A számítógépek változnak. Az új szoftvereket letöltve másra használhatjuk őket, a billentyűzetükbe beleragad a csokicsipsz, a kijelzőjük elavulttá válik, az akksijuk merül és így tovább. Egy számítógépnél megszoktuk, mikre figyeljünk, és rengeteg dologgal lehetünk elégedettek vagy elégedetlenek. Ezek a dolgok általában a velünk való összeköttetésről szólnak: a trackpad és a billentyűzet az akaratunk bevitelét szolgálja, a kijelző a számítógép részünkre nyújtott információinak átadására szolgál, ezeket spékelik meg mindenféle világítások, kamerák meg ami kell.

A HomePod-ról egyébként azt gondolom, hogy az ember-számítógép kettősének jövőjét mutatja be. Nem a közelit, egy kicsit távolabbi jövőt, amikor a technológia meg az IoT ott tart, hogy a franc sem akar kijelzőkön gombokat nyomogatva intézni dolgokat a kismillió eszközével. A hang természetes kommunikációs forma, nem rontja a szemet, és mellékes fókuszú tevékenység: én is imádom, hogy már két éve alig kell elővenni kütyüt ahhoz, hogy pontosan az általam kívánt dal szólaljon meg a nappaliban. A gyerekek rajtam csünghetnek, akkor is tudok váltani, hangerőt szabályozni.

Ahogy telnek az évek, a HomePod is megváltozik. Ez is számítógép, csak itt nincs kijelző, nincs billentyűzet, más a formája és a viselkedése. Két éve gyűjtöm azokat a benyomásokat, amiket változásnak éltem meg, átlagos felhasználóként. Ez utóbbit azért mondom, mert a HomePod számomra statikus jelenség volt, nem foglalkoztam vele, mikor frissít, mit lehet elérni a frissítésekkel, nem kívántam ezzel időt tölteni. Szuper hangfal, hanggal vezérelhető a zenelejátszás, néha lekérdeztem az időjárást vagy a kinti hőmérsékletet, de ennyi. Én ezzel el is lettem volna a végtelenségig. De változunk, változunk.

Sokan a minivel most lépnek be először a HomePod-osodás világába, nekik először ezt a posztot javaslom, csak aztán ezt a mostanit.

1. Periféria és külső borítás

Az elhasználódás az eszözökön itt szokott először meglátszani. A HomePod értelemszerűen nem nagyon használódik el, csak porosodik, és leszarják a bogarak. Utóbbi tényleg gond, mert a piszok beül a puha külső borítás redőibe, és lehetelne kitisztítani.

A periféria a HomePod esetében, ami érintheti a vele való kapcsolódásunkat: a mikrofon és a hangszórók. A hangszórók, lévén erről szól a cucc, ugyanolyan minőségben szólnak, mint az elején. Sőt, az olyan fejlesztésekkel, mint a hamarosan megjelenő Dolby Atmos támogatás, amivel a nagyobbik hangszóró egy Apple TV 4K-hoz kapcsolódik alapértelmezettként, és szuper filmes élményt hoz el akár egyedül, akár párban, egyértelműen szuper hír.

A mikrofonok ugyanúgy megértenek ugyanazon a hangerőn, bár időnként van egy olyan érzésünk, hogy hangosabban kell beszélnünk, mint korábban. Ezt sosem fogjuk megtudni, ezek inkább érzések, hiszen sokkal jobban befolyásolja a megértésünket a hangerőnk helyett az, hogy mellettünk mások beszélgetnek-e, és milyen hangosan. A processzor ugyan folyamatosan igyekszik a Hey Sirit kimondó ember hangjára figyelni, de ez a fókusz nem működik olyan jól, mint az emberi agy esetében.

Ami mégis nagy változás volt ezen a téren, az az AI által generált hang megjelenése volt idén. Korábban valódi személyek valódi hangján szólalt meg a cucc, ezt váltotta le a hangot és a hangsúlyozást egy mesterségesen előállító algoritmus. Ezzel együtt két fontos változást értünk meg.

1. Az egyik az volt, hogy a hang elvesztette a személyességét. Az a kedves női hang átalakult, nagyon kicsit, de úgy, hogy az adott személyre jellemző felhangok eltűntek. Nem lett robothang, csak épp eltűnt belőle az ember, mint ahogy a szemből is eltűnik valami, miután meghal az illető. Valami csillogás. Valami jelenlét.
2. A másik az volt, hogy nem mindig ugyanúgy hangsúlyozta ugyanazt a mondatot. Én általában azt kérem, hogy Hey Siri play my music, és erre az a válasz, hogy Playing your songs, shuffled. Ennek a hangsúlyozása most már sokféle módon előfordul, változatosabb lett, bár nekem a személyesség eltűnése jobban fáj. Összességében csalódás volt nekem ez a húzás.

2. Elérhető zenék

Az elérhető zenék kínálata folyamatosan bővül, bár erről a bővülésről nem kapunk semmiféle értesítést. A hangfal sztoikusan áll a sarokban, és csak véletlenül vesszük észre, hogy amit tegnap nem ismert, ma már ismeri.

Például, nagy örömömre, Rutkai Bori gyerekalbumai bekerültek a kínálatba. Ezeket korábban CD-n vettem meg, könyvek mellékleteként, mert máshogy nem lehetett elérni. Hallgassátok csak meg, a dalok nagyon jók, alig van ma olyan együttes, aki gyerekeknek ilyen minőségi és szórakoztató muzsikát készít. Tele vagyunk Youtube-borzalmakkal, köztük nagyon üdítő őket hallgatni.

3. Speech to text

Az esetek túlnyomó részében nincs gond, hacsak nem fullba nyomod a hunglisht. Még játszadozni is van kedve: ha például az Orion című dalt kérem a Metallicától, azt kétféleképp szoktam:

Héj sziri, pléj orájon

vagy

Hét sziri pléj orion

Attól függően, hogy melyiket mondom, ő a MÁSIKAT mondja vissza:

Ok, playing orion

vagy

Ok, playing orájon

Mint amikor a KKP-s Mogács mindig kijavíttatta a riporterrel nevét Magócsra, aztán amikor Magócsnak hívták, kijavíttatta Mogácsra.

Akadnak még vicces pillanatok, félreértések, főleg ha már régebb óta használod az eszközt.

Hey Siri, play the 4th song of this album.

Ok, I’ll play your music shuffled.

De a legidegesítőbb a “Hey Siri, stop”. Ezt általában akkor mondod, amikor nem akarod hallani azt a zenét vagy akármit, és amikor valamiért nem működik, ideges leszel. Azt hiszed, hogy most rohadt hatékony leszel:

Hey Siri, stop. Hey Siri, stop. Hey Siri, stop. Hey Siri, stop

Ismételgeted. De ezzel összezavarod szegényt. Egy alkalommal annyira összezavartam vele, hogy visszaköszönt egy hellóval, és folytatta a lejátszást. Ilyenkor kitépem a falból a konnektort.

Mindenesetre a Siri diktálásával érdemes vigyázni, és nem elküldeni az üzeneteket, amiket felmondunk. Ugye a diktálás már megy magyarul, de nekem a “köszi, Ádám” levelet befejező lezárásomat simán így írta ki egyszer:

köszi, Jani.

Na most magyarázd el annak, akinek a levelet írod, hogy ez egy félreütés, és nem annyira félkegyelmű vagy, hogy a saját nevedet sem tudod. Sok sikert.

A magyar nyelv felismerése egyébként a dalkérésekben, utasításokban sokat dobna az eszköz használhatóságán. Ehhez kellene, hogy elismerten árusítsák nálunk is a cuccot.

4. A megértett kérés végrehajtásához szükséges szoftveres háttér

A Siri teljesen hülye ahhoz képest, amit gondoltunk, hogy 2020-ra tudni fog majd. És sajnos azt a keveset, amit tud, azt sem 100%-ig megbízhatóan tudja.

Egyszer azt mondtam például egy dalra, hogy ez a kedvencem ettől az előadótól. Azt válaszolta, hogy oké, ezt megjegyezte. Egy perc múlva mondom neki, hogy játssza le ettől az előadótól a kedvenc számomat. Azt válaszolta, oké. ÉS VALAMI EGÉSZEN MÁSIK DALT JÁTSZOTT LE. Az előadó legalább stimmelt.

Én azt gondoltam, eddigre már azt is meg tudja különböztetni, ha EGY kedvenc és A kedvenc számomról beszélek, és ennek megfelelően állítja össze a playlistet, ha akarom.

Néha megpróbálkozom egy ilyennel, de teljesen reménytelen persze:

Delete this song after its finished.

Erre válaszként jött egyszer az előadó neve és a szám címe.

Van, hogy a szoftver okosodik. Ilyen volt például, amikor elvileg felismeri, ki beszél hozzá, és aszerint rakja be a playlisteket, kedvenc dalokat. Ez nálunk úgy volt, hogy mivel csak én vagyok Apple Music felhasználó, csak nekem vannak ilyenjeim, így nem volt gond, hogy ki kéri, úgyis azt kaptuk, amit máskor. Egy nap azonban kértem, hogy játsszon le valamit, és jött a visszakérdés:

Who is speaking?

Egy kicsit elbizonytalanodva válaszoltam, hogy

Me.

Who is speaking?

It’s me, Adam.

Who is speaking?

Your owner. Thy mighty God.

Hallo?

Hallo?

És így tovább. Nem jutottunk dűlőre.

A szoftveres ellátottság épp mostanában kap egy kis boostot. Megjelenik az Intercom, az a szoftver, amivel hangüzenetet küldhetünk először egy másik HomePodra a lakásban (nyilván multiroom rendszer kell hozzá, vagyis sok HomePod, az eszközöket szobák nevéhez csatolva), vagyis üzengetni lehet bárkinek, hogy kész az ebéd. Vagy csak beküldeni egy oltári nagy böfögést. A dolog működni fog iOS eszközök, Apple Watch vagy CarPlay irányába is.

5. A láthatatlan kapcsolatok

Külön fejezetet érdemel a HomePoddal összekapcsolódó eszközök, például az Apple TV. Itt teljes káosz tud valamiért kialakulni, ha például a telefonomon véletlenül a dalt az Apple TV-re nyomom ki AirPlay-jel, majd mégis a Homepodra nyomok, és kiveszem az Apple TV mellől a pipát, elvesztem. Onnantól úgy összeragasztja a kettő eszközt, hogy ha bármikor bármit kérek a HomePodon, elindul a tévé is. Pedig akkor már nincs pipa, csak a HomePod mellett. Ki kell húzni a tévét egy időre, hogy helyreálljon a rend.

A legdurvább az volt egy ilyen eset után, hogy a mindennapos “Play my music” kérésemre elkezdett valami Lady Gagát játszani a HomePodon, miközben elindította a tévét, amiben meg Kurt Vonnegut Bajnokok reggelijét olvasta fel a világ legjobb felolvasója, Galambos Péter. Szürreális volt az akusztikai élmény.

A négyes pont kivételével a felsorolt hibák simán hibahatáron belüliek, inkább szórakoztató jelleggel írtam le őket. A hangfal 99,99%-ban jól érti, amit mondok, és tök használható, nyugi.