A Xiaomi ezidáig maga volt a “kínai Apple”. Így is nevezték, na nem azért, mert a vállalati kultúra, vagy a fejlesztések hasonló szinten jártak volna, inkább azért, mert a cég mindent megtett a tökéletes koppintásért. Az összes elképzelhető területen.
Itt láthattok egy termék-összehasonlítást, amiből tisztán látszik a trend négy évvel ezelőtt, de ha ez nem lenne elég, elmondom: Lei Jun, a cég vezetője farmer-garbóban jelentette be az új termékeit, egy vaskos “one more thing…” felirat kíséretében. Ennyire.
Érdekes azonban, hogy mi történt négy év alatt. A Xiaomi, ami két évvel a fenti összehasonlítás után részesedésével már megelőzte az Apple-t a kínai okostelefon-piacon, ma már egészen más irányt vett. Elkezdett eltávolodni a tech-vonaltól, és mindenféle hétköznapi terméket, fogkefét, párnát és hasonlókat árulni, persze más brand alatt. Mégis, a vásárlók nagy százalékban azért veszik onnan a cuccokat, mert tudják, ez Xiaomi.
Maga a Xiaomi is elismerte, hogy szeretnének egy másik cégre hasonlítani. Ezúttal a japán Mujira.
Azt állították, ők szeretnének lenni a tech-szektor Mujija. Ha pedig ezt állítást szeretnénk a helyén kezelni, muszáj megtudnunk, mi is az a Muji.
A Mujit 1979-ben alapították, irodaszereket, ruhákat, kaját és konyhai eszközöket árultak. Aztán egyre több mindent. A cég filozófiája nagyon szimpatikus volt mindig is: minimalista dizájn, az újrafelhasználás támogatása, alacsony árak, nagy választék, jó minőség és brand-mentesség. Ez utóbbi alatt egy nagyon ügyes marketingre kell gondolni, ami abból áll, hogy az emberekkel felismertették a minimalista dizájnjukat, és a logómentes termékeiket, márkajelzés nélkül is.
Kiadtak például egy autót, a Nissannal karöltve, amin szintén a világon semmi márkajelzés nem volt. Olyan pólót dobtak piacra, amire a vásárlók a saját logójukat vagy üzenetüket nyomtathatták, külön költség nélkül. Az elv az volt, hogy a vásárlási élményt, a termékek logó nélküli, valóban minimalista esztétikáját a vevők élőszóban terjesztik, így nőnek nagyra. Sikerült.
Akkor most képzeljük el a Mujit tech-vállalatként. Ugyanazt az eredményt kapjuk, amivé az Apple könnyedén válhatott volna, és aminek nagyon szurkoltam még sok-sok évvel ezelőtt. Ami tényleg megváltoztatta volna a játékszabályokat.
Jony Ive dizájnjai ígéretesek voltak. Tényleg letisztult, tényleg minimalista alkotásokkal pakolta tele a céget. Persze ott világított az almalogó, de legalább az esztétikum megmaradt. Könnyen használható, fakocka egyszerűségű termékeket gyártottak, amik működtek. Persze olyan gombokat kellett tenni az ablakokra, hogy az ember meg akarja nyalni. Ezek voltak azok a pontok, amikor Jobs beleszólt a dizájnba. Viszont könnyen elképzelhető, hogy az Apple a Muji irányába is tolódhatott volna.
De nem ezek voltak a legnagyobb különbségek. A legnagyobb különbség az irdatlan profit hajszolása volt. Nem egészen minimalista termékeket, hatalmas árréssel kezdtek árulni, immár két helyen bicsaklott meg a dolog.
Persze a profit jó dolog, sőt kötelező a túléléshez egy részvénytársaság esetében. Aztán hogy ennek a profitnak mennyi hajtóereje, jelentősége volt a cég effektív munkájában, tekintve a komplett országok felvásárlására elegendő, kihasználatlan tőketartalékot, mindenki döntse el maga. Azt viszont el tudjuk képzelni, hogy ha ezt a fel nem használt pénzt NEM gyűjtötték volna be - vagy egy átlagos iparági árréssel dolgoznak -, milyen céggé váltak volna.
Ma is felismerhető egy MacBook Pro vagy egy iPhone X csupán egy pillantással, ez korábban ugyanilyen élesen látszott. Egy MacBook Air annyival haladta meg a korát, hogy évekig tartott, míg a versenytársak egyáltalán lemásolták a dolgot. Az iOS korábban egyszerűbb volt: ahogy érkezett az igény a ficsörökre, úgy pakolták tele lehúzható, felhúzható, lapozható centerekkel a rendszert. Engedélyezték a widgeteket, de száműzték azokat az asztalokról, így, míg korábban egyszerűbbnek tűntek az Androidhoz képest, nekem ebben a percben inkább úgy rémlett, kezdenek belegabalyodni a fejlesztési szálakba.
Tudnak egyszerűt, letisztultat alkotni, de mára már rettegnek tőle. Úgy érzik, hogy ha nincs meg a csillogás, nem kérhetnek annyi pénzt, amit szeretnének.
Nagyon kellene a tech-szektornak egy tech-Muji, vagy ha úgy jobban el tudjuk képzeni itt Magyarországon, egy tech-IKEA. Elérhető árú, tömegeknek szóló, letisztult, a maga minőségi szintjén kifogástalanul elkészített termékekkel. A Xiaomi is érezte ezt az igényt, és be is jelentkezett a szerepre, de úgy tűnik, nem sikerült nekik a mutatvány. Ahelyett, hogy egy filozófiát implementáltak volna a saját arcukra, a kínai Muji-vá váltak, éppúgy, ahogy korábban a kínai Apple-lé alakultak.
Ilyen az, amikor egy vállalatnak nincs kultúrája. Nincs hová implementálni, mert nincs saját test, csak utánozni képes. Úgyhogy várhatok tovább, hogy végre valahol kinőjön a földből az ideális tech-cég, addig pedig a második legjobb lehetőségnek még mindig marad az Apple.
