, gomb 14”, stb. Csakhogy az iOS 13-tól a rendszer a gombra rajzolt alakzatok alapján megpróbálja kitalálni, mi is az.
“Gomb, esetleg Keresés“ - így fejezi ki a VoiceOver, hogy továbbra sem biztos benne, de szerinte Keresés gomb van az ujjunk alatt.
A fotók felismerésénél is volt javulás. Itt láthatjátok egy videóban, hogyan készítenek fotókat a látássérültek. Itt, valamint a fotók megosztásánál, és a sima tartalomfogyasztásnál is fontos, hogy a rendszer elmondja, mi is van nagyjából a képen. Eddig egy kép esetén olyanokat mondott a VoiceOver, hogy “kép, jól megvilágított, egy arc”. Most viszont már az újság olvasása közben azt hallhatjuk: “Egy személy, mosolyog és kanapé”, amennyiben a képen egy személy áll egy kanapé előtt.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.