A trackpad és a használójának viszonya nagyon személyes. Valaki például szereti az Apple által felkínált természetes scrollt, mások pedig ragaszkodnak a régi módhoz: lefelé húzáskor szeretnék, ha a szöveg felfelé vándorolna. A gesztusok beállítása is egyedi, valaki erre, más arra kap rá, és használja egyfolytában. Én például a Hot cornerst imádom a mai napig megingathatatlanul, a sarkokra húzott kurzorra lefutó parancsokat.
De van egy gesztus, ami annyira eszméletlenül fontos, hogy mindenkinek hasznára van. Ehhez képest bekapcsolni egyáltalán nem evidens. Ugyanis nem található meg a Trackpad beállítások között a macOS-ben.
Ez pedig a háromujjas mozgatás.
Hogy miért olyan fontos ez? Azért, mert ablakokat mozgatni kényelmesen nem lehet másképp egy kézzel. A mai napig látok olyanokat, akik egy drag&drop miatt odaemelik az egyik kezüket a trackpadre, lenyomják, és a másikkal húzzák az elemet a megfelelő helyre. Amikor kész, az első kéz újra elvándorolhat dolgára.
Tök felesleges mozdulat. A macOS-ben ugyanis lehetőség van arra, hogy egy elemet három ujjal megfogjunk, és így tegyük egyik helyről a másikra. Egy kézzel, tök egyszerűen.
Ennek beállítását az Accessibility menüpontban találjuk, a System Preferences-en belül. Itt Mouse & Trackpad, majd Trackpad Options.
Könnyítsetek magatokon. Szóljatok a töbieknek is, hogy könnyítsenek magukon. A két kézzel drag & drop jusson ugyanarra a sorsra, mint az ablakszéli csúszkával szkrollozás.
Talán az utóbbi évek legizgalmasabb találgatása az Apple hosszú távú tervei kapcsán - leszámítva az autót -, hogy vajon mikor akarnak majd saját fejlesztésű processzorral kísérletezni a Macekben, illetve hogy összeérhet-e jobban a macOS és az iOS. Míg ez a kérdés viszonylag nyitott volt két-három éve, ma már kevesebbet beszélünk róla. Az operációs rendszerek integrációja egy bizonyos szintig már befejezett, az ARM sem annyira szexi téma, mint akkor.
Érdekes, hogy ezzel egyidőben az iPad Próba szerelt ARM alapú SoC már nagyon gyors, és az Intel alacsony fogyasztású chipjei egyáltalán nem jelentenek egy külön világegyetelmet. Teljesítmény szempontjából.
A pletyka pedig újra megjelent, de ezúttal más összefüggésben. Valóban megjelenne az ARM a Macekben, és akár már idén megtörténhet a nagy dobás a Bloomberg információi szerint. De ez nem jelentene nagy váltást: a hírek szerint az Apple azon dolgozik, hogy egy ARM és egy x86 chip együtt doglozzon a gépben, az alacsony processzorteljesítményt idénylő feladatokra az Apple lapkája, a nagyobb cuccokra az Intel processzora kapcsolna be. Ahogy az integrált és a dedikált GPU váltja egymást, úgy dolgoznának felváltva a proceszorok is.
Persze mondhatjátok, hogy már most is van ARM processzor egyes MacBook Prókban, T1 a neve, és a Touch Bart vezérli. Igaz. Úgy tűnik, hogy az Apple-nek megtetszett a saját ötlete, és pakolna még ultraalacsony fogyasztású, saját maguk által tervezett ketyegőket a házba, tovább növelve az időt, amit a gépek egy feltöltéssel bírnak.
Ha a pletyka igaz, akkor viszont nem nagyon értem, hogy ezt miért nem a MacBookban, az Apple kísérleti és merész játszóterén próbálják ki élesben, miért kell megint a “Pro” felhasználókon tesztelni, ahol inkább a magas teljesítmény a szempont.
Ha Justin Long nevét nem is, az arcát biztosan minden olvasó ismeri. Ő volt a “Get a Mac” nevű, Apple vs. Microsoft reklámkampányban a Mac guy. Ezek a reklámok voltak azok, amikel az Apple erős fogást talált a redmondiakon, Justin Longot pedig amikor meglátjuk, egyből beugrik, hogy
ő az az Apple-ös csávó.
Így aztán a Huawei - a világ harmadik legnagyobb okostelefon-értékesítőjének - döntése, hogy őt kérje fel a Mate 9 és a Mate Book reklámarcának, eléggé egyértelmű utalás. Ez a két reklám ment le vele:
A Huawei állítólag szerette volna, ha egyértelműbb az utalás az Apple-re, de a színész és az ügynökség ebbe nem ment bele, így csak a homályos “a tech-szférában rengeteg tapasztalatom van” utalás maradt. Így is értjük.
A hír láttán egyesek kifakadtak, hogy Justin bizony áruló.
A Wall Street Journalnak adott interjújában az Apple vezetője bejelentette, hogy jogi lépéseket fontolgatnak Trump elnök rendeletével szemben, mert egyrészt az - a többi tech-óriással együtt - az Apple embereik szabad mozgását is akadályozza, másrészt Cook szívet facsaró történeteket hallott, hogy a kitiltás hogyan hat az érintettek és családjaik életére.
Cook azt is mondta, nagy-nagyon magas rangú fehér házbeli embereknél fog kilincselni, hogy megszüntessék a rendeletet.
Jobban igaz ez, mint bármelyik más országra: az USA ereje az emigráns háttérben rejlik, valamint abban a készségükben és képességünkben, amivel a legkülönfélébb háttérrel érkezett emereket fogadjuk.
Nem tudni, hogy az Apple élén Tim Cook meddig hajlandó elmenni az elnökkel szemben, de már a blogon számtalanszor kifejtettem, hogy az almavezér politikusnak kiváló lenne. Éles szembehelyezkedés nem várható, a héten ugyanis már volt arról hír, hogy az iráni fejlesztők alkalmazásait, részben az USA tiltó rendelete miatt, letörölték az App Store-ból, vagyis valamiféle corporate társadalmi engedetlenségre biztosan nem készül Cook.
Viszont nagyon izgalmas lenne látni, ahogy a vezér rábízza a céget egy CEO-helyettesre, és minden erejével elkezd kampányolni az Egyesült Államok új iránya ellen. Mert valakinek, sőt, minél több nagyhatalmú embernek (és a hatalom most főleg a tech-óriások kezében van), bele kellene állni ebbe teljes mellszélességgel, mielőtt visszafordíthatatlan folyamatok indulnak meg. A "más dolgom van" már nem elfogadható.
Mondj le, Tim És vedd fel a palástot, Kergesd el az éji vadakat! Nyiladdal, és hatalmas Hatalmas Ó, hatalmas Szerverfarmoddal!
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
