Nem tudom, hányszor írtam már le, hogy az Apple egy látomásra épült. Nem feltétlenül arra a garázscégre gondolok, amit Jobs Wozniakkal együtt alapított meg, és ami egy személyi számítógép létrehozását és eladását tűzte ki célul. Egy későbbi eseményre gondolok, 1983-ra, amikor Jobs már az iPadről beszélt. Ha nem is ezzel a névvel, ő már tisztán látta a vezeték nélküli adatkommunikációt, a magazinvékonyságú eszközöket, amik olyan teljesítménnyel rendelkeznek, amit akkor elképzelni sem tudtak. Steve Jobs az Apple-ben mindent erre a vízióra tett fel, ezért fejlesztette a számítógépeit egyre kecsesebbekre, a laptopokat egyre vékonyabbakra. Aztán kiderült, hogy még az iPhone is az iPad kicsinyített mása volt, amit inkább kényszerűségből adtak ki, a tabletet ugyanis még nem tudták megépíteni olyanra, hogy büszkék legyenek rá.

Steve Jobs a csúcson szállt ki. Megalkotta azt, amiért 27 éven át küzdött. Látnok volt, és mivel visszatérése után nem láttunk tőle igazán rossz döntéseket, zseniálisakat viszont annál inkább, legenda is lett belőle. 

Az Apple Jobs halála után még pár évig a látomást követte, azt a homályos képet, ameddig ellátott az alapító. Jobs felvázolta, elültette a jövőt. Aztán ez elfogyott, és Tim Cook nagyszerű vezetéssel kormányozta a céget úgy, hogy tökéletesítse, kiegészítse ezt a látomást. Tökéletesített, kiegészített. Új termékeket is adtak ki, szoftvereket és hardvereket egyaránt, de ma azt látni, hogy az Apple minden nagy dobása egy zsugorodó piacra épül. Az okostelefonok, a tabletek, még az újdonságnak számító okosórák eladásai is csökkennek. Nem csak az almalogós termékekre értem, hanem az emberek érdeklődésére. Csökken.

Jony Ive dizájnjaitól nem esünk hasra. Egyértelmű, hogy nincs ott már lélekben a most kiadásra kerülő termékekben. Itt egy posztban, félig viccesen, megpróbáltam a mélyére ásni, mi lehet ennek az oka. Szerintem másra figyel. Unja már azt, ami most van, forradalomra vágyik újra.

Tim Cook nemrég egy hosszú interjút adott a Washington Postnak, amiben elmélázott picit az Apple múltján és jövőjén. Elismerte, hogy hibázott időnként, a Mapset például hiba volt akkor és úgy kiadni - a mostani termékre már büszkék -, és John "olcsósítsuk az Apple Store-okat" Browett alkalmazása is hiba volt szerinte. A jövővel kapcsolatban elmondta, hogy nagyon ráfeküdtek a kutatás-fejlesztés területre, nemcsak a meglévő termékekkel összefüggésben folynak kutatások, de arra is kíváncsiak, mit hoz a jövő.

Hát persze, hogy kíváncsiak. Erről szól az Apple.

A cég, ami egy vízió volt, keresi a víziókat, mert most épp nincs neki semmi a zsebében. Tim Cook több pénzt pumpol a víziókat szállító RÉSZLEGBE, ahol a munkatársak ontják magukból a használható és használhatatlan ötleteket. Amit aztán megrágnak, kicsontoznak, kompatibilissé tesznek a jelenlegi vonallal, megbízzák vele az egyik csoportot, akik évek múlva beépítik egy szoftverfrissítésbe, és örülünk, hogy most már dinamikusan vastagodó vonallal is rajzolhatunk tableten. Mondjuk az eredeti terv hologram-tervezésről szólt, de nem számít.

Az Apple-nek nem megy ez, így. Nem erről szól a szervezet. A szervezet arról szól, hogy van egy víziónk, ami 27 évvel jár a kora előtt. És ahogy járunk az úton, kiadjuk a jobbnál jobb termékeket, amik afelé visznek mindenkit.

Mit tehet az Apple? Egyetlen dolgot: víziót importál. Odakint keresi meg a Steve Jobsokat, a vadonban. Olyan embereket, akiknek víziója van, és erős vezetői képességei. Nagyképű, mezítlábas hippiket, akik azt gondolják, mindenkinél jobban tudják, merre tart a világ. Lázadókat, akiket megpróbálnak megszelidíteni, de nem lehet. Aztán megint megpróbálják, és talán szerencséjük lesz. Vagy nem. Ettől persze izzadhat Tim Cook tenyere, de nem kell. Meg is mondom, miért.

A lázadók nem az Apple egyik divízióját vezetnék. A lázadók a saját lázadó cégüket vezetnék. És ahogy Steve Jobs annak idején, saját zászlót tűzhetnének ki a saját csapatuk főhadiszállására. Saját költségvetéssel, saját hatáskörrel működhetnének, az eredményeiket pedig az Apple filozófiáját mélyebben értő tanács, Cook, Ive, az igazgatók, vagy akár Laurene, Jobs özvegye, véleményeznék, bírálnák, segítenék. A látnokok újra olyan érdekes, idézhető, izgalmas figurák lennének, akikért lehet rajongani, akiket érdemes lefotózni az utcán, de ők már nem direktben az Apple arculatára lennének hatással - az Apple egyik, sok esetben tiszavirág-életű leányvállalatát befolyásolnák csak, és mindenki tudná, hogy a véleményük, erőfeszítésük csak a saját maguk korlátain belül értelmezhetőek. De ha jók, ők lehetnek a következő iPhone megálmodói.

Köszöntsük az őrülteket, a be nem illeszkedőket, a bajkeverőket, a gömbölyűeket a derékszögű lyukban... akik máshogy látják a dolgokat - akik nem szeretik a szabályokat... hivatkozhatsz rájuk, ellenkező véleményed lehet, felmagasztalhatod vagy rágalmazhatod őket, az egyetlen, amit nem tudsz megtenni, hogy nem veszel róluk tudomást, mert megváltoztatják a dolgokat... Előre tolják az emberiség szekerét, és miközben sokan csak az őrültet látják, mi a zsenit; mert akik eléggé bolondok, hogy azt higgyék, megváltoztathatják a világot, meg is teszik.

Most őszintén, mit veszíthetne az Apple? Annyi készpénzük van, hogy nem tudják, mihez kezdjenek vele. Tényleg nem tudják, nincs, amire elköltsék. Vehetnek ezernyi startupot, az akkor sem lesz az igazi, csak egy rakás külső cég beolvasztva egy nagy üstbe, ahol lassan senki nem fogja majd érteni, mit mond a másik.

Az Apple azonban egészen másfelé halad: ahelyett, hogy az általam felvázolt kísérleti víziókeltetőket hoznának létre, amik Steve Jobs nyomdokain járva, Steve Jobs módszereivel próbálnák megvalósítani a jövőt, épp egy baszom nagy űrhajót építenek, ami egyetlen hatalmas térben próbálja megvalósítani a "mindenki egyért" törekvés fantazmagóriáját. Ez pedig csak a látszata annak, mintha Steve Jobs módszerét alkalmaznák. Valójában pont az ellenkezőjét teszik vele.

Persze vizionáriusokat keresni a 30+ korosztályban, akik már valószínűleg belefogtak a saját startupjukba, és kicsit talán meg is fertőzte őket saját lehetőségeik és csalódásaik emléke, nem lehet. Látnokokat csakis iskolákban lehet elcsípni. És az Apple nagyon is helyzetben van, ha erre gondolunk.

Itt van egy sztori arról, hogy az Apple mennyire meghatározó cég egy-egy iskola életében. Az egyesült királyságbeli Essa Academy például olyan suli volt korábban, ahonnan nem sok reménnyel iratkoztak be a diákok. Rengeteg bevándorló és menekült gyermeke járt ide, a 900 diák több mint 40 nyelven beszélt, sokszor eleve a kulturális és nyelvi falak átlépése jelentette a kihívást. Aztán odament az Apple, segített kialakítani egy iPadekkel, Macekkel felturbózott részleget, valamint azt, hogy az összes tananyag elérhető legyen iTunes U-ban. Találjátok ki, mi történt: a teljesítési ráta (pass rate), vagyis a sikeresen vizsgázók száma 28-ról 100 százalékra emelkedett. Az Apple pedig ott van ezeknek a fiataloknak az életében, akik egycsapásra perspektívát látnak maguk előtt. Beindul a képzeletük, és ha jól terelgetik őket, egyszerre lehetnek látnokok és kitűnő vezetők egyszerre, tiszta, romlatlan, kissé naiv fejjel, aki még nem azt tudják felsorolni, hogy valamit miért NEM lehet megvalósítani. Jobs azért vitte ennyire, mert sosem fogadta el, ha valamit nem lehetett megvalósítani. A gyerekek pont ilyenek, és ennek az előnyei sokszor messze meghaladják a naivitás miatti veszélyeket - amiket az anyavállalat, az Apple egyébként is minimalizálhatna. 

Ott vannak ezek az emberek, csak ki kell értük nyújtani a kezüket.

És aki kételkedik benne, hogy a jövőt látó vizionárius a bevándorlók vagy menekültek gyermekei között lennének, hadd emlékeztessek mindenkit: Steve Jobs is bevándorló gyermeke volt.