Az Apple a héten még sajtóközleményt is kiadott arról, hogy immár 100 százalékban megújuló energiát használnak valamennyi létesítményüknél. Már régóta közel voltak, 2015-ben 93, 2016-an 96 százalékon álltak, mostanra sikerült mindenhol átállni a zöld energiára.

És mielőtt legyintve mennénk tovább, hogy ez kit érdekel, elárulok néhány fontos részletet az üggyel kapcsolatban.

Az átállásért felelős személy az Apple-nél Lisa Jackson, egy vegyészmérnök, aki szeret világosan fogalmazni, és kerüli az iparági szakzsargonokat. Azt mondta például arról a négy százalékról, amit két év alatt elértek a bővülésben, hogy sokféleképp el lehetett volna érni, de ők a helyes módon érték el.

Hogy megértsük, mire gondolt, vessünk egy pillantást az USA energetikai piacára. Az Apple a 2010-es évek elején kezdte úgy gondolni, hogy át akar térni teljes mértékben a megújuló energiára, különösen az adatközpontjait szerette volna ellátni ilyen módon. Érthető, a legtöbb tech-cég ezzel kezdi, hiszen baromi sokat zabálnak, a világ energiafelhasználásának 1,5-3 százalékáért (attól függ, ki mondja) felelősek a szerverfarmok, és a cégek között verseny kezdett menni azért, ki a környezettudatosabb (ami egy fasza verseny, egyébként).

Szóval körülnéztek a piacon, honnan szerezhetnének zöld energiát. Ez furán hangzik, pedig ma már mindennapos: ahhoz, hogy megújuló energiát szerezz magadnak, már nem kell napelemet vásárolnod, vagy szélerőművet építened, elég megállapodni egy olyan szolgáltatóval, aki megteszi azt helyetted. Ha pedig gigawattokról beszélünk, naná, hogy nem akarsz energiatermelő vállalattá válni, van neked elég bajod. Csakhogy az Apple nem látott sok lehetőséget: akkoriban elég újszerű igény volt ez, drágán kínálták ezt a lehetőséget. Így az Apple belekezdett egy hatalmas szolárfarm építésébe, Észak-Karolinában. Ez volt az első.

A zöldenergia-piacon van egy fontos fogalom, a REC, vagyis a Renewable Energy Certificates. Ez tulajdonképpen egy valuta: egy REC egy megawattnyi zöld forrásból származó árammal egyenértékű, és nyilván azok kapják, akik előállítják ezt az energiát. Így az Apple is egy rakás ilyennek birtokosa, mint ahogy más vállalatok is. Nem kell vele kezdeni semmit, hacsak nekik nem kell: a REC ugyanis forgalomképes valuta, el lehet adni olyan cégeknek, akik maguk egyébként hagyományos, mondjuk szénerőmű alapú energiát fogyasztanak, de a REC-et megvásárolva állíthatják magukról: mégsem. Nem teljesen csalás ez, hiszen kifizetik az árát a tisztaságnak, és van, hogy egyébként nincs lehetőségük helyben vásárolni valóban zöld elektronokat a konnektorukba, hogy plasztikusan fogalmazzak.

Na, ez a módszer az Apple-nél például tiltott. Erre gondolt Lisa Jackson, amikor a helyes útról beszélt.

Nem tudok még egy olyan cégről, ami ilyen szigorúan figyel arra, hogy az energia, amit felhasznál, abból a régióból származzon, ahol megtermelik

- mondta az Apple-vezető. Szóval már vásárolnak zöld energiát, de nem mindegy, honnan. És még ha meg is értjük, hogy a zöldülési versenyben miért futott így előre az Apple, és a hatalmas árréssel dolgozó gyártó miért vállalt  hivatalosan felelősséget a környezetért, ez a fajta precizitás, az egyébként a vásárlók által fel sem fogott módszerek alkalmazása nehezen fordítható át megtérülésre. Főleg ha azt az erőfeszítést nézzük, ami során nemcsak az energiazabáló központokat, de az összes pici irodát is egyenként átállítottak megújulóra. Akkor miért?

Álljunk hozzá másként. Mit gondolunk egy cégről, ami nagy energiákat mozgósít egy ügyre, annak érdekében, hogy az ne csak elvégezve legyen, hanem a világon a lehető legjobb módon legyen elvégezve? Nem gondoljuk, hogy ezt az alaposságot máshol is alkalmazzák? Nem gondoljuk, hogy ha egy kollektíven jónak ítélt ügyben tökéletesen járnak el, akkor majd egy másik kollektíven jónak ítélt ügyben - mondjuk személyes adatkezelés biztonsága - ugyanígy fognak eljárni? Dehogynem. Mással meg sem tudnának győzni erről.

Olyan ez, mint az Apple Parkba ültetett 9000 fa. Nem volt rá szükség, nem volt égetően fontos, de megtették. Átalakították a környezetet, elhitették magukkal és az ott dolgozókkal, hogy képesek ilyesmire. Hogy fontos kérdésekben, ami már régóta nem a bug-mentes operációs rendszer, a minimalistára csiszolt szoftveres koncepció vagy a hibátlan dizájn, mindent megtesznek a célért, és elérik azt. Az iPhone-nak nincs célja, amit el lehet vele érni, megépítik, és már kezdik is a következő tervezését, véget nem érő mókuskerék. De a 100 százalék elérése elérhető, és dob a dolgozói és vásárlói önértékelésen.

Mégiscsak megéri.

Az Apple nem áll meg itt. Egyrészt noha a beszállítóinak egyre nagyobb részét veszik rá, hogy álljanak ők is át a 100 százalék megújulóra - és egyre többüknek sikerül is, a nagyobbak közül ráadásul -, a cég vezető szószólója akar lenni az ügynek. Viszont nem állhatnak meg itt, hiszen van még mit tenni az alkatrészek alapanyagainak beszerzésiforrás-vizsgálatával, a beszállító lánc végein dolgozók jólétével, mint ahogy sokat zöldíthetnének a termékek luxus életérzést keltő, de pazarló csomagolásán is.