Kaptunk egy levelet Hidvégi Árontól, így indult:
Írtam egy könyvet, amiről úgy gondolom, ha van valaki, hát Ti biztos értékelni fogjátok. A fitneszről szól, de más, mint a többi. Például azért, mert Steve Jobs lesz benne az egyik “edző". :-) De szerepel benne Teller Ede, Bojár Gábor és Orosz László, a BME matematikaprofesszora is. És Warren Buffett, Barack Obama vagy az IKEA-alapító Ingvar Kamprad. És még sokan mások.
A könyvem tele van Apple analógiákkal, mivel Apple rajongó vagyok. (2002-ben kaptam az első iBook-om.) Az edzés célja legyen őrültség: "Think different.” Miért olyan egy személyi edző, mint egy Mac? Az edzéstervezésben Dieter Rams design-princípiumai a kiindulópont, azé a Dieter Ramsé, akinek a formavilágából az Apple is rengeteget merített. Annak idején nagyon nagy hatást gyakorolt rám Jobs Stanford-i beszéde… “Maradj kíváncsi! Maradj bolond!”
Ezt a könyvet a saját életutam inspirálta, értelmiségieknek szántam, elsősorban férfiaknak, akik felnőtt korukra beletörődtek abba, hogy nem lehetnek izmosak. A saját példámmal szeretném meggyőzni őket, hogy van remény a sikerre. Mivel olyan embereknek szól, akik ma nem feltétlenül sportolnak, nem is olyan fórumokon szeretném őket elérni.
Ez a könyv az Önerőből címet kapta, és Áron saját költségen - önerőből - küldte nyomdába, és a dizájn szerelmeseként nem spórolt a felhasznált papír vagy a puha fedeles borító minőségén sem.
A könyvből én is kaptam egy példányt, és úgy éreztem, egyből megszólít. Mint oly sok mindannyiunkat, akik szeretnének edzeni, csak nem szánnak rá túl sok időt a napjukból, nem is értenek hozzá, de azért nem akarnának állatságot csinálni. Egy ideig rendszeresen járnak valahová, aztán az élet máshogy alakul, vagy épp máshogy alakítják. És semmiképp sem akarnak belemélyedni a fitnesz világába a szükségesnél jobban.
A könyv olyan kezdőknek vagy újrakezdőknek szól, akik képbe akarnak kerülni, mire számíthatnak az edzés során, mit az alapfogalmak, milyen lehetőségeik vannak, mire figyeljenek. Rendszerezi a gondolatokat, logikus rendbe szedi, és fókuszál a lényegre. Nem mond olyat, amit korábban nem mondott senki, csak egybeszedi azokat, amiket mások is állítottak már.
A könyv hangvétele olyan, mintha egy régóta edző haverunk mellé ülnénk le a fekve nyomó padra, és ő mindig mondana tíz-húsz mondatot arról, hogy az adott kérdésben mit is érdemes figyelembe venni.
És ez a kérdés lehet az edzés maga, vagy a táplálkozás, a motiváció, az állóképesség és a core izmok fontossága, a helyes tartás és még sorolhatnám. Ennél tömörebben és lazábban ilyen sok hasznos, használható információt ezekről a témákról nem lehet összerakni. Áronnak nincs saját iskolája, nincs saját módszere, összeönti nekünk a többiekét, hogy lehet választani. "Csak ezekre mindenképp figyelj".
A könyv másik része az, ami miatt az Appleblogra is kívánkozik a könyv: a híres emberek motivációi. Sok benne a szó Steve Jobsról is, mint ahogy egy-egy fejezet végén meg irodalmi művek, operák vagy néhány zen történet is helyet kapott. Én egyébként imádom a zen történeteket, de itt disszonánsnak éreztem őket. Ezzel a könyvvel, noha a 80%-a pont jó, és olvasmányos mindenkinek, aki nem sportol, pont az a bajom, mint más sportolók által készített cuccal. Hogy annyira, de ANNYIRA akar motiválni engem.
Pedig az edzés eredeti célja, amiért elindult, mindenkinél más, és általában egyáltalán nem fennkölt. A könyvben be is vallja Áron, hogy nála például a muscle up volt a cél. Ez egy gyakorlat: fel akarta magát húzni a rúdra úgy, hogy utána még ki is tolja magát felfelé, és vissza. Pontosan egy évig tartott, míg az első próbálkozása után képes volt megcsinálni szabályosan a gyakorlatot. Egy év kemény edzés volt mögötte.
Hogy utána, meg közben már ő is Arnold Schwarzenegger és a többiek szavaival táplálkozott, és merített belőle erőt, hogy meglátta minden irodalmi műben a küzdelem metaforáját, azt elhiszem. De aki otthon ül a fotelben, annak egy ilyen muscle-up kihívás kell, nem Arnold. Valami egyszerű, kézzel fogható challenge.
Ez a könyv is rengeteg befektetett energiát irányoz elő, mert különben nincs értelme. Célodnak kell lenni, és elérni. Nincs eredény kemény munka nélkül - hangzik az állítás. És én azon gondolkozom, hogy aki épp a fejét keresi egy csecsemő és egy három éves gyerekkel, és úgy szeretne kapaszkodót egy kis edzéshez, mihez tud kezdeni ezzel az állítással. A könyv egyedülállóknak szólhat inkább, meg nagyobb gyerekeket nevelőknek, akiknek arra van ideje, amire szánnak, és akik el sem tudják képzelni, hogy hetente egy film megnézése sokszor A Magamra Fordított Idő. Szumma. Nincs több. Persze lehet. Lehet kikerekíteni, lehet rátolni a párodra a melót, lehet bölcsődébe vinni, mert te edzeni akarsz. De nem akarsz - itt a döntés -, mert ez fontosabb, mint az.
De nagyon elkanyarodtam. A könyv célzottan szól még az intellektuálisabb rétegnek, a benne található ábrán is egy szemüveges bölcsész csinálja a gyakorlatokat (vagy jogász? Áron jogász).
Van benne utalás a művészetekre, sőt az edzést is megpróbálja művészetként, filozófiaként felfogni. Biztos vagyok benne, hogy sokaknak ez bejön, de legalábbis közösséget érez az íróval. Ha levesszük a sallangokat, és koncentrálunk a jól összeszedett, objektíven, de kellő lazasággal tálalt információkra, arra a stílusra, ami "mintha mellettem állna az edző, és magyarázná, hogyan kell jól csinálni", azt mondom, hogy ezt mindenkinek érdemes beszerezni, aki tervezgeti az edzést. Sok óra személyi edzést lehet megspórolni, hogy az elolvasása után már tényleg csak a testtartás-javítás maradjon, egy külső szem segítségével.
Hülyén már nem fog nekiállni, az biztos. De egy személyi edző azért még így is elkél majd, legalábbis az elején.
Bővebben itt.
szucsadam
2019.08.16. 07:08
Címkék: vélemény spotify
Egy lépésre vagyunk, hogy az iOS Android legyen.
Az történik ugyanis jelenleg, hogy mivel a Spotify trösztellenes kereseteket adot be az Apple-lel szemben, a The Information nevű lap információi szerint a két cég megpróbálja megoldani az ügyet. Mégpedig úgy, hogy a Sirit felkészítenék arra, hogy elérje a Spotify-t. Az iOS 13-ba kell ehhez pár új API, így a zene streamelő appok rá tudnák venni az asszisztenst, hogy náluk is játszanak zenét.
Vajon ez úgy lenne, hogy
Hé, Siri, play … with Spotify,
vagy úgy, hogy beállítjuk alapértelmezettnek a Spotify-t, és akkor simán
Hé, Siri, play …,
nem tudni. Valószínűbb az első, ha az Apple egyáltalán belemegy a dologba.
képforrás: Phonearena
Mindenesetre a HomePod, mint termék, kinyílna a világ felé a lépéstől, még akkor is, ha az AirPlay miatt alapvetően az androidos appok nagy része képtelen lenne továbbra is tartalmat lehelni belé. Az is igaz azonban, hogy a Music app előfizetésre kényszerítő ereje csökkenne, az embereknek jobban meg lenne adva a szabad választás lehetősége.
Aki szerint ez a normális: igazatok van. De ne feledjétek, hogy a piacon jelenleg oly sokan élnek vissza a befolyásukkal, nemrég írtam arról, hogy míg az Apple pozitív irányból, a HomePod használatával motivált az Apple Music előfizetés soha-meg-nem-szüntetésére, addig mondjuk a Youtube a negatív irányt választotta, és addig kínzott a reklámokkal meg a dupla reklámokkal mindenkit, hogy a prémium előfizetés árát szinte kizsarolta a kezünkből. Lehet vitázni, melyik az etikusabb, törvényesebb, antitrösztösebb.
Látszólag az Apple nem sokat veszítene azzal, hogy engedékenyebb. Ráadásul ez egy régi adósságuk, és a régi adósságaikat mostanában elég következetesen váltják valóra, szóval lehet is belőle valami. Viszont ha beállíthatunk a Sirinél, meg úgy általában, alapértelmezett zene streamelő appot iOS-en, akkor miért ne lehetne alapértelmezett böngészőt, mail-klienst, naptárat, fotó appot?
Miért ne bíznánk a felhasználóra a döntést, hogy kitalálja, mi lehet a legjobb neki?
Mikor jönnek a Home screenre integrált widgetek?
Ez most iOS vagy Android?