Az Apple nem adja az iPhone 12-esek mellé az USB-C töltőegységeket, csak a kábelt, arra hivatkozva, hogy a gyártási folyamatok csökkentése miatt így csökkenteni tudja a kibocsátott szén-dioxidot is.

A dolog azért logikus, mert az USB-C annyira elterjedt lett, és a jövőben még inkább az lesz, hogy egy USB-C töltőegység azért már nagyon sok helyen akad. Felesleges megint azt az állapotot előidézni, amit a korábbi USB-s töltőkkel, hogy egy Apple-júzernek három-négy is akadt a háztartásban az aktuális és leselejtezett Apple-termékek után. Ugyanez a helyzet az EarPods-szal, ami helyett ráadásul már vannak remek vezeték nélküli megoldásai a cégnek, meg másoknak.

ke_pernyo_foto_2020-10-19_17_46_12.png

Oké, eddig tök logikus. És, lehet ezzel szén-dioxid-kibocsátást csökkenteni? Persze, bár nehéz megmondani, mennyivel. Lesznek, akik a kihagyott töltőt azonnal megveszik, általában egy másik gyártótól, mert nincs olyan nekik otthon. Ilyenkor a töltő kihagyása valójában több szén-dioxid kibocsátással jár, hiszen azt a másik töltőt egy a gyártási folyamatokra és a környezetvédelemre valószínűleg kevésbé odafigyelő cég készíti el, ráadásul csomagolták, szállították, külön. Csak ott lehet nyereség, ha valaki a kihagyott dolgokat nem veszi meg, mert eleve van neki.

Egy prémiumcégtől persze nem ezt várnánk. Sok esetben fillérbaszásnak tűntek a cég lépései, és most is ez a helyzet. Miközben látványosan elvárják a vásárlóiktól, hogy legyintsenek a plusz kiadásokra, legyen szó akár rozsdamentes acél kerekekről vagy töltőfejről, addig a cég maga meglepően sóher benyomást kelthet sok esetben. Ennek pedig oda-vissza kellene működnie: jelenleg például mondhatták volna, hogy a vásárló választhat, hogy töltőfejet kér, mert nincs neki, vagy egy iTunes Gift Cardot, amivel digitális tartalmakat vásárolhat. Azoknak a gyártásához nem kell plusz szén-dioxidot termelni, legfeljebb a letöltéséhez. És az úgy korrekt.

Mondjuk ki: inkább pénzt spóroltak a lépéssel. Kicsivel egy százalék felett javítja ez az iPhone-ok nyereségességét, állítja Gene Munster. Kellett valamin spórolni, drága lett idén a gyártás, ez lett az. Ezt persze nem lehet kimondani, és mivel nem mondják ki, kimondják helyettük az ellendrukkerek, meg a konkurencia.

Mert ha az Apple mindenáron környezetet szeretne tudatosítani, meg szén-dioxidot nemmegtermelni, akkor azt három evidens módon tudja megtenni:

  1. Nagyon tartós termékeket gyárt, amik a versenytársakhoz képest két-háromszor annyi ideig bírja
  2. Nem terel újabb és újabb értelmetlen vásárlások felé, ha egyszer a kezünkben lévő eszköz jelenleg csaknem minden igényünket kielégíti.
  3. Az alkatrészek kiválasztásánál fontos szempont a könnyű cserélhetőség és a szerelés megkönnyítése, valamint a kevés és standardizált alkatrészek

Az első pont részben, bizonyos termékeknél megvalósul, másoknál nem. A második pont ellentmond az egész iparágnak, az egész kapitalizmusnak, és ez alól az Apple sem kivétel. Az utolsó pont kifejezetten az Apple ellentéte. Az Apple egyre nehezebbé teszi a javítást, és egyre inkább afelé tendál, hogy a saját szervizeinek is egyre kevesebb munkát adjon, inkább elküldeti a hibás készüléket egy szétszerelő üzembe, és felhasználja a benne található alapanyagokat. Nem hisznek abban, hogy a termékek jól javíthatóak, hogy a javítás után megtartják a minőségüket, és abban sem, hogy meg lehet bízni több százezer szervizesben világszerte, hogy a munkát megfelelően csinálják meg. Inkább a recyclingre mennek rá, sokkal olcsóbb is, mint egy hadsereg minőségi Apple Genius.

2017-ben az Apple csak a második legfenntarthatóbb tech-cég lett, az első helyezett a Fairphone volt. Ők azok, akik felelős forrásokból származó alkatrészeket szereznek, amiket könnyű szétszedni és cserélni. Ők azok, akik úgy építenek telefonokat, mint mondjuk mosógépeket a Miele, akiknek a Svájcban kidobott háztartási gépeit fuvarozzák haza vállalkozók, és legóznak össze két rosszból egy jót. Ami így még évekig jó is lesz, és könnyű lesz javítani bármikor, ha elromlik. Nem ez a fenntarthatóság? Hát, manapság, nem. A legtöbb embernek a Miele egy nagyon drága Electrolux, a Fairphone meg az “az mi a franc?” kategória.

Az Apple, ha ezt az ésszerű hármas utat választaná, nem kellene a vezeték nélküli füleseit kidobni - elnézést, visszaküldeni recyclingra, de a használó szempontjából ugyanaz -, ha tönkremegy bennük az akksi. Micsoda fejlett elektronikát kell kidobni egy szaros akksiért, ez szörnyű, nem? Vagy az Apple TV távirányító, aminek akár a felső üveg, vagy akár az alsó műanyag háza törik el: vegyél újat. Egy műanyag borítás törése a teljes akksi, alaplap, kommunikációs egység kidobásával végződik. Őrület. Mondok még: 2016 óta a MacBook Próknál ha a kijelző flexibilis kábele tönkremegy, a teljes kijelzőt cserélni kell. Egy pár dolláros kábel miatt, megy az egész recyclingra. Előtte lehetett cserélni, azóta nem.

És lehet még sorolni. Szerintetek egy olyan cég, ami ilyeneket enged, tényleg a fenntarthatóság miatt hagyja ki a töltőt?

Valójában, igen. Csak neki mások a prioritásai. A fenti döntéseinél, a profit vagy a kompakt dizájn miatt, a fenntarthatóság ellen döntött. Nagyokat. A töltős ügynél meg mellette. A kontrák ellen tessék, itt egy pró, ami ráadásul nemhogy pénzt visz el, de pénzt hoz. Duplajó.

2018-as könyvében, a Winners Take All-ban az újságíró Anand Giridharadas azt írja, hogy a kapitalista cégek talán tényleg meg akarják oldani a fennálló környezetvédelmi problémákat, talán tényleg jót akarnak tenni, de soha nem a profit oltárán. Ha megújuló energiaforrásokat használnak, az sok pénzbe kerül, de van egy megtérülése, hogy egy példát mondjak. Ha mondasz nekik egy ötletet, amivel jót tehetnek, de nem kerül pénzbe: kurvára ott lesznek az első sorban. Így megy ez. Így kell látni őket. Így volt ezzel a töltőkihagyással is.

Pedig az Apple híres arról, hogy egy területen biztosan soha nem haladta meg a jóságfaktort a jóság generált bevétel: a vakoknak szánt megoldásaik. Még ha a világ összes vak embere csak Apple-cuccokat vásárolna, akkor sem érte volna meg azt a kifinomult munkát, amivel out-of-the-box megvalósították az ő segítésüket, bekapcsolásukat a digitális világba. Ha a vakokról van szó, nem érdekel a kicseszett megtérülés - fogalmazott Tim Cook még 2014-ben. Úgy látszik, hogy ha mindenkiről van szó, ha a valódi fenntarthatóságról, a jövő minden szempontból megvalósított védelméről van szó, akkor a megtérülés már sokkal inkább számít.

Itt van meghúzva a határ.

A cég abban hisz, hogy ha engedne ennek az igénynek, a fenntarthatóság minden elemének bevonásával, megszűnne Apple lenni. Vagy azért, mert az alapelveihez kell nyúlni, és a vállalati kultúra bomlik fel, vagy mert a részvényesek nem támogatnák a dolgot, és a cég összezuhanna. Hogy így van-e vagy nem, nem tudhatjuk. Minden cégnek vannak merev válaszfalai, amiken nem enged átlépni. Így lehet, hogy miközben azt állítják, mindennél fontosabb számukra a fenntarthatóság, valójában bűnös pazarlásokat valósítanak meg minden nap.