Kiderült az Apple nemrég kiadott hitelkártyájáról, amit kibaszott titánból készítettek (nyilván egyben kivágva, vagyis unibody módon), hogy nem igazán bírja a terhelést. Pár héttel az első pénztárcába tétel után a kártya kezdett elszíneződni, karcolódni, és egyáltalán nem olyan menőn festett, mint amikor kipattintották a borítékból.

Az Apple gyorsan kiadott egy használati utasítást, amiben leírják, hogy a kártyát ne helyezzük más kártyák vagy kulcs mellé, és puha anyaggal érintkezzen csak.

Nekem pedig nagyon ismerős volt az egész szitu. Pont olyan volt, mint 2010-ben, amikor az aktuális iPhone-nál kiborult a bili. Kiderült, hogy lehet rosszul használni, rosszul fogni: ha egyik ujjunkat a Bluetooth, Wifi és GPS, valamint az UMTS és GSM antennák közé tettük, a jelerősség lecsökkent. Jobs próbálta elmagyarázni a hibajelenség okát, de az csak még több olaj volt a tűzre, hiszen úgy tűnt, a felhasználókat hibáztatja a rossz dizájnért.

Persze, a dizájn volt a hibás, meg az a jelenség, hogy egyre több antenna került bele az aprócska mobilokba, amiket valahogy úgy kellett elhelyezni, hogy kommunikálni is tudjanak, egymást se zavarják, meg a felhasználó se árnyékolja le őket. A kezdetekben az antenna kiállt, felfelé, GSM volt, azt szevasz. Most meg összevissza tapizzuk mindenhol a készüléket, hogy GPS, Bluetooth, GSM, 4G, Wifi, NFC, FM és a többi.

Mindenesetre a 2010-es PR katasztrófa örökre megváltoztatta a máshol egyébként is óvatos tervezési hozzállást, onnantól nem volt gyártó, aki megkockáztatta volna, hogy ne több egyforma antennát tervezzen a házba, hogy amnnyiben az egyik kiesik, a másik tudjon dolgozni.

Térjünk vissza az Apple Cardra. Kétféle megoldás látszik a problémára a kilenc évvel ezelőtti analógia szerint, és bármelyik is valósul meg végül, az meghatározó lesz a jövőnkre nézve, mert az Apple-t utánozza majd az összes menő kártyákat gyártó kártyagyártó, és onnantól azzal kell élnünk, amit az alábbiakból végül kiválaszt Tim Cook és a Titánkártyagyártó Divízió lelkes csapata: 1. a 2010-es módszer, vagyis egy személy 3-4-8-10 kártyát kap egyszerre, vagy annyit, hogy mindenhová jusson, és akkor nem kell folyton ki-betenni a kártyát, így nem használódik el olyan gyorsan.

2. Lehet, hogy létezik egy titánbarátabb megoldás. Vagyis hogy nem sok kártyát kapna egy személy, hanem egyet sem. Lehetne, hogy az Apple Card a digitális Wallettben legyen csak, és akkor nincs minek karcolódnia, pontosabban az iPhone kijelzője akkor is karcolódik, ha nem puha anyagok között tároljuk, de azt már megszoktuk, bassza kutya.

Utóbbi megoldás előnye, hogy a digitális Apple Card már létezik, így ki sem kell fejleszteni.

"Kérek minden Apple Card használót, hogy dobja ki a kártyáját, vagy küldje vissza hozzánk, mi beolvasztjuk, és egy apró szuvenírt nyomtatunk a beküldők számára az így kinyert fémből. Csak 99 dollárért."