Életéről szóló monológgal jelentkezik Handrás minden nap este hattól. Holnap jön az utolsó rész. És ilyen jó videókat ritkán találni a videómegosztókon.

Leül a kanapéra, és húsz perceket beszél megállás nélkül, majd kiteszi ezt a felvételt. Nincs vágás, nem is kell. Olyan, mintha találkoznál egy idegennel egy kocsmában, és te olyan hallgatós hangulatban lennél, ő meg olyan beszédesben, és hagynánk, hogy menjen. "Kezdjem az elején? Műszerészként végeztem, gyárban dolgoztam...", és így tovább. Tényleg olyan az egész, mintha ketten lennétek.

Handrástól láttam már sok videót, láttam élőben is beszélni Apple-közvetítések során, de soha nem kötött le ennyire egyetlen beszámolóval sem, mint most az életével. Végül is ő volt a hazai Apple-szcéna egyik legfontosabb alakja. Self-made Apple-kereskedő, nagyon otthonosan mozgott a területen, megbízható, odafigyeltek rá. Nem is lehetett nem odafigyelni.

Aztán amikor bejelentették az XMS - iStyle egyesülést, vagyis beolvadást, még mi is közelebbi munkakapcsolatban voltunk. Én úgy láttam, hogy nem felhőtlen a boldogsága, de hát miért is lenne az, az XMS új neve iStyle, ő meg alkalmazott lesz ugyanott. Nem illett hozzá a szerep.

Erről is beszél a ma este kirakott videójában, amit már csak azért is érdemes megnézni, mert ez fontos pont volt a hazai Apple-történelemben:

Handrás sokat beszél az elbaltázott dolgairól, a váratlanul nyakába zúdult kiadásokról, szenvedésekről a kapcsolataiban, szüleivel való viszonyáról, és a depresszióról, ami végigkísérte az életén, és noha mindig sikeres és a figyelmet felkeltő benyomást tett a környezetére, mégiscsak az ideje 80-90 százalékában ott bújkált benne a szomorúság. És, mint elmondja, az embereket ez nem érdekli, ezért az influencerek mindig a vidám arcukat fordítják a közönség felé.

Ez a videó engem inspirált. Elgondolkoztam a saját életemen, a hibáktól való félelmeimen, és hirtelen jobban éreztem magam. Nem azért, mert másnak rossz - egyszerűen éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Mert ugyan ismered a közösségi oldalak shiny happy people átverését, de ha nem látod a másik oldalt, nem tudsz kapcsolódni semmihez, ami igazi. Na, itt volt mihez.

Állítólag az emberek minél többet nézik a többi szomorú ember kirakatba tett vidámságait, annál szomorúbbak lesznek maguk is. Kíváncsi lennék, van-e statisztika, hogy ha a Handrás-féle vallomásokat néznénk minél többet, annál boldogabbak lennénk-e. Hogy ez senkit nem érdekel? Dehogynem, nézzétek meg a videó nézőszámát (oké nem annyi, mint egy BMW i8 tesztnek, de ezek a nézők kötődni is fognak), és a kommenteket alatta.

Én nagyon örülök, amikor egy ember olyasmit csinál, amire mintha egész lényével teremtetett volna. Handrásnak ez a 13 részes életrajzi videója az: mindig is tudtam, milyen beszélőkéje van, mindig is tapasztaltam ezt, amikor leültünk dumálni annak idején. De egyszerűen nem jött ki, amikor termékekről volt szó. Amikor magáról kell beszélni, na akkor összeáll a puzzle.

Köszi Handrás. Nagy-nagy taps, várom az utolsó részt.