Ha rendkívüli módon furdalta az oldalad a kiváncsiság e kérdést illetően, jó hírünk van, az MIT emberei szoroztak-osztottak, deriváltak, integráltak, hozzáadtak, kivontak és megadták a választ az Apple-t a hazai munkahelyteremtéssel nyaggató elnökjelölteknek. 

Hogy ne érhesse szó a ház elejét, a neves intézmény szakijai kétféle szcenáriót is végigpörgettek. Az egyik esetben csak az összeszerelést "vinnék haza", a másikban a komponensek is észak-amerikai beszállítóktól származnának - már amennyire ez lehetséges.

Az összeszerelés költsége egyébként meglepően csekély, mondhatni nevetségesen kis szeletét teszi ki az iPhone árának, iparági szakértők 5-10 dollár környékére saccolják.

Ha mindezt amerikai munkaerővel oldanák meg az alsó hangon 30-40 dollárral emelné meg a készülékek árát.

Ami még meglepőbb, hogy ez csak kisebb részben tudható be annak, hogy a munkaerő drágább. Hozzácsapódnának ugyanis a komoly logisztikai többletköltségek, amik abból adódnának, hogy nem már csak a kész terméket kell a kontinensre szállítani, hanem jóval több alkatrészt. (Arról már nem is beszélve, hogy a gyártósorok egyre fokozódó automatizálását figyelembe véve mekkora demagógia ezzel nyaggatni a techcégeket.)

Amennyiben komponensek is a kontinensen készülnének, az persze még tovább bonyolítaná a helyzetet. Cupertino 766 beszállítójából ugyanis jelenleg mindössze 69 amerikai, míg majdnem a fele kínai - a maradék alkatrészek Japánból és Tajvanról érkeznek. Ráadásul az iPhone-ok gyártásához használt elemek a periódusos rendszer túlnyomó részét lefedik, ami további fejfájást okozna a cégnek.

Ha a nagyrészt csak Kínában fellelhető ritkaföldfémek problémáját meg is oldanánk, annyira triviális gondokba ütköznénk, mint a bauxitbányák szinte teljes hiánya a kontinensen. Márpedig a házat alkotó alumíniumhoz arra is szükség van. Összességében, ha annyit vinnénk a beszállítók közül az USA-ba, amennyit csak tudunk, akkor további 100 dolláros növekedésre számíthatnánk úgy, hogy annak elhanyagolható hatása lenne az USA munkapiaci viszonyaira.