Az Apple DNS-ében van a zene - szokta mondogatni Tim Cook. Ennél azért persze több van az Apple DNS-ében, alapvető hozzállások egészen nagy halmazát lehet összerakni a céggel kapcsolatban, annak idején a cég termékeit ezekért szerettük meg.
Érdemes megvizsgálni időről időre, hogy ezekkel a hozzáállásokkal mi történt, ahogy telt az idő.
Ilyen például a működő gombok ideája. Akár szoftveres, akár hardveres gombról van szó, az Apple mindig is nagyon odafigyelt, hogy a termékeiben megnyomhatóak, kattinthatóak és kapcsolhatóak legyenek, mindig reagáljanak, és mindig végrehajtsák a kérést. Ez a fakocka effektus: ha minden, még egy hihetetlenül bonyolult rendszer is olyan természetességgel működik, mint a egyszerű játékszer, annak a felhasználó nagyon örül.
Mostanában azt tapasztaltam, hogy az Apple picit másként gondol a gombok egyértelműségére.
Kellemetlen volt például, amikor a cég bevezette az erős nyomást a készülékein, amik más funkciót hívnak életre a sima nyomkodáshoz képest. Csakhogy ez a plusz funkció nem mindig és nem mindenhol működött - emiatt a koncepció zavaros lett a júzer fejében, nem volt komfortos használni.
Kellemetlen, sőt rém bosszantó az a jelenség is, amikor a két-három éves iPhone-okon a kontaktlista beolvasása, ez a hihetetlenül processzorigényes művelet elkezd olyan lassú lenni, hogy folyton rossz számokat hívunk fel. Elindítjuk a telefonos appot, látjuk a neveket, és már rá is bökünk az egyikre - csakhogy ekkorra frissít a szoftver, arra a sorra egy másik nevet dob ki, és már hívja is. Ez a probléma a korosodó iPhone-okkal egyidős.
Kellemetlen a hotspot gomb is a Control Centerben, iOS-en. Rányomás után ugyanis nem reagál azonnal, nem jelzi fénnyel, hogy értette a dolgot, ezért ha rányomsz még egyszer, ki is kapcsolod.
Engem idegesít a némító funkció is. A készülék oldalán egy külön gomb felel azért, hogy a vas ne adjon ki hangot. Amikor a felhasználó megnyomja, ezt kéri: akármit csinálok, ne pittyegj, berregj, kattogj vagy csilingelj. Márpedig a gomb alapból a csengetési hangerőt állítja, ettől a videók hangja például megmarad. De ha ezek után a Control Centerben kézzel lehúzzuk a hang csúszkát, amivel lenémítjuk az appok hangjait, és már dupla némítást eszközöltük, találjátok ki, mit csinál az iPhone, ha elindítod a hangalapú diktálást.
Pittyan.
Fura lehet az is, amikor a Control Centerben kikapcsoljuk a wifit, majd később azt vesszük észre, hogy megint be van kapcsolva. Nem mi hülyültünk meg, ugyanis tényleg visszakapcsolja az iOS a wifit és a BT-t, ha a Control Centerben, és nem a Beállításokban kapcsoljuk ki. Sőt, ki sem kapcsolja őket: csak megszakítja a jelenlegi futó kapcsolatokat, de magát az antennákat továbbra is használja különféle funkciókra, helymeghatározásra például. Majd, amint egy új helyre érünk, vagy hajnali öt óra van helyi idő szerint (nem viccelek), visszakapcsolja automatikusan a kommunikációs csatornákat.
A gomb azt mutatja, hogy inaktiváltad a wifit, közben valami egészen más történt. A gomb átvert.
Ezek mind olyan esetek, amikor a felhasználó bizalma picit megrendül a készülékében. Kiadott egy parancsot, és a készülék valami különös szabálymátrixra hivatkozva nem teljesíti azt. Meg kell tanulni, hogy a készülék mit hogyan értelmez, és máris ott vagyunk, ahonnan elindultunk.
Amikor az Apple elkezdte kitalálni, hogy a gombok legyenek fakocka egyszerűségűek.
