Az világosan látszik, hogy az Apple sokszor bizonytalan a terméknevek kitalálásakor, és a termékpaletta végiggondolásában sem ritka, hogy önmagát cáfolja meg, ennek ellenére az utóbbi években egyvalamit nagyon következetesen, és határozottan hajt végre:
a gumicukor-trükköt.
Erről, vagyis az Apple árpolitikájáról, amit a gumicukor széthúzásához hasonlítottam, itt írtam először. Már akkor is látszott benne a következetesség, de azóta csak megerősítettek az elméletben a cupertinói döntések. Tényleg egyre magasabbra emelik az új termékek árát, miközben a belépő gépek olcsóbbak is lehetnek. Ez utóbbi nem annyira gyakori.
Így kialakul a korábbinál jóval szélesebb árazás egy adott termékcsaládon belül. Korábban is lehetett nagyon drágán CTO-zni például egy Macet, vagy mobilnet-lehetőséggel és maximális tárhellyel rendelni iPadet, így akár a kétszeresét is kifizetni egy alapmodellnek. Csakhogy az Apple úgy látta jónak, ha nemcsak konfigurálásban engedi a magasabb árszint elérését, hanem betesz plusz lépcsőket a high-end Apple-júzerek számára, akik így olyan gépet vásárolhatnak meg,
amik alapáron is iszonyú drágák.
És hogy ne törjön ki a parasztgyalázat, ahogy édesanyám mondaná, a legolcsóbb, belépő gépek árát változatlanul meghagyták, és azért ímmel-ámmal fejlesztgetik is, néha pedig árcsökkentést is végrehajtanak ezen a szinten.
Utánajártam a gumicukor-trükk számszerű adatainak, hogy lássuk, pontosan mi történt. Egy grafikonon fogom ábrázolni az Apple adott termékcsaládján belüli eladási árak intervallumát, a legolcsóbb és a legdrágább gépek közti sávot, a gumicukor-trükk előtt és után. Csak a weboldalon kínált konfekciómodellek árát veszem alapul, ha egy adott terméken belül kétféle felszereltséggel kínáltak egy gépet, akkor mindkettőt beleveszem a számításba, beleértve a legmagasabb árú modellt is ("MAX"). A grafikonok két oldalán, a sáv felett a minimum és maximum értékű gépeket tüntettem fel, a sáv színes részében a köztes gépek árszintjeit.
Oké, itt eléggé adja magát a dolog, és nem is vagyok teljesen igazságos, hiszen az iMac Pro tényleg új kategória. De látható, hogy mostantól ilyen és még ilyenebb intervallummal kell számolni, akár egy további Pro-áremeléssel, természetesen fejlesztésekbe burkolva.
A Touch Barral az Apple gyorsan elvégezhetett egy áremelést a MacBook Pro vonalon. Láthatjuk, hogy 200-300 dollárral emelkedtek a Pro alapgépek és csúcskonfekciók árai, miközben a legkisebb Airt kivonva a forgalomból a belépő szint is emelkedett. Most pletykálnak az Air árának további csökkentéséről, egy 899-es szint láthatóan nem fájna a cégnek akár 13 colban sem, különösen, hogy alig nyúlnak hozzá a családhoz.
Na, itt látható a legátgondoltabb, legagyafúrtabb nyújtogatás. Az iPad Pro megjelenésével az Apple az alsó kategóriát is olcsóbbá tette, majd a belépő szintet nemrég az iPadnek adta át, valamivel drágábban. Időközben a csúcskategória egyre feljebb és feljebb kúszott. És hogy merre tovább? Van még a bal oldalon hely egy új mininek, egy új dizájnnal megáldott iPad pedig a jobb oldalt tolhatja tovább.
És akkor jöjjön az iPhone, itt kölcsönkérem a Macworld egy korábbi grafikonját, amin pont jól látszik a lassú széthúzás 2016-ig:
Ez még az óvatos időszak - noha induláskor itt is megcsúszott picit a kezük -, nem látszik rajta az iPhone X, ami ugye 999 dolláros induló árral a 2007-es szint fölé ugrik, miközben az iPhone SE 349 dollárra esik vissza. A 2011-2013 között látható 200 dollárnyi árintervallumot tehát tavaly 650 dollárosra nyújtották szét,
három és félszeresére.
És hogy miért vettük ezt most végig? Mert az Apple nem nyugszik, és tovább nyújtja a gumicukrot. Legalábbis pletykákat olvashatunk arról, hogy az iPhone X 999 dolláros alapára - amivel az Apple besöpörte állítólag az egész iparág proitjának 35 százalékát - nem a jéghegy csúcsa, idén érkezhet egy nagyobb, 6,5 colos, 1100 dolláros készülék. Ezt egyelőre még fenntartásokkal kezeljük.
Nem tudni, meddig lehet ezt még fokozni, de látható a trend: a belépő gépek innovációt nélkülözők lesznek, itt tényleg a belépést segíti a cég a barátságosabb árcimkével (bár nem viszik túlzásba, igazából az egyre emelkedő felső kategória miatt tűnik csak ez jó árnak), míg a felső kategória egyre elérhetetlenebb lesz sokaknak. Láthatóan tanult az Apple az Apple Watch Edition hibájából: azért úgy induláskor nehéz kifizettetni a piaccal 10 ezer dollárt egy óráért, még luxus divatbrandek segítségével is. De ha apránként csináljuk, csak elérik ezt is: szoktatás kérdése.
szucsadam
2018.04.16. 08:23
Címkék: vélemény
Régóta nem éreztem technológia iránt olyan vonzódást, mint amit a HomePod iránt érzek. Annak ellenére, hogy a termék az okoshangszórók nemrég létrejött piacán csupán 4 százalékon áll - ami nem is olyan rossz eredmény egyébként, tekintve a termék életkorát és a többieknél magasabb árát -, azt gondolom, hogy nagy változásokat hoz az életünkbe. Akkorát, mint annak idején az okostelefonok.
Ez elég meredek kijelentés, úgyhogy muszáj lesz indokolnom.
Két fő funkciója van a HomePodnak. Az egyik a hangminőség, a másik a beszédértés. A hangminőségre nem térek ki, baromi jó, és arra szolgál, hogy kívánatossá tegye a terméket, egy önmagában is értékes, szerethető, must have cuccá. A mostani vizsgálódásunkban ennyit elég tudni erről.
Most pedig jön a lényeg, ami a változást hozza: a beszédértés.
Persze, a Siri eddig is velünk volt. Ott volt a Macen, az iPhone-on, iPaden. Azonban ha funkcióként tekintünk rá, valójában inkább csak az autóvezetés közben volt értelme. A Siri használata ugyanis nem volt kényelmes, a bediktált szöveget javítgatni kellett, a parancsokat nem mindig értette, érti, kevés az third party integrált megoldás rá, és ha energiatakarékos állapotban találta az eszközünket, nem is működött a Hey Siri felszólításunk - így aztán rendszeresen a képernyőn pötyögéssel kellett kiegészíteni a beszédet. Alig van értelme az autón kívül, ahol még ez is jobb a semminél (meg a telefon nyomogatásnál, ami tilos).
Egy olyan eszköz tehát, aminek egyetlen inputja a hangod, és így kell boldogulnia, ez pedig egy újszerű megközelítése az interakciónak. A digitális asszisztensek kikerültek a béta állapotból.
Egy HomePod azonban nem tud annyit, mint egy iPhone. Főleg zeneszámokat kérsz majd rajta, arra meg azért jó a szoftver. A hardver meg, vagyis a HomePod beszédhang-szűrése és megértése, egyenesen félelmetes. Van, hogy olyat is meghall, amit az emberi fül nem. Így elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor a hangunk egy szűk tartományban éppolyan fontos beviteli eszköz lett, mint korábban a szemünk és az ujjunk kettőse. Ez pedig egy sokkal természetesebb, emberibb irányba mozdítja el a gépekkel való kommunikációt.
Persze ugyanezt állíthatnám bármelyik gyártó okoshangszórójára, amikben ráadásul okosabb szoftver működik, mint a Siri. Csakhogy az Apple esetében a félelmetesen pontos és mindig működő hangfelismerés mellett a mérethez képest elképesztő hangminőség olyan előnyt ad, ami miatt muszáj megszerezni ezt a cuccot.
Soha ennyire hatékony Apple-ökoszisztémába vonzó terméke nem volt az Apple-nek. Persze, az iPhone-vásárlók kis százaléka végül annak idején maces lett, és a Mac-használók nagy százaléka iPhone-os, de olyan cucc, ami annyira kívánatos, hogy simán dobsz érte Galaxyt-Spotify-t, ha beszippantott, nincs még egy.
És hogy ne csak az okoskodást olvassátok, hanem legyen valami hírérték is: a pletykák szerint az Apple talán egy olcsóbb HomePod-változatot is piacra dob, hogy felpörgesse az eladásokat. Én őszintén kétlem: a minőségen nincs értelme gyengíteni, hiszen az emeli ki a terméket a többiek közül, az Apple pedig átlagosat sosem akart kiadni a kezei közül. Mi értelme lenne piacra dobni egy eszközt, amiben csak a Siri a hozzáadott érték? Hiszen hagyták, hogy a Siri lassú fejlesztése miatt a többiek elhúzzanak a hangalapú AI kommunikáció területén, erre most beküldik a szerencsétlen Sirit a ringbe a többiek ellen? Nem.
Lehet, hogy később lesz ennek értelme: az Apple Sirivel kapcsolatos álláshirdetései meredeken emelkednek. Láthatóan észbe kaptak, és komolyan el karják kezdeni az asszisztens feljesztését, hogy ezen a területen ne mínuszba, hanem akár pluszba húzzanak egy strigulát. Picit későn ébredtek.
