almalé és kungfu Rólunk

Az Adobe névjegykártya-szkennerét kérném, csak Apple-ben

Az Adobe Scan legújabb - tegnap frissült - verziója azt ígéri, felismeri az iPhone kamerájával lefotózott névjegykártyákat, és beemeli a kontaktok közé az azon található adatokat. Állításuk szerint 99 százalékos pontossággal működik a dolog.

Kipróbáltam.

A program regisztrációval - vagy Google/Facebook belépéssel - indít, ezután indulhat meg a szkennelés. Ez nagyjából úgy megy, mint az iOS saját Jegyzetek appjában, felismeri a szoftver, hogy hol vannak a lap szélei, és helyrehúzza azokat, némi fehérítés kíséretében. Az így kapott, szkennelt névjegykártyákat szerkeszthetjük, kivághatjuk, menthetjük a képek közé. Ilyenkor még csak egy kép.

Menteni sem lehet a kontaktok közé, egyelőre.

img_4600.PNG

A képet pdf-ként kell menteni az Adobe felhőbe, a feltöltés és konvertálás után jelenik meg a gomb: úgy tűnik, ez egy névjegykártya, és lehet importálni. Nosza.

Nálam a pontosság 99 százalékosnál jóval alacsonyabb volt. És most nem arra gondolok, hogy nem ismeri a magyar ékezeteket a program, mert afelett még elsiklanék (ékezet nélküli betűket ír helyette). Hanem mondjuk ezek:

img_4604.PNG

img_4606.PNG

Egy junior account manager titulust vett úgy, hogy a hatalmas betűkkel felírt név helyett “JUNIOR JUNIOR” nevet adott meg. Amit egyáltalán nem is értek, ahogy az email-címet sem.

Máskor "Ogyvezet Igazgato" nevet adott a személynek, pedig az illető neve ekkor is a legnagyobb karakterrel, eltérő színnel volt feltüntetve. Mint általában egy névjegykártyán.

img_4603.PNG

img_4602_2.PNG

A többi beolvasás stimmelt, bár itt hiányoltam, hogy a cég nevét, vagy legalább a weboldal címét megpróbálja leszedni, de ez sem sikerült. Inkább telefonszámra és email-címre utazott, ebben a kettőben azonban elég pontos volt mindig. Az egyik csak számokból áll, a másik meg tartalmaz egy @-ot, tehát azért nem kell ide AI.

A 99 százalékot én inkább 40-re becsülném.

AI inkább arra kellene, hogy jobb legyen ez a szolgáltatás. Az Apple-nél tudnám elképzelni, hogy a Notes részévé tesznek egy ilyet, vagyis inkább olyat, ami tényleg 99 százalékosan működik, és nem kell konvertálni, feltölteni, megvárni az eredményt, javítgatni, hanem a kamera elcsattanása után 2 másodperccel már ott is vannak az adatok a kontaktokban.



Apple megölte a "fun"-t?

Apple killed fun. Ezzel a címmel olvastam egy cikket a Quartzon, és nem először futok bele ilyenbe. Az Apple elvesztette a sármját, írják máshol. És igen, az Apple elvesztett valamit, de én még mindig nem tudom megmondani, mi az pontosan. Nem a fun, nem a sárm.

A Quartz cikk ugyanis ezt mutatta meg nekünk, egy régi, évtizedes Apple-nyitóoldalt. És igen, én is érzem a nosztalgiát.

dd0lzsivmaeo5s.jpg

Különösen, ha szembeállítjuk ezzel, ahogy a cikk teszi:

dfbanbfx4aebta0.jpg

De ne legyünk igazságtalanok. Ha szeretnénk, észrevehetjük a vibrálást, csak épp már nem Steve Jobs-i árnyalatokban játszanak a színek.

Kezdjük ott, hogy bekapcsoljuk azt a sok iPhone-t. Mindjárt megérezhetjük, Jony Ive miért vette át a szoftverdizájn feletti felügyeletet.

De mondok mást. TouchBar. Ez a pixelsor például a mindig szigorú és komoly MacBook Próba csempészett “fun”-t. Anélkül, hogy tiszteletlen lett volna a prók által nyújtott igényekkel (azt megtette a beépített hardverelemek komolyságával nagyon sokáig). Ott is van a vidámság, meg komolyan is vehető.

1-4mx8dv9b9j0fgjjgyncr8g.jpeg

Igen, most már nem színes házak tervezése a fő fókusz. De a szoftverben is ott a fun. Emlékezzünk például, hogy mennyit játszottunk annak idején a Photo Booth-tal, ami a mai napig ott csücsül a macOS-ben, így ma is megtehetjük. Helyette azonban inkább mimojizünk már: miután az arcunk mozgását lekövető algoritmusok mindenféle kulára és unikormisra másolták a mimikánkat, immár a saját ábrázatunkkal is játszhatunk.

ke_pernyo_foto_2018-06-04_20_02_52.png

Igaz, ez még nem az igazi, hiszen nekünk kell bállítani az “alaphelyzetet”, tehát nem nagyon távolodtunk el a Nintendo 10 évvel ezelőtti avatarválasztásától ebben a tekintetben. Viszont mégiscsak ugyanúgy álmélkodunk a mindennapi technológián, mint anno azon, hogy megnyúlt az orrunk, vagy eltűnt a szobánk a hátunk mögül. De már van értelme is: a mimikánkkal később konkrét parancsokat, “ráutaló magatartásokat” adhatunk ki a szoftvernek, és a tekintetünk irányának pontos felmérése is része lehet egy sokkal jobb ember-gép kapcsolatnak.

Vagy vegyük az AR-t, az Apple legújabb különös mániáját, ami egyelőre maga a megtestesült fun:

ke_pernyo_foto_2018-06-18_15_54_22.png

Még akkor is, ha egyébként a használata sokkal prózaibb helyzetekben lehet hatásos. De még ezzel is milyen jól elszórakozhatunk.

De nem csak a pop-up információk lesznek egyre fejlettebbek - hiszen ezt, még ha nem is ilyen pofásan, de eddig is használtuk -, de az ARKit 2-vel például jönnek az árnyékolások, hogy a tárgyak még elevenebbnek tűnjenek. Ennél még sokkal fontosabb, hogy a virtuális objektumok minden készüléken ugyanúgy látszódjanak. Ha mi az asztalunkon hagyunk egy VR-plüssmackót, hasrafektete, akkor egy arra járó másik iOS-eszköz ugyanazt lássa.

Én nagyon hasznos “fun”-nak tartom a körök bezárását az Apple Watch-on, amit most fejeltek meg egy versengős játékkal, de mondhatnám a Digital Crown-t is, amivel az órát vezérelhetjük.

aw_1.jpeg

Hiányzik a tíz évvel ezelőtti Apple? Lehet, nekem is. De ha valamit elvesztett a cég, véleményem szerint nem a vidámság az, nem is a szórakoztatás.



Az Apple nagyon ráfeküdt a tartalomgyártásra

Nehezen lehetett komolyan venni az Apple eddigi próbálkozásait egyedi tartalomgyártásban. 2017-ben kezdtek bele a dologba a Planet of the Apps appfejlesztős versengéssel és a Karpool Karaoke sztárokkal autózós realityvel, de mindkettő pocsék kritikákat kapott. Ráadásul úgy, hogy az utóbbi egy népszerű (műsoron belüli) műsor volt korábban, de az Apple megvásárolta, és hosszabb, felvizezett verzióban vitte tovább.

És ennyi nagyjából: egy év alatt ez a kettő eredeti tartalom került bemutatásra. Az Apple nem is nagyon törte magát, ezeket is az Apple Musicon tette közzé, hogy így tegye vonzóbbá a zenei előfizetést. Ez tényleg csak egy hobbiprojektnek tűnt, ami semmiképp sem szeretne a Netflixszel konkurálni, mintha csak kipróbálták volna, hogyan is működik ez, - számukra - kicsiben.

És eddig úgy tűnt, nem túl jól. Kábé olyan jó volt a cég egyedi tartalmak kiválasztásában, mint amilyen változatosságot a zenék terén felmutatott. Emlékszünk még, hogy a Coldplay Összes szinte a cég keynote-jainak himnuszává vált, aztán ahogy felvettek egy menő DJ-t, úgy lett hangsúlyos a hip-hop a repertoárban. Úgy tűnt, kiforratlanok ebben a tekintetben, és éppen ezért fogadtam kétkedéssel annak idején a kézzel válogatott playlist-eket. Az Apple zenei DNS-e, amire hivatkoznak, nem túl érdekes, és nem is túl eredeti.

A saját gyártású show-k ugyanezt az agyonpolírozott képet festették eddig. Éppen ezért lepődtem meg, amikor utánanéztem, milyen további filmekkel, show-kkal készülnek a cégnél, mi várható ezen a téren. És eléggé meglepődtem azon, amit láttam.

Talán mind közül a legmeglepőbb épp a legfrissebb pletyka: a Bloomberg információi szerint közel van az aláíráshoz az a megállapodás, amiben az Apple a Cartoon Saloontól rendel meg egy animációs filmet. A Cartoon Saloon egy Oscarra is jelölt ír animációs filmstúdió, ami olyan csodálatos meséket készített, mint például a Song of the Sea. Ennek a vonalnak semmi köze a Pixarhoz és a Toy Story-hoz, ami annak idején az Apple-t épp elhagyó Steve Jobs érdeme volt, és a maga nemében szintén páratlan alkotások. Ez a stúdió azonban annál sokkal mélyebb, kevésbé fenszi rétegfilmekben utazik, ráadásul nem valószínű, hogy bármennyi pénzért feladnák az Oscar-szobrot is jelentő minőséget. Ahhoz pedig a filmet mozikban is vetíteni kell, az Apple tehát úgy tűnik, mozifilmben producerkedik.

song-of-the-sea-vr-oculus-rift.jpg

De találtam még más meglepetést is. Egy drámasorozatot M. Night Shyamalan rendezésében, aki a Hatodik érzék óta leginkább szuperképességekkel vegyített thrillerekben erős. Hasonló név és ízlés Francis Lawrence, akit a Constantine és az I Am Legend filmekkel azonosítunk, és aki szintén az Apple listáján van a megrendelt címek leendő alkotói között.

De a hírek szerint lesz itt egy Dickinson nevű vígjátéksorozat is, ami Emily Dickinson költőnő korában játszódik, és a társadalom által felállított határok bontogatásáról szól. Az Are You Sleeping sorozat az Egyesült Államok lakosságának megszállottságát dolgozza fel a bűnügyi tudósítások iránt.

A Home már inkább Apple-szerű: nagy és drága otthonokat mutatnak majd be, azok tervezőjével együtt. Ugyanígy az Apple-re vall a Little Voice is, amit szintén megrendeltek már, és ami romantikus keretek között mutat rá, hogy mindenkinek meg kell találnia a saját hangját.

De szintén meglepő a cégtől az Alapítvány sorozat színre vitele, ami már húzódik jó pár éve. A Shantaram, Gregory David Roberts 2003-as regénye pedig egy ausztrál heroinfüggő bankrablóról szól, aki megszökik a börtönből. Hát erre sem fogadtam volna korábban nagy tétekkel, mint Apple Original Content.

Ha ez a sok film -  összesen 18-ról beszélnek - és sorozat gyártása mind elindul a következő egy évben, az viszont azt is jelenti, hogy az Apple kinövi az Apple Musicot e tekintetben, és saját tartalomkínálati platformot kell bemutatnia ezen túl is, tehát érkezik a Netflix konkurenciája.




süti beállítások módosítása