Na ez egy érdekes poszt lesz, vagy legalábbis rendhagyó itt a blogon. A háttérsztori annyi, hogy drága jó hirdetőnk, a Vodafone, akivel a nyaralós videóinkat is közösen forgatjuk, megkeresett minket, hogy valamilyen módon át kéne nézni a bankkártyás fizetéssel kapcsolatos helyzetet a belvárosban, egyúttal a cikkben jelezni, hogy van nekik egy ilyen minden hájjal megkent spéci mobilkütyüjük, a Vodafone ReadyPay, ami havi 8-12 ezer forintért elérhetővé teszi a bankkártyás fizetést a szórakozóhelyeknek, akár 0 százalék banki jutalék mellett.

Wow! 

ÉS mivel a Vodafone imádja az Appleblog olvasóit is, szerették volna, ha ti is olvashattok erről a túráról, nemcsak a másik blogunk, az Egy nap a városban közönsége, meg így legalább láthattok rólunk Ádámmal egy csomó képet, ahogy épp lealjasodunk.

Szóval.

Valahogy elterjed vélemény lett mostanában, hogy a bulinegyed elesett, magyarok oda már be sem teszik a lábukat, és ha nem vagy gazdag külföldi, akkor

• - meg sem értik, amit mondasz, mert csak külföldiül beszélnek
• - ki sem tudod fizetni a fogyasztásod, olyan nagyon drága lett minden.

Szóval hogy lett egy tök jó bulinegyedünk, de rögtön el is vesztünk. Éppen ezért nemrég Ádámmal nyakunkba vettük a Kazinczy utcát és megpróbáltuk kideríteni, mi az igazság.

Az például egyből kiderült, hogy a belváros tényleg tele van külföldiekkel, de igaz ez a világ minden olyan városára, ahol jó lenni. Minél többen vannak az idegenek, annál jobb a város, amit remekül le lehet mérni például azon, hogy hány turista van Phenjanban és hány Párizsban.

Kiderült viszont az is, hogy a probléma messze el van túlozva, belehergeltük magunkat egy állításba és emiatt már az is angolul beszél, akinek nem kéne. Belefutottunk például egy lánybúcsús brigádba, akik vagy fél percig győzködtek arról angolul, hogy vegyek tőlük muffint. Én feltételeztem, hogy csak külföldiek lehetnek, akik ezen a környéken tartják a lánybúcsújukat, ők, hogy csak külföldiek lehetnek, akik kajára várnak az utcán, aztán rövid beszélgetés után kiderült, hogy mindannyian magyarok voltunk.

A magyarok és a külföldiek aránya egyébként kábé 4 az 1-hez, szóval sok a turista, de többségben vagyunk (ami nem jó, vagy rossz, csak tény).

És akkor hogy mennyire vált a külföldiek martalékává a városrész: a probléma ott kezdődik, hogy a helyek kábé kétharmadában egyáltalán nem is lehet kártyával fizetni, ami eléggé arcon vágja a legtöbb turistát. A Borsban, Kisparázsban, Szimplában, Szimpla Háztájiban, a Karaván több helyszínén, a Krimóban, Ellátó kertben hiába is próbálkoznál, főleg a Kőleves kertben és a Mika Tivadarban van esélye a kártyával támadó külföldi seregeknek.

Persze ők is vehetnek ki pénzt ATM-ből, de tény, hogy ha valaki csak és kizárólag a turistákra épít, akkor Magyarországon többnyire meg szokta oldani a kártyás fizetést (szemben Berlinnel, ahol mondjuk imádják a turistákat, mégis csak készpénz fogadnak el). 

Nézzük az árakat: állítólag ezen véreznek el a magyarok, a drágaság miatt képtelenség egy jót enni vagy inni a bulinegyedben magyar fizetésekből. Tény, hogy nem itt vannak a legalacsonyabb árak a városban, de akadnak helyek, ahol zavarba ejtően olcsón tudsz fogyasztani és általában véve is mindennek korrekt az ára.

Ott a kedvencem, a Bors gasztrobár, ahol ugyanúgy kábé 800 forintért tudsz tolni egy nagy szendvicset, mint évekkel ezelőtt, a nyitás környékén, és még mindig ugyanolyan jó a velős brain dead, csak most már az utcán kígyózik a sor, akkora az érdeklődés. Hasonló minőségű ételt sehol sem kapsz meg olcsóbban.

Ugyanez a helyzet a közeli Kirmóban, ahol a Budapesten megszokott áron, 500 forintért vehetsz tök jó, házi készítésű söröket (hatástalanítottam a kézműves bombát).

A Kisparázs egy állócsillaga az utcának, már a gasztroforradalom előtt tisztességes kaját adtak itt, és bár kicsit drágult a hely, Ádám szerint a C3-as  (zöldséges Pad Thai) még mindig szuper, egyébként meg 1500-1600 forint egy nagy tál ételért sehol sem sok.

A Szimpla háztájiban is bőven találsz ezer forint alatt kaját:

A Szimpla meg hiába lett a város ikonikus főlátványossága, hiába van tele külföldiekkel, kétszázvalamennyiért, mondom KÉTSZÁZVALAMENNYIÉRT ihatsz fröccsöt és 370-től indulnak a sörök, amivel sok vidéki talponálló sem tud versenyezni.

A Karavánban továbbra is van egy rakás remek street food, a kaják többsége 1000-1500 forint közt mozog, ezek közül akad olyan, amiből egy is elég, de kettő már a legtöbből sok, szóval a parízer-zsemle-kombónál drágább, de amúgy nem vészesebb, mint az átlagos büfék. Csak jobb.

A Kőleves Kert aztán megint lenyomta a mélybe az árakat: itt is 300 alatt ittuk a fröccsöt és 650-ért ettük a fokhagymás tejfölös sajtos tócsni, ami minden, csak nem drága, és még függőágyakban, izé, függőszékekben is tudsz pihenni, miközben a fáról tavasszal esik az eper. 

Megfizethető a Mika Tivadar is, és itt a Kőleveshez hasonlóan még kártyával is lehet fizetni:

Az Ellátó kertben meg 230 forinttól indulnak a házi borok, miközben a hatodik szülinapot ünneplő buli miatt egyébként elszabadult a nemzetközi pokol:

Szóval: a Kazinczy utca tele van remek helyekkel, és persze remek külföldiekkel, de ettől még nem vesztettük el, mert bőven járnak oda magyarok is és aki akar, az olcsóbban tud itt berúgni, mint Kazincbarcikán. 

A féktelen piálásunkat és zabálásunkat a Vodafone ReadyPay támogatta, ami havi 8-12 ezer forintért elérhetővé teszi a bankkártyás fizetést a szórakozóhelyeknek, akár 0 százalék banki jutalék mellett.