A zenei albumok, hivatalosan, döglődnek. A zenevásárlás helyét átvette a stream-szolgáltatás, ezzel együtt pedig a dalválogatások mindent elsöprő sikere. Az emberek egyes dalokra figyelnek inkább, nem az egész albumra, így aztán előfordulhat, mint ahogy Drake Scorpion című albumával is előfordult, hogy a streamek 63 százaléka összesen három dallal kapcsolatban pörgette a számlálót. Miközben 25 dalból állt az album.

Mi változott az utóbbi években? Annyi, hogy mostantól nem lehet eladni a töltelékdalokat ugyanolyan súllyal, mint a slágereket. Eddig is így hallgatták az emberek az albumokat: volt három-négy kedvencük, ott megnyúlt a magnószalag, átlyukadt a cédé, ROM-okat állított elő az SSD. Virágzottak a rádiók, meg a klipek. Ami ott nem ment, talán évente kétszer meghallgattuk. És most, hogy ez pénzben is kifejezésre került, most hogy számolják a meghallgatások számát, a piac igazodik. Erőteljesen csökkennek az albumeladások, a Rolling Stone cikkében láthatjuk, mennyire.

Hogy most legyünk egy kicsit mozi-kompatibilisek: ott volt a Queen - A Night at the Opera albuma, rajta minden idők legizgalmasabb slágerével, a Bohemian Rhapsodyval. Az egész album elvileg hasonlóan érdekes, operákból kölcsönzött hangulatokkal machináló valami lett volna. Valaki hallotta a Good Company című dalt az albumról? Na ugye.

A stream-szolgáltatók, például az Apple, ennek ellenére fenntartják az albumok szerinti gondolkozást. Nézzétek meg, hogyan nyílik meg egy zenekar oldala:

Először piciben a legfontosabb dalok, az ide érkező látogatók 80%-nak. Ezt muszáj előre. De utána rögtön, hatalmasban látható az alapvető albumok szekció, majd utána az összes album. És majd csak ezek után jönnek az Essentials és Next Steps válogatások, amik egyébként szintén hasznosak azoknak, akik valamiért egy zenekar aloldalára jönnek. Nyilván nem tudják biztosan, mit is keresnek.

Az Apple Music mégis az emberi kurátorokkal végzett válogatásokra büszke (amik egyébként olyanok, mintha minden album legunalmasabb dalait tennék egymás után, de ez magánvélemény). Ha itt megtetszik egy dal, és ráugranál az azt megjelentető albumra, sok esetben egy Best of válogatáshoz érsz. Van, hogy tovább nem is érsz: nincs meg az Apple-nek az eredeti album. Ez viszont már baj: nem tudod kontextusban hallgatni a dalt. Sok esetben ez a kontextus ad értelmet, értelmezhetőséget egy régi slágernél.

Voltak a történelemben olyan albumok, amik önmagukban álló műalkotások voltak. Ezeknél kivenni egy dalt olyan érzés volt, mint felboncolni egy mókust, kivenni a belső szervét, és azt kínálgatni egy kis mogyoróval.

Melyekről beszélek? Mondjuk a Pink Floyd - Dark Side of the Moon. Vagy a Nirvana - Unplugged. Nick Cave - Skeleton Tree. Sting - Mercury Falling. Ezek album formátumban külön alkotások. Külön-külön szuper versekből állnak, de összeállítva a versek regénnyé változnak, hogy ilyen hülye hasonlattal éljek.

Mi tehát az albumok jövője? Ott, ahol az album nem önálló alkotás, az album formátum megszűnik értékesnek lenni, és akár el is hagyhatóak. Nem fog sírni érte senki. Felértékelődhetnek azonban, a sok szemét elhagyása után, azok a törekvések, ahol a dalok egymásutánja egy adott (művészi!) szervezőelv szerint értelmes dologgá rendeződik. Végre önálló művészeti terület lehet ez a tisztulás után, fontosabb, mint valaha.

Csökkennek az album-eladások? Igen. De ki mondta, hogy a nullába fúródnak? Nem lenne jobb, ha addig csökkennének, míg el nem érjük a fontos albumok eladásának számát?

Ez persze idealista elgondolás: kell hozzá, hogy a stream-szolgáltatók támogassák minden erejükkel ezt. Hogy az emberi kurátorok érzékenyebbek legyenek erre a művészetre, és az ilyen alkotásokat külön, albumként ajánlják, leírással, sztorikkal, érdekességekkel.

Az egyesült királyságbeli kiadók, kereskedők, csatornák nemrég összefogtak, hogy legyen egy National Album Day, amikor az albumokat ünnepeljük. Ejha, az albumok annyira rosszul állnak, hogy nemzeti ünnepre van szükségük, úgy, mint a hősi halottaknak?

Erre a folyamatra lehetne most úgy tekinteni, aminek a végén valami jó jön ki.