Korábban már írtam az Apple tartalomszolgáltatói lépéseiről. Úgy tűnik, a cég komolyan gondolja, hogy a Netflix nyomába ered, mert számtalan saját készítésű show-ba fogtak bele rövid idő alatt. És továbbra is érkeznek a hírek sikeres szerződéskötésekről, de egyelőre nem tudni, sikerül-e a nagyszabású terv. Egyelőre az Apple csak néhány műsort hozott készre, amik vegyes vagy rossz fogadtatást kaptak.

Az egyik legjobban várt kísérletük az Alapítvány sorozat feldolgozása, természetesen sorozat formájában, David S. Goyer és Josh Friedman vezetésével. Goyer a The Dark Knight és a The Dark Knight Rises egyik szerzője volt, míg Friedman a Terminator: The Sarah Connor Chronicles alkotója. Asimov lánya, Robyn is ott ül az executive producerek között. És most nagyon úgy tűnik, hogy az Apple tényleg megvalósítja a dolgot, a megrendelése óta haladnak a projekttel.

Ha van olyan terve az Apple-nek, ami vízválasztó lehet az egyéni tartalom gyártásának erőfeszítésében, az ez. Ha ezt jól megcsinálják, bebizonyítják, hogy bármit meg tudnak valósítani. Ha elbuknak, nevetségessé válik a nagyzoló erőfeszítésük.

Miért mondom ezt? Hát azért, mert az Alapítványt a legnehezebb képernyőre vinni, az összes könyv közül. Talán még a Godot-ra várva versenyez az első helyért.

Miről szól? Egy csapat tudósnak sikerül előre feltérképezni az emberiség jövőjét. Kimutatják, hogy a régóta fennálló Galaktikus Birodalom bukásra van ítélve, és egy 30 ezer éves barbár kor követi majd a pusztulását. Csakhogy tudnak egy módszert, amivel ezt a 30 ezer évet lecsökkenthetik csupán ezerre. A tudósok végül száműzetésben, a galaxis peremén kísérlik meg végrehajtani ezt.

A New Line Cinema állítólag egy évtizedet töltött a megfilmesítéssel, sikertelenül. A Columbia Pictures is próbálkozott, végül pár éve az HBO találta ki, hogy Jonathan Nolannal elkészíti végre az Alapítványt, de mindenki kudarcot vallott.

Hogyan viszel vászonra egy filmet, amiben leginkább okos emberek ülnek egy asztalnál, és megbeszélik az emberiség jövőjét? Nincs főhős, nincs főgonosz, nincsenek akciók, a cselekmény sok száz évet ölel át, és nem is igazán cselekmény, filmes értelemben.

Ha azt állítod, hogy az Alapítvány a Star Wars fénykardok, jedik, gonosz császárok és menő fekete ruhás alakok nélkül, nem tévedsz nagyot. Gyakorlatilag volt már egy sikeres feldolgozása a könyvnek, George Lucas 1977-ben álmodta meg, hogyan lehet egyáltalán filmre vinni a galaktikus száműzetésben élő civilizált csoport küzdelmét az egyre növekvő sötétség ellen. Kellett hozzá egy másik sztori, egy népmesei jellegű, és a kettő ötvözete lett végül a jó megoldás, csak már a végére nem sok köze volt az eredeti könyvhöz.

Magyarul: nagyon hozzá kell nyúlni az eredeti könyvhöz annak érdekében, hogy jó filmet lehessen kihozni belőle.

Mondok egy példát. A Galaktikus Birodalom lehetne egy cég, ami hatalmasra nőtt, a világon a legnagyobbra, és egy hatalmas űrhajó a központja. Egy csapat dizájner, valahol az ablaktalan, középső termek egyikében rájön, hogyan modellezhetik a cég pénzügyi jövőjét, és rájönnek, hogy bukásra vannak ítélve. Bármit tesznek, körülöttük minden összeomlik.

Miután a vállalatnak vége, az okostelefon-piacra (ezzel foglalkozik a cég) hat évnyi sötétség borul, és csak ezután lesz képes bárki notch-csal ellátott telefont alkotni. De ők rájönnek, hogy elég csupán egy év, ha mindent beleadnak. Így egy hátsó szobában megalkotják a saját prototípust, amihez a hozzávalókat a legnagyobb rivális telefonjából lopják ki.

Például.