Sokan izgalmi állapotba jönnek a kérdéstől és elkezdik szőni az őrületes terveket az új gépek megvásárlásával kapcsolatban. Biztos ennyiszer, meg annyiszor lesznek gyorsabbak, ezt meg azt tudják majd, amikor végre befutnak, és ennek a premiernek lassan el is jön az ideje, hiszen tavaly június óta nem frissült a széria.

De mégis mire számíthatunk, amikor befut a frissített gép?

Sok jóra azért nem.

Ennek megértéséhez két körülményt kell kielemeznünk: a hardveres lehetőségeket és az Apple fejlesztési stratégiáját.

A hardveres lehetőségek már jó ideje meglehetősen elkeserítők: valós teljesítmény szempontjából 2016. vége óta nincs változás, akkor jelent meg az első Touch Baros modell, aminek ugyan alig hét hónappal később, tavaly nyáron volt egy update-je, de az igazából volt is, meg nem is: bár a Skylake procikat Kaby Lake-re, a 400-as sorozatú Radeonokat meg 500-asra cserélték, a teljesítménynövekedés 5 százalék alatt maradt, jellemzően inkább 1-2 százalékos kimozdulás volt, felfelé és lefelé egyaránt.

macbook-pro-2018.jpeg

Szóval miután lassan másfél éve nincs igazi update, elég sokan várják az Intel új, Cannon Lake processzorait, amiknek eredetileg 2015-2016. környékén kellett volna befutniuk. Elvileg már megkezdték a szállításukat és az év második felében nagyobb tömegben is elterjedhetnek, de egyelőre sok fogalmunk nincs azzal kapcsolatban, hogy ezek milyen valós teljesítménynövekedést hozhatnak. Bár fejlettebb lesz a gyártástechnológia, az elmúlt évek trendjeit figyelembe véve 5-10 százalékos megugrásnál sokkal nagyobbra nem érdemes számítani: persze még ez is betyárosabb lesz, mint a Skylake-Kaby Lake-váltásnál volt.

Még talányosabb a helyzet gpu fronton, ahol a most használt Radeon 560-as gyakorlatilag egy átcímkézett 460-as, szóval a piac remegve várja az egyébként tök jól sikerült Vega sorozat mobilváltozatának a piacra dobását, de ezzel kapcsolatban csak néhány homályos ígéret van az AMD-től. A Vegák sokat dobhatnának a MacBook Pro teljesítményén, de simán lehet, hogy ezek csak az év második felében, vagy legvégén lesznek elérhetők olyan alacsony fogyasztású változatban, ami érdemben használható lesz az Apple lapos gépében.

Ezek voltak a külső körülmények, és akkor jöjjenek a belsők: ezek azok, amikkel az Apple érdemben javíthatna a gépek használhatóságán hardverpartnerektől függetlenül, de az elmúlt évek tapasztalatai alapján nincs sok ok az optimizmusra.

A Touch Baros modell óta van egy könnyebben elromló billentyűzet, kizárólag olyan bemenetek, amikkel még az Apple saját iPhone-jai sem kompatibilisek (másfél évvel később sem), így aztán állandó az átalakító-kényszer, van egy olyan lapos felépítés, ami gyakran vezet túlmelegedéshez, majd teljesítmény-visszaeséshez és ezzel összefüggésben egy olyan kicsi akku, ami valós használat mellett jóval kevesebb ideig bírja, mint a Touch Bar előtti modellekben.

Szóval bár a Vega megmentheti a sorozatot 2018-ban, ha az AMD nem iparkodik, komoly esély lesz arra, hogy a széria 2016-os elrontása lesz még egy ideig az utolsó komolyabb változtatás a MacBook Pro családban.