Nemrég volt 20 éves az iMac. Tim Cook Twitteren úgy kommentálta az évfordulót, hogy az Apple ezzel örökre megváltoztatta azt, ahogyan az emberek a számítógépre néznek, a cégnek pedig egy új irányt adott.

Most már tudjuk, hogy az iMac ugyanúgy egy állomás volt Steve Jobsnak az iPad felé tartó megszállott útján. A történelem hozta csak úgy, hogy mind az iMac, mint később az iPhone innovatívabb, gyakrabban hivatkozott, több izgalmat generáló termék lett, mint az, amit Jobs a nyolcvanas években végcélnak gondolt, a tablet.

Személy szerint azt gondolom, hogy az iMac tényleg egy fordulópont volt, ha nem is technológiai értelemben. Az Apple ezzel a termékkel végleg történelemmé változtatta az Apple I-esből kiindult számítógépeit, innentől fogva vált Woz egy aranyos mackóvá, aki valaha valami nagyot hozott létre. Minden műszaki innovációnak, áttörésnek, gondolatnak van ugyanis egy életciklusa. A ciklusa elején az ötlet köztünk él, és meghatározza az aktuális fejlesztések irányát. Egy idő után azonban belesimul az állandóságba, természetes összetevőként lebeg felettünk, és a valaha felfoghatatlan ugrás az aktuális generációnak abszolút átlátható, logikus és érthető lépésnek tűnik.

Tiszteljül az embert, aki véghezvitte az ugrást, de tudjuk, hogy ha egy időgépben átutazna a mi korunkba, csak kapkodná a fejét, és nehezen fogná fel, mi zajlik körülötte.

Tőlünk az első iMac éppúgy 20 éves távolságra van, mint ahogy az Apple I-es az első iMactől, mégsem érezzük, hogy újra valami paradigmaváltás történt volna. Sok kommentben, olvasói véleményben, újságírói kinyilatkoztatásban látszik: várunk valamit, ami nem jön. Nincs új, iMac-szerű áttörés. Pedig ha lineárisan vizsgáljuk, és a 2010-es évekre ugyanakkora fejlődést számítjuk, mint az 1980-asokra, itt kellene már lennie VALAMINEK. Különösen ha hozzávesszük, hogy a Moore-törvény értelmében a mai fejlődés az akkorihoz képest iszonytató sebességűnek tűnik.

Azt a fejlődést, amit az Apple I-es óta a számítástechnika letett az asztalra egészen az első iMacig, ma egy óra alatt megtesszük, elméletben.

Ezt is a Moore törvényre alapozva mondom, annak ellenére, hogy a törvény - a 18 havonta teljesítményduplázás - nem minden területen érvényes (CPU-kra egyáltalán nem, GPU-kra még alá is becsültnek tűnik), sőt 2017-ben és 2018-ban többek a halálhírét keltették. Ezzel nem mindenki értett egyet, de azt minden szakértő elismerte, hogy legalábbis haldoklik a szabály.

Ráadásul, mint írtam, az iMac nem a teljesítményével hódított. Megtestesítette a Think Different szlogent. És ugyanezt az ideát érzem ma is a cég identitásában, fejlesztéseiben, még mindig minden olyan, mintha Jobs meglökte volna a szekeret, ami még mindig gurul.

Steve Jobs 2011 óta, lassan hét éve halott. A kérdésem a következő: mikor lesz az, amikor visszanézünk, és nem érezzük Jobs lökésének erejét? Mikor lesz, amikor már protonhajtómű működik a járművünkön, és csodálattal gondolunk rá, hogy egykor valaki kézzel tologatott minket? Mert ez a hét év szinte észrevétlenül eltűnt.

Másként feltéve a kérdést: az Apple jelenlegi érdeklődési körei között vannak-e olyanok, amik kiteljesedése egészen úgy irányt ad az informatikának, és az ember-számítógép kapcsolatnak? Hát persze. Nem nagy titkok ezek, mások is ezen a területen tevékenykednek: VR, AR, IoT. És mindenek felett: a mesterséges intelligencia.

Az AI annyira kiemelkedik a lehetőségek közül, ahogy a tyukodi kilátók a magyar pusztából. Szinte biztos, hogy ennek a fejlődése vezet majd először a körülöttünk zajló dolgok gyökeres változásáig.

Szóval az én tippem a következő: amikor Siri eléri azt az értelmi szintet, kortárs AI-val, teljes integráltsággal, minden eszközben, ami szükséges az észrevétlen és magától értetődő jelenlétéhez, akkor válik Jobs munkája, az ergonomikus számítógép, múzeumivá. Az AI az a cél, amit az Apple-nek mindenáron és főcsapásként követnie kellene, és ugyanez a terület az, ami viszont nem nagyon mutatott fel bármilyen változást az elmúlt években, csak ígéret szintjén. A HomePoddal az asszisztens elérhetősége ugrott nagyot, az algoritmusok fejlesztésére pedig épp idén kezdtek el felvenni sok mérnököt. Innen azért lesz még néhány év az áttörésig.

Kurzweil azt állította, az “emberi képességekben mélyreható és drámai hirtelenségű változást eredményező szingularitás” dátuma 2045-re tehető. Az még 27 év. Az lesz az a legkésőbbi pont, amikor Steve Jobs és minden korábbi technokrata történelmi figurává értékelődik át, addig a pontig kellene még beiktatni Tim Cooknak néhány izgalmas paradigmaváltást, amik remélhetőleg korábbra hozzák a 2011-ben elhunyt Apple-vezér erejének halványulását. Egyelőre nem látni, mikor lesz ez, de még jó néhány év kell.