almalé és kungfu Rólunk

Ne higgyétek el a HomePod mini teszteket! Ezért!

Startoltak az első HomePod mini tesztek, és érdemes itt észnél lenni, mielőtt a vásárlás mellett vagy azzal ellenben döntünk, ezek alapján. Mondom is, hogy miért.

A teszteket jelen esetben is ugyanazok végzik el többnyire, akik a többi Apple terméket - laptopokat, asztali gépeket, telefonokat, tableteket, szoftvereket - is megnézik. Neves tech-oldalak, bloggerek, vloggerek. De míg egy számítógépnél egy rakás segédprogram van arra, hogy a teljesítményt mérjük, illetve ha mást nem, ott a stopper, meg az úgynevezett első benyomások, addig itt leginkább ez van:

ke_pernyo_foto_2020-11-15_14_26_31.png

A fülünk.

A tech-oldalak az első HomePodot, így most a másodikat is, sok-sok szempont szerint vizsgálnak és értékelnek egy valahány pontos skálán. Pedig egy HomePodot nyilván Apple-felhasználó vesz (hoppá, ez már mínusz pont, mert nem támogatja annyira az Androidot, mint a többiek), és mi meg nyilván ismerjük, mennyire hülye a Siri (mínusz pont), vagy hogy miket tudunk vezérelni egy ilyen hangfalról. Leginkább a zenét, egy picit naptárat, jegyzeteket, időjárást lekérhetünk, a lakásban található kompatibilis okoseszközöket, aztán ennyi.

ke_pernyo_foto_2020-11-15_14_25_09.png

De a HomePod mininél rohadtul nem ez a fontos, hanem hogy az előző generációhoz képest hogyan szól.

Ugyanis mondjuk választani kellene, hogy sztereó hangzást érünk el alacsonyabb (?) hangerőn, de 70-80 ezer forintért, vagy maradjon egy nagy HomePod 110-130 ezerért? Milyen a hangzás a nagytesóhoz képest? Ugyanaz az egyensúly, csak halkabban? Eltűnik a dinamika, eltűnnek a finomságok?

Olvasok én itt mindenfélét, hogy "kisebb hangerőre képes, mint a vele egy szinten lévő versenytárs-cuccok", hogy a "hangzás JÓ de nem NAGYSZERŰ" (és akkor mindenki értse, ahogy akarja), meg hogy "a basszus nem túl erős". Ezek a tech-oldalak, mondom, meg a többiek ott fent.

Na most tegyünk gyorsan tisztába valamit. Ha valaki nem a füléből él, akkor ezek mind csak homályos érzések. Olyan érzések ráadásul, amiket nagyon könnyű befolyásolni, sőt könnyebb, mint gondolnánk.

Ha mondjuk meghallgat egy zenével azért barátságban lévő, de nem ultravájtfülű ember egy 40 és egy 100 ezer forintos gitárt, rögtön érti, miért kerül többe a 100-as. Ha meghallgat egymás mellett egy 100 és egy 300 ezer forintosat, jobb esetben nem érzi a különbséget, rossz esetben az olcsóbb hangszert hozza ki győztesen.

Hogy miért? Mert a zene, hogy minden alkotás élvezete, az egyensúlyról szól. Egy 100 ezer forintos hangszer szépen csendül, időnként szebben, harsányabban is, mint kellene. Behízeleg, simogatja a fület. Csakhogy nem képes olyan kiegyensúlyozott megszólalásra, mint egy 300 ezer forintos. Nem a zenészre van bízva az apró nüanszok bemutatása, mert a hangszer el akarja vinni a show-t, és nem enged bizonyos esetekben olyan dolgokat, amiket egy képzett szenész szeretne.

Így volt az eredeti HomePoddal is. Voltak nála hangosabban szóló hangfalak, voltak olyanok is, amik több basszust adtak ki magukból. Olyanok is voltak, ha jól emlékszem, a Bang & Olufsen M5, ami nemcsak basszusban, de mindenféle baromi jól hangzó csilingelésben meg menő hangzásban is rávert a mezőnyre, olyan volt, mint valami örvény. De az volt az - elnézést - parasztvakítás. Amikor egyetlen csellót kellett megszólaltatnia, kiderült a turpisság: olyan volt, mint egy túlvezérelt, náthás hegedű.

A hangfalnak azt kell bemutatni, amit a zenész szeretett volna. Nem jó, ha a sales faktorát növelendő mindenféle trükkökkel él.

A HomePod mindig az egyensúlyról szólt. Ahogy az iPhone-ok nem akartak soha a valóságtól eltérő színeket mutatni a velükk észített fotókon - bizonyos versenytársakkal ellentétben például -, hiába néz ki jól egy eleve feltupírozott fotó, úgy a hangzásban is ügyeltek, hogy meglegyen a dinamika, de minden hangszer külön élvezhető legyen, sem a leghalkabb, sem a leghangosabb állapotban nem mozduljon el a már említett balansz.

Én szakértő véleményt a Whathifin olvastam most, épp az imént, ez pedig pont ezt emeli ki. A fenti erényeket, vagyis nem mínusznak húzza be, hogy a basszus nem lyukasztja át a polcot, hanem megvizsgálja, hogy elég-e, de azt is, hogy nem sok-e. Elég, és nem sok.

"Érett és szofisztikált hangzás, amiben lehagyja a versenytársait" - írják. És én pont ilyet akartam olvasni, és egy Whathifinek el is hiszem, amit írnak. Nem azért, mert máshol más az érdek, hanem mert ott nem tudhatják, jóakarattal érzik úgy, hogy nem esik jól nekik annyira hallgatni azt, mint a másikat. És nekünk pedig, akiknek nincs ilyen fülünk, de szeretnénk még azelőtt megtudni róla valamit, mielőtt megvásároljuk, a szakértőket érdemes olvasni. De leginkább azokat se: hallgassuk meg a cuccot, mielőtt megvesszük.

Alig várom, hogy megkaparintsak egyet.



iPhone mini és MAX: a két legjobb iPhone 12

Kipróbáltuk mindkét mobilt és nagyon úgy tűnik, hogy ezek a legjobbak a 12-es sorozatból.



Oké, itt az M1 chip, de mi a rejtett hátulütő benne, amire senki nem gondolt?

Az Apple tegnap bemutatta nemhogy az idei év, de az elmúlt tíz év legfontosabb Apple-fejlesztését: az M1 SoC-et. Ne, senki ne nevezze processzornak, mert az Apple megoldásai eddig sem voltak azok, de ez az M1 aztán végképp nem az. CPU magok, GPU magok, Neural Engine és memóriablokkok egybeütve.

Lehasaljunk előtte? Tényleg olyan jó? Kezdjünk el gyorsan gyanakodni.

img_7447.PNG

Sokkal gyorsabb, mint az előző generációs Mac-ek? Könnyű portolás, egyszerű fejlesztés? Minden programot futtat? Keressük meg együtt, hol hibádzik a képlet. Hogy hol az átverés.

Először nézzük a teljesítményt. Olyanokat hallottunk, hogy hihetetlenül gyors, minden egyszerűen csak megnyílik, nem kell várni, és a weboldalon azt is olvassuk, hogy 3,5-szer gyorsabb az M1 CPU-ja, és ötször gyorsabb a GPU-ja, mint az előző generáció, miközben az energiatakarékos és a teljesítménycentrikus magokkal úgy egyensúlyoz, hogy  ne fogyasszon sokat.

Na jó, de mi az, hogy előző generáció? Lehet, hogy az Apple ezért adott ki év elején egy Core i3-as procis MacBook Airt, hogy elmondhassa, mennyivel gyorsabb a saját szilikon?

NEM. Az apróbetűs szövegből kiderül, mivel hasonlították össze a teljesítményt:

A tesztelést az Apple 2020 októberében végezte a MacBook Air Apple M1 chippel és 8 magos GPU-val szerelt prototípusain, valamint 1,2 GHz-es, négymagos Intel Core i7 processzorral szerelt sorozatgyártott modelljein. A teszteléshez hasz­nált mindegyik modellben 16 GB memória és 2 TB-os SSD-tároló volt. A tesztelés a Final Cut Pro 10.5 kiadás előtti verziójával, egy 55 másodperces, 4096 x 2160 képpontos felbon­tású, 59,94 képkocka/másodperces sebességű 4K-s Apple ProRes RAW multimédiás anyagot alkalmazó projekt Apple ProRes 422 formátumra való átkódolásával történt. A teljesítménymérések adott számítógépes rendszereken történtek, és a MacBook Air hozzávetőleges teljesítményét mutatják.

Vagyis az i7-es MacBook Airekkel, tehát egy i3-ashoz képest még nagyobb a teljesítménynövekedés. Hogy ez most single core vagy multicore vagy mi, azt jó lenne látni, nyilván egy négymagos és egy nyolcmagost multicore-ban nehéz összehasonlítani, különösen a differenciált teljesítmény miatt, de mindenképp a nyolcmagos nyer kiemelkedően.

Na jó, de mi az, hogy akár 18 óra üzemidő? Akkor biztos csak ki van nyitva a macOS, de nem csinálsz semmit, nem?

NEM. A 18 órás üzemidőt filmlejátszás mellett mérték le, Apple TV app futtatása mellett. Ami sokkal közelebb áll a valódi használathoz, az a wifis netezés, amit viszont 15 órának ígér az Apple. A szám teljesen életszerű, nem véletlen, hogy az előző posztomban pontosan 15 órát írtam én is: ha fogsz egy méretben hasonló iPad Prót, és a benne lévő akksi és a MacBook Air-ek akksinagyságát arányosítod, akkor pont 15 óra jön ki a wifis netezésre. Hiába van itt több mag, egységnyi akksikapacitás ugyanarra a futási időre jogosít, mint az iPadekben.

m1.png

Na jó, de ez a sebességnövekedés biztos elolvad, ha x86_64 appokat akarsz futtatni, nem?

NEM. Az Apple mostani launch-ában az a zseniális, amiben az Apple mindig is jó volt. Ha nem képes egy váltást minden aspektusában megkönnyíteni, sőt, a váltást egy nagyon is kívánt állapotnak bemutatni, akkor megette a fene az egészet. Van Windows 10 ARM-ra, mint ahogy a világ első tableteinek nagy részén is szerintem XP futott. Csak hát minek, ugye, megmaradt vásári mutatványnak.

Az Apple a Universal appokra helyezi a hangsúlyt, vagyis olyan package-ekre, amik Intel és M1 verziót is tartalmaznak, vagyis bármilyen Macen lehet futtatni őket. A lényeg itt az volt, hogy minden fejlesztő képes legyen gyorsan létrehozni az Universal kódot, és ez sikerült is meglépni állítólag. Valaki egy napos fejlesztésről, valaki fél órásról beszélt: kijelölöd, mikre van szükséged, miket használsz, és kattintasz.

Ha a fejlesztő nem lép, vagy régi x86-os appot futtatnánk, még mindig ott van a Rosetta 2, ami átfordítja futás előtt a kódot, hogy mehessen M1-en is. 

Na jó, de az így futtatott appok nem lesznek-e nagyon lassúak a korábbiakhoz képest, itt is kijön-e az M1 előny?

Erre vonatkozóan pontos infó nincs, Craig azonban elmondta a tegnapi videóban, hogy a Rosettán futó alkalmazások még mindig gyorsabbak M1-en, mint a korábbi Mac rendszereken (nem tudni, mihez hasonlította, de gyanús, hogy az i7-es MacBook Air-t vette alapul). Lassabb biztos nem lesz, legfejlebb az elindításnál lehet egy kicsit várni. Tesztekből majd kiderül, mennyit.

Na jó, de most behúznak minket egy baromi drága világba, ahol nincs többé olcsó laptop, meg bütykölés.

EZ RÉSZBEN IGAZ, de sokkal korábban megtörtént. Az Apple nem kínált soha olcsó gépeket. Áremelést sem hajtott végre a belépő szinten: most sem ment az ezer dolláros beugró laptopár fölé, és nem is számítok drágulásra. Nem szerették a bütykölést sem, akadályozták, ahogy csak tudták. Ami most történt, hogy a memória is integrált, nem cserélhető, nem bővíthető (jelenleg pedig maximum 16 GB támogatott), vagyis egy újabb bütykölés, ami lehetetlenné válik.

Na jó, de meddig lesz Rosetta 2? Mi van, ha jövőre kinyírják, és ott maradok a régi appjaim nélkül?

SOKÁIG ITT LESZ. Az eredeti Rosetta, ami a PowerPC-s appokat engedte inteles Macen futni, 2006-2011 között volt elérhető, aki meg akart, nem frissített OS X Lionra, és továbbra is használhatta. De ne higgyétek, hogy 2020-ban van bárki, aki így tesz még. Megtalálta a helyettesítő appot, és kész. A Rosetta 2 velünk lesz évekig, de a Universal apps miatt sokkal korábban feleslegessé válik, mint az eredeti Rosetta.

KONKLÚZIÓ

A helyzet az, hogy a számítógépek lassan megszűnnek annak lenni, amik voltak a kilencvenes-kétezres években. Nem azt mondom, hogy el kell engednünk az összeválogatott alkatrészeket, nem azt mondom, hogy nem lesz ilyen, de inkább a pró arcok építik maguknak a spéci vasakat, a mindennapos felhasználóknak, akik előbb adják el a gépeiket, minthogy bütyköljenek, meg bővítsenek, ez úgyis mindegy.

A lényeg: kérjetek mindig sok memóriát  a gépbe, sokkal fontosabb például most 16-tal és nem 8-cal kérni az M1-es Maceket, mint valaha, de ennyi a változás az átlagnak.

A többi kábé az, aminek látszik. Nem tudtam nagyon belekötni. Egy sokkal gyorsabb gép, ami immár tökéletesen összedolgozik az iOS-eszközökkel, miközben nyitva marad még a Rosetta 2 élettartamáig az Intel appokkal is. Egy olyan gép, ami egészen új teljesítmény-fogyasztás görbét rajzol fel az otthoni gépek számára, ahol az ARM immár előny, és nem hátrány.

img_7444.PNG

img_7443.PNG

Plusz úgy tervezték meg, hogy a mai folyamatokra és a maximális biztonságra legyen kihegyezve, tehát az egész sokkal előremutatóbb, mint a nyers teljesítmény és a tranzisztorszám növelése.

img_7445.PNG

Valószínű, hogy egy új korszak nyitányát látjuk most, és az Intel, ahogy korábban írtam, a dízelmotor sorsára jut. Sok helyen megmarad, főleg ipari területeken, de aki személyautót - személyi számítógépet - vesz, ennél már sokkal jobbat akar majd.

Jelenleg: Apple gépet.




süti beállítások módosítása