Gyorsan kezdem a dolog aktuális részével: még tart a Steam karácsonyi akció, egész pontosan egy órán át, és a poszt témáját adó Life is Strange játék jelenleg is sokkal olcsóbban vásárolható meg itt Macre. Nem kell hozzá erőgép, a tavalyi MacBook Air-emen simán elmegy.

Viszont azért megdolgoztatja a ventilátort.

Éppen ezért - meg azért, mert a gépemen nincs sok szabad hely - valami hirtelen gondolattól vezérelve megnéztem, megvan-e a játék iOS-re is. Azért furcsa ez a feltételezés, mert a játék Unreal motorral megy, elég komoly 3D-s környezetben mozoghatunk szabadon, miközben a kameranézet egyfolytában váltogat, sokszor még akkor is, amikor egyhelyben ülünk, nagyon szép filmes hatást elérve.

Legnagyobb meglepetésemre a játék elérhető volt iOS-re, méghozzá teljes valójában (nem úgy, mint a népszerű  PC-s játékok újragondolt, platformjátékká egyszerűsített verziói), és ugyanúgy, vagy talán picit szebben futott az iPhone SE-men, mint a MacBook Air-en.

Azóta ezzel játszom, amikor időm engedi. Általában egy-egy órát szánok rá, de utána érdekes módon nem azt érzem, hogy játszottam. Azt éreztem, mintha egy jó sorozatot néztem volna.

A játék egy képzeletbeli amerikai városkában, Arcadia Bay-en játszódik, mi pedig egy ottani diák, Maxine "Max" Caulfield szemszögéből látjuk az eseményeket. Maxnek az egyik órán különös látomása lesz, egy tornádót lát, ami a helyi világítótorony mellett szedi szét a környéket. Max ezután nem sokkal észreveszi, hogy rövid időtávra vissza tudja forgatni az időt: amikor a tanár kérdezi, és rossz választ ad, az egészet újraéli, és ezúttal már a helyes választ mondja.

Itt már mi irányítjuk a karaktert: mi választjuk ki, mit mondunk a kérdésekre, az óra után pedig mi döntjük el, hová megyünk, kivel beszélgetünk a folyosón, és főleg mi választjuk ki, hogy az ellenségeinkből barátokat vagy még ádázabb ellenségeket változtatunk, és hogy a barátainkkal elmélyítjük a kapcsolatot - kockázatokat vállalva -, vagy magányos farkasként éljük az iskolás életünket. De a választásunkat gyorsan meg tudjuk változtatni: fél percet simán vissza tudunk pörgetni bármikor, hogy azt tegyük, ami szerintünk tényleg helyes. Csakhogy a döntéseinknek vannak hosszú távú következményei, amivel később szembe kell majd neznünk - ezt nem tudjuk kikerülni.

A viszonylagos nyugalom nem tart sokáig: a mosdóban egy gyilkosság tanúi leszünk. Egy régi barátunkat - akivel évek óta nem találkoztunk, hiszen sokáig távol voltunk a szülővárosunktól - lövi le az egyik diák. Visszaforgatjuk az időt, és meghúzzuk a tűzjelzőt. Gyilkosság lefújva.

Innentől beszippantanak az események, amik egy eltűnt diák, Rachel Amber körül kezdenek pörögni. Az egész egyre inkább hasonlít a régi Twin Peaks sorozatrészekre, azzal a különbséggel, hogy itt mi irányítjuk a főhőst, és hogy nagyon is aktuális kérdésekkel kell megküzdeni. Folyamatosan figyelnünk kell a telefonunkat, mikor kapunk üzenetet valakitől, használhatjuk a közösségi oldalakon szívatási lehetőségeit, vagy küzdhetünk ellene. Közben figyelnünk kell a tanulmányainkra is: minél több jó fotót kell készítenünk, hogy bemutathassuk a művészeti tanárunknak. Viszont a viharfelhők egyre gyűlnek körülöttünk, a háttérben sokan elkezdenek áskálódni ellenünk, közben a városnak talán csak napjai vannak hátra.

A játék december 14-e óta elérhető iOS-re, egyelőre az első három epizód tölthető le. Az alapjáték első résszel 1090 Ft, a második epizód 349 forintos in-app-purchase-szel megszerezhető. A többi rész (összesen még három) kábé egy ezres lesz darabonként, de egyelőre csak az első három portolása van kész (van egy ingyenes lite verzió is kipróbálásra). Ha kíváncsiak vagyunk, Macen ingyen lejátszhatjuk az első epizódot, a többi rész 20 euró helyett most darabonként 5 euróért megvásárolható.

Így a teljes játék Macen 20 euró, 6200 forint, iOS-re pedig az alapjáték a season pass-szel 4400 forint körül van. Mindenki döntse el, melyiken játszana, de szerintem próbáljátok ki. Én sosem szerettem ezt a gyűjtögetős, puzzle-os, beszélgetős játékokat, de ez a modern Twin Peaks nagyon beszippantott.