Épp bicajjal tekertem, fülemen a füles, amikor eszembe jutott, hogy hésziri, hallgatnék valami zenét. Ha már kéz nélkül irányíthatjuk, ugye, miért ne. Arra gondoltam, hogy pillanatnyi hangulatomnak és a Nap állásának megfelelő dal Bob Marley: No Woman No Cry című nagysikerűje lesz. Így elkezdődött a kálvária:

Valamiért mindenáron filmet akart nekem betenni a drága. Nem értettem, mi a gond, de arra gondoltam, hogy megcselezem oldalról a kicsikét, és egyszerűen csak kérek EGY Bob Marley számot, hátha az lesz.

Nem az lett, úgyhogy próbáltam másik dalt kérni.

Na nem baj. Hagyjuk az énekes nevét, legyen akkor csak a szám címe.

Oh, ne.

És amikor minden kötél szakad, és a totális rage előtt még nagyon udvariasan elmagarázod az álláspontodat, egyszercsak hopp, már ott is van.

Szóval olvasom én ezeket a digitális asszisztens teszteket, ahol a Google, meg az Amazon, meg az Apple titkárnőit próbálgatják, és mindegyik már 80%-os, pár apró eltérés van csak, de már nem sok kell, hogy mindegyik rohadt okos legyen. Állítólag. De ezek a tesztek semmit nem érnek: feltesznek öt olyan kérdést, amit egyébként ajánl a szolgáltatás, és nézegetik, mennyire érti amit egyébként kell is. 

Én csak egy számot szerettem volna. Persze, végül sikerült, miután udvariasabb voltam Talán ez a titka.