Flautner Dávid Androidról tért át iPhone-ra és írt belőle egy fantasztikusan hosszú írást, ami remekül rávilágít a két rendszer közti alapvető különbségekre. Nem örömóda jön itt, hanem egy tök valós sztori tele vicces, bosszantó de főleg éltszerű részletekkel Jó kis olvasmány vasárnapra:

Nah, megvettem... illetve dehogy vettem meg, elcseréltem egy régi laptopomra.

Céges notim van lassan egy éve, ahhoz meg túl jó volt hogy csak úgy álljon a polcon. A telefonom meg túl rossz ahhoz, hogy tovább használjam.

Világ életemben androidos voltam, ráadásul symbian után álltam oda, úgyhogy kellően messzire kerültem az almától. Az aktuális droidos készülékem 5"körüli, 8magos 2gb rammal, 16gb belső tárhellyel+16gb microsd-vel, úgyhogy teljesen logikus választás volt egy 4 éves 16 gigás iPhone 5.

Édesapám első okostelefonja tehet mindenről.

Neki is egy ugyan olyan darab volt, mint amit én használtam, de a Nokia 6300 után folyamatosan baja volt vele.

Ha egy gombot megnyomott, az sosem volt biztos, hogy meg is lett nyomva, 1 másodperc akadás alatt már 4x megnyomta, mert miért nem megy má', miért kell ezt újraindítani időnként, stb.

Karácsonyra úgy döntöttünk, családilag összedobunk egy iPhone-ra. Az anyagi keret eleve kilőtte az új eszköz lehetőségét, de mivel sikerült hozzászoktatnom egy majd 5"-os kijelzőhöz, 4s-ig nem akartam visszaléptetni, még ha képességre valószínű elég is lett volna.

Hetekig kerestem egy épkézláb 5-öt, aminek az ára is elfogadható, de a francnak nem akart összejönni. Néhány keresgéléssel töltött hét után után sikerült egy rokonnak találni egy fehér hátlapos (legalább nem színes) 16gb-os, független 5c-t, egy általa régóta ismert és bejáratott gsm boltban meglepően jó áron.

Eszembe nem jutott az 5c addig, de annyival olcsóbb volt mint a sima 5-ök, hogy megvettük. Én elkezdtem az alapvető appokat, meg a kontaktokat fölműteni, hogy miután megkapta, használni is lehessen, közben pedig elkezdett egyre szimpatikusabb lenni.

Karácsony megvolt, ajándék megvolt, örülés megvolt, és azt láttam, hogy sokkal-sokkal jobban bejön neki, mint a droid. Láttam hogy sikerült betalálni vele, és meg is fordult a fejemben, hogy talán ki kéne próbálnom, de régen öcsémnek volt 3gs-e, amitől ki voltam készülve.

Egy mezei akkuhibába sikerült belehalnia a készüléknek teljesen.

A púposodó akksi eltörte az alaplapot, az lcd-t, gyakorlailag belülről kifelé ropira tört az eszköz. Nem volt szimpatikus. Főleg, hogy régen az androidokat is szanaszét moddoltam, annyit voltak főzve hogy egy mesterszakácskurzust is lenyomhattam volna (nem kizárt, hogy több értelme lett volna) elhessegettem tehát a gondolatot.

Biztonsági kamerákkal foglalkozom, rendszeresen használom a telefonomat az alap beállításokhoz, cipelje a notit a létra tetejére a franc. Viszont ha lemerül az eszköz, nem fogok lemászni töltögetni, zsebemből előkapom a másik akksit, boottal együtt kb 1 perc és van egy csutkára töltött eszközöm. Nem kell nekem iPhone. Bár... van már másik eszközöm a kamera állításra, újabban amúgy is azt használom... Mondjuk mikor nyúltam bele a romba utoljára? Olyan 1 éve? Akkor is csak azért mert a gyárit tettem vissza... hmm... Áhh, kicsi is, már megszoktam, hogy ahogy beülök az autóba beleáll a bordámba ez a nagy szar. Meg... meg úgy hirtelen egy indokot nem tudok mondani amiért nekem az iPhone most nem lenne jó.

Ellenben kezd kicsit frusztráló lenni, hogy ha az andoriodos mobilon a kamera exponáló gombját megnyomom, akkor újraindul az eszköz. Meg kicsit az is fölbasz, hogy csörög a kezemben, és nyolcadszorra sikerül azt a nyomorult karikát elhúzni a megfelelő irányba, mert egyébként csak félútig megy el, felvenni nem tudom.

Oké, ott rohadjon meg, nézzünk egy almát.

Mi lehet a legrosszabb? ...nem jön be? Eladni ezt is el lehet.

Noti meghirdet, címbe "iPhone 5 5c csere érdekel" beír, 2 nap múlva csörren a telefon. Hát így lett nekem egy fekete 16gb-os 5-ösöm. Innentől jött a hozzászokás.

Első öröm, a simkártya. Kisebb az eszköz, mint az előzőm, oké, de azért ne mesélje nekem senki, hogy egy microSIM nem fért volna bele... mindegy, 1 nappal később tudom elkezdeni használni, ez van. Miután megérkezett a céges nanoSimem, elkezdtem nyomkorászni.

Első benyomás, hogy ez kicsi. Már nem úgy kicsi, hogy nem elég nagy, hanem úgy, hogy a nagy után elég kicsi. Ez most elég okosra sikeredett, de próbáljuk meg jól érteni. A használat közben nem találtam olyan helyzetet, aminél ez gondot okozott volna, sőt, egészen meglepően kényelmes, tényleg jó méret ez, csak egyszerűen furcsa volt, hogy nincs akkora, mint az eddigiek.

Nem fáj, ha a telefonommal a zsebemben leülök, sőt, ha autóba ülök be, az sem, Pedig már megvolt a reflex szerű mozdulat, ahogy beülés közben húzom ki a zsebemből a telefont, mert az eddigiekkel fájdalmas volt befejezni ezt a mozdulatsort. A formája, és a mérete egészen meglepően jó, pedig biztos voltam benne, hogy kicsi lesz.

Nézzük a billentyűzetet, legalább az biztos kényelmetlenül kicsi. Háááát... szép nagy lapát kezem van, de az állított billentyűzettel is indokolatlanul pontosan tudok írni. Szörnyű... egyszerűen hiába kicsi, nem kicsi. Valamit tudnak ezek. Miután sikerült a méretbeli meglepődéseken átlendülni, úgy döntöttem hogy, új életet nem kezdenék, csak mert a telefonomat lecseréltem, úgyhogy elkezdtem volna átköltöztetni a cuccaimat.

Találtam egy appot a storeban, meg a play áruházban is, ami elvileg ezt a célt szolgálja. Letöltöm mind a kettőre, kapok valami kódot, azt az iPhone-os appba beírom és amit lehet átköltöztet...ne. Szerencsére az androidos készülékem ezt az appot telepítés után rögtön egy összeomlással értékelte, és újraindítás után is rögtön megdöglött, ahányszor megpróbáltam elindítani, úgyhogy maradt a kézi költözés.

Azt örömmel konstatáltam, hogy a google fiókom hozzáadható ehhez a rendszerhez is, így az ide szinkronizált kontaktjaim gyönyörűen átköltöznek. Remek, az ismeretségi körömet már sikerült is megtartani, nem kell új családot, meg barátokat szerezni. Haladjunk tovább. Fényképek. Rengeteg fényképem van, nagyon sokat fényképezek. Mind meló, mind magánmarhaságból, és ugyan a képek jelentős részét nem tartom meg (az előző telefonomban is egy 16-os kártya volt, és sosem volt kevés) de azért amit megtartok, arra szükségem van ott zsebben, azonnal, offline is és nem valahol, ahonnan majd letölthetem. Nyilvánvalóan a fogom a kártyát azt' átszúrom bele-elv nem működik, úgyhogy nézzünk másik megoldást.

Hirtelen van vagy 25 kép, amire szükségem lesz az elkövetkező pár napban, ezt bluetoothon átveretem 2 perc alatt, a többit meg majd később megoldom. Jah, hülyegyerek... bluetoothon átküldeni magadnak valamit... Oké oké, még nem fejlődtek ki az almás reflexeim, jöhet emailben is.

Közben persze, mivel már vagy 5 percet egymás mellett töltött apám telefonja, és az enyém, nyilvánvalóvá vált, hogy az azonos csengőhangok nem minősülnek túl hatékonynak, ellenben kifejezetten idegesítőek, úgyhogy ideje áttenni a már vagy 15 éve használt csengőhangomat erre a vasra is. Felkészült vagyok, már nem akarom bluetoothon küldeni, email-ben átér, letölt, beállí...hogy a tökömbe állítom be?

A letöltött mp3 fájlt már addig forgattam, hogy lassan összekeverdtek benne a bitek, de az istennek nem akart belőle csengőhang lenni. Egy fájl, ami rajta van az eszközön. "Rányomok, menü, beállítás csengőhangént" jó pár éve így csinálom, nem igaz, hogy ezen így el van dugva... nézzük az ember legjobb barátját. Nem... a másikat, azt a G-betűset. Némi utánanézés után megvilágosodtam. Annyira, hogy azt hittem lecsúszik az arcom az alattunk lakóhoz. Nincs olyan, hogy fogok egy mp3-mat, és beállítom csengőhangnak. Olyan van, hogy lerakom magam egy számítógép elé, letöltök egy iTunes-t, letöltöm a gépre az mp3-at, azt bemásolom az iTunesba, ott elmentem AAC-ként, utána egy totalcommanderben az m4u kiterjesztést átnevezem m4r-nek, csatlakoztatom a telefont az iTunes-ra, visszamásolom az átnevezett fájlt, áthúzom belőle a telefonra, és már van is egy maximálisan 30 másodperces csengőhangom.

Itt egy kicsit elgondolkoztam rajta, hogy vajon össze tudom hajtani egy kézzel a telefont, vagy a kijelző méret ellenére is két kézzel kell nekifutnom a műveletnek. Oké, megoldottam, de ez olyan, mintha a kipufogón keresztül cserélnék szelepszárszimmeringet. Biztos van erre normális megoldás is, kérdezzünk meg almásokat, hogy is kell ez. Probléma felvázol, válaszok jönnek szépen. "Miért nem jó a gyári?" Nem gondoltam, hogy 2016-ban ekkora felvágásnak tűnik, ha egy saját csengőhangot akarok beállítani, már szinte el is szégyelltem magam. "Azért jó ez, mert nem lehet minden sz.rt rátenni" "Miért akarsz belenyúlni?"

Gyakorlatilag itt kezdett kibontakozni bennem a gondolat, hogy nem igazán tudok kérdezni. Ha egy átlag alma-felhasználót kérdezek egy problémáról, akkor azt olyan szintű személyes sértésnek veszi, mintha az anyját szidnám, hiszen ez az eszköz tökéletes, úgy ahogy a dobozból kiveszi. Itt kérem nincs megoldani való probléma. Ezeknek az embereknek a fele ugyanúgy nem tudja használni az eszközt, mint én, csak ők nem is vágynak rá, hogy többet hozzanak ki belőle. Ezek az emberek valószínűleg a cipőjükből se veszik ki a bolti tömést, mert az úgy gyári, az úgy jó. Igaz hogy a lába nem fér be mellé, de ez így lett megalkotva, nem kell hozzányúlni.

Miután nagyjából behatároltam azt a két embert, akitől lehet érdemben kérdezni, elkezdtem felfedezni a fícsőröket. Eszembe nem jutott volna, hogy milyen hülyeségeken tudok elakadni. Ugye ha az ember kap egy telefonszámot üzenetben, mailben, akármiben, törvényszerű hogy véletlenül sem olyan formátumban van, hogy az tárcsázható legyen. Így marad a kimásolás, tárcsázóba beillesztés, kötőjelek, meg pontok, meg minden nem odavaló kitörlése és hívás. A vágólapra kimásolás még pipa, az megy, na de hova illesztem be? Nincs meg a sáv ahova beillesszem. Dehogy nincs, a gombok fölötti egész fehér placc az, csak nem jutott neki keret. Oké, túlkerestem a valamit, hibátlan.

Következő komoly probléma volt, hogy amikor leírtam a mustárosszilvásrántotthúsosduplasajtosturbódízelvasbeton szót, és észreveszem hogy a közepén elírtam a duplasajtot, akkor egyszerűen nem tudtam a szóba belejavítani. A megszokott módon rányomtam a szó közepére, hogy kijavítsam, de ezzel a módszerrel iOS-ben csak a szavak végeire lehet ugrani, bele nem. Ezzel elszórakoztam egy darabig, mire megkaptam a választ, "nyomd hosszan, és kapsz egy nagyítós karakterenként léptethető kurzort". Oké, ez már annyira gáz, hogy elgondolkoztam, hogy éltem túl eddig az elmúlt majd' 30 évemet. Hiába, ha egyszer az ember beleszokik valamibe, akkor ezeket a beidegződéseket elfelejteni/átírni másra, szinte missionimpossible. ...és én még örültem az első este amikor lefeküdtem és rájöttem, hogy ma már egyszer sem nyomkodtam a home-gomb melletti semmit.

Pedig elég nagy különbség a visszagomb átkerülése a kijelzőre, ott is a bal fölső sarokba. Kellett némi idő, amíg nem lent kerestem a visszalépést, vagy a menü gombot. Közben, ha már befogtam használni a darabot, elkezdett jelentkezni az a problémám, hogy a 3000mAh-ás akku után a kis körtémé elég karcsúnak kezdett tűnni. Mivel a töltési lehetőség ott van a céges autóban, az én autómban, a munkahelyemen, otthon, ha kicsit ráérek még a robogómon is lesz, adott volt hogy a minden célterületre elhelyezett microUSB kábeleimet lecserélhetem lightning-ra, és töltök ahogy eddig.

Oké, nézzünk kábelt. Hmmm 3 kábel árába került a robogóm kompletten... áhh, van utángyári ezerért. Nézzük. Háát... ennek a csatlakozója már szemre is olyan, mintha egy korábban "abidas" cipőket gyártó, most fél részegen kicsit komolyabb feladatokat vállaló szakember emlékezetből, kézzel faragta volna ki egy műanyagdarabból. Fölötte az 1500 ft-os ár már nagyjából hasonlított egy olyan termékre, amit bele merek dugni a telefonba. Nézzük ezt. Igen, természetesen a telefon dobja is, hogy nem rendelkezik megfelelő tanúsítvánnyal, cipőfűzőnek jó lesz... Innentől kipróbálgattam ott helyben, hogy mit szúr ki a telefon, de a 3. után meguntam.

Nézzünk egyéb megoldást, mert ez röhej.

Nem igaz, hogy egy 20 forintos kábelnek nem mindegy, hogy milyen tanúsítványa van, még ha egy örök életű csoda lenne az eredeti, de 2 éves darabokat megnézve olyan, mintha a hörcsög fejéből húztam volna ki. Mi ez a marhaság? Okéoké, meg se kérdezem, mert hulyekocsogdroidos vagyok, úgyis itt ülök az Allee parkolóházában, használjuk ki hasznosan a várakozási időt, iCentre. Beruháztam egy microUSB-lightning adapterre. (innentől próbálja nekem megmagyarázni valaki, hogy ez a tanúsítvány bármit is jelent azon kívül, hogy 1500-ért, vagy 6500-ért veheti meg az ember az adott terméket) Könny szökött a szemembe amikor megvettem több mint 6000-ért ezt a vackot, de innentől kezdve maradhat minden autóban, irodában, és szobában a megszokott microUSB kábel, én meg hordom magammal ezt a hülye kis pöcköt, amivel varázsütésre tanúsítvánnyal rendelkező csodává változik a 400 forintos kínai kanóc is.

Félreértés ne essék, egyre jobban élvezem ezt a telefont, messze elégedettebb vagyok vele, mint gondoltam volna korábban, de az elvakultságom még nem fejlődött ki, így pedig a nyilvánvaló szopatások kicsit szúrják a szemem. Nem arról van szó, hogy nem tudom értékelni a jót, minden tiszteletem az eszközé, hogy az előző telefonom hardware specifikációinak megfelezése után egy lényegesen erősebbnek ható, jóval gyorsabb, és meglepően stabil dolgot foghatok a kezemben. Kiérdemelte az első héten, hogy kapjon egy eredeti kamu-spigen tokot, meg egy original Ázsiacenteres üvegfóliát.

Oké, ahhoz képest, hogy nincs baja, helyből sikerült költeni rá több egy 10-est, a kábelekkel-adapterrel-tokkal-fóliával. Működik ez a marketingcucc, jóformán még el se kezdtem használni, és már most költök rá. "Természetesen" a második héten elkezdett döglődni a LED, illetve a kamera képével se voltam maradéktalanul elégedett, így szétkaptam és kitakarítottam az optika és az üveg között látható retket. A régebbi telefonjaimat is magamnak szervizeltem, ha már szerviztechnikus vagyok, és az eszközök rendelkezésre állnak, ilyen csip-csup hülyeségekkel el nem megyek szervizbe.

A korábbi készülékeimhez képest, meglepően nagy "rend" van benne. Tudom hülyén hangzik, de valahogy mintha sikerült volna egy belső dizájnert is intézni hozzá, annyira korrektnek tűnik a belseje. A led persze ettől nem gyógyult meg, de legalább láttam belülről, illetve felkészültem lelkiekben, hogy egy kamerát cserélek benne, hátha feléled a zseblámpa, mert azt azért használnám.

Mintegy négy és fél dollárért sikerült hozzájutni egy remek kamerához a leddel együtt. Összeraktam, világított is szépen rendben, majdnem egy napig, azóta megint sötétség van, gyanús hogy nem a kameraoldalon lesz a probléma, de ennyit azért megért, a képek lényegesen jobbak lettek.

A szoftveres oldalon még vannak bajok.

A fícsőrök még nem igazán vannak meg, ami viszont igen, abba beleszerettem. Ha bármilyen többoldalas dolgot látok, böngészőben, app-ban, bárhol, a kijelző tetejére koppintva, fellapoz az oldal tetejére. Nem is tudtam korábban, hogy ez a funkció hiányzik, de mióta kipróbáltam, folyamatosan használom. Ami nekem szintén újdonság volt, hogy a képernyő aljáról is "felrántható" egy menü, mint fölülről az értesítési sáv. Csupa hasznos okosság van itt, repülőmód-wifi-kékfog-nezavarjmód-elforgatás tiltása/engedélyezése.

Ha már itt tartunk: a képernyő forgatás nagyon furcsa. Bizonyos helyzetekben, alkalmazásokban működik, de nem úgy, ahogy az androidnál. Itt a kezdőoldal, és a menük nem forognak, nincs olyan, hogy elborítom, és akkor az ikonok-menük átmennek vízszintbe. Ezek akkor is állnak rajta, ha egy centrifugába teszi őket az ember, csak bizonyos alkalmazásokon belül lehet forgatni. A gombok alatt van egy csúszka a fényerőnek. Amióta kipróbáltam, azóta csodálom az automatikus fényerőszabályzását. Eleinte túl sötétnek tűnt, de hamar rájöttem, hogy igazából mindig pont elég. Nagyon-nagyon pontosan be tudja lőni, a lehető legkisebb szükséges fényerőt, ami az olvashatósághoz kell.

Apró problémám, hogy időnként mégis kell egy kis "plusz" és ez az alsó felpattintható menüből remekül fölhúzható 2 mozdulattal, viszont visszaállítani innen nem tudom, csak úgy, hogy átmegyek a beállítások/kijelzőésfényerő/automatikusfényerő kapcsolójához és kikapcsolom, aztán újra be.

Ez nagyjából annyira zavaros, mint hogy egy jelkóddal lezárt készüléket, a jelkód megadása nélkül, miért lehet kikapcsolni. Ha hosszan nyomom a lezár/felold gombot, földobja a kikapcsolás csúszkáját, a jelkód megadása nélkül. Ez csak azért jutott eszembe, mert egyik ismerősöm telefonját valaki fölkapta mellőle (igen tudom, francnak hagyta ott) aztán helyből kikapcsolta az ujjlenyomat/jelkódzárt telefont, és ugyan 5 méteren belül volt a tolvaj valaki a 10 emberből, de nem sikerült megtalálni, sem utána menni.

A fényerő sávja alatt található egy nemtudom micsoda. Eleinte zenelejátszónak tűnt, viszont mivel egyszerűen nem tartok zenét a telefonomon egyáltalán, és így értelemszerűen nem is játszok le, valahogy át-transzformálódott egy youtube című, lejátszógombokkal rendelkező valamivé. Nagyon rámentek erre a zene témára már az első iPhone-nál és ez láthatóan mostanáig megmaradt. Sok helyen virít, hogy a fejlesztésnél fel sem merült, hogy valaki nem akarja zenelejátszóként használni az eszközt, gyakorlatilag mindenhol az arcomba van tolva a "halgass-zenét!!" Egy csengőhang beállítási képességgel szerintem lényegesen előrébb lennénk, mint a 20 helyről lejátszható zenékkel, de nyilván nem vagyok célcsoport.

Ez alatt van még egy sor gomb, amik között megtalálható a zseblámpa kapcsolása (ha működne...), az időzítő/ébresztő/stopper/világóra elérése, a számológép, és a kamera gyorsgombja. Az ébresztőről jut eszembe: az ébresztési idő beállítása nem úgy megy, hogy bekalapálom a számokat és kész. A kiválasztható számok egy végtelen szerencsekerékre vannak téve, és addig kell görgetni, amíg a kiválasztott szám előre nem kerül. Ez marha jól néz ki, és még a görgetés hangja is valami egészen perverz boldogságot tud okozni, de van vele bajom. Ez nemcsak az idő választásnál van így. Minden olyan helyen, ahol felsorolásból kell választani, pl.: böngészőben egy lenyitható menüből választásnál, ugyan ez a metódus van. Ha nagyon sok a felsorolt lehetőség, akkor annyira sűrűn jönnek, hogy szabályosan macerás kitalálni, melyik is van most kiválasztva. Nincs aláhúzás, nincs más szín, és a kiválasztáskor sem rányomsz, hogy ki legyen választva, hanem oda kell forgatni a varázskereket ahol kb. a kiválaszatni való van, majd kilépni. Ezután lehet megcsodálni, hogy sikerült -e azt kiválasztani amit akart az ember, vagy nem.

Még nem törődtem bele, hogy ezt nem lehet átállítani, próbálkozom, mert amennyire jól néz ki, annyira szar használni. Az első pár hét eltelt, a készüléket élem, a hülyeségeket nem bírom, de majd belefejlődök. Jah, mióta megvan, egyszer volt újraindítva, akkor is azért, mert jött az új iOS. Ha valaki tudja, hogy lehet leütni a szerencsekereket a lenyíló menük helyén, az legyen szíves szóljon. Ha valakit érdekel a vergődésem, akkor igyekszem folytatni a dolgot. Mindenesetre az SE megjelenésének örülök. Valaki már lehet hogy megvette a telefonomat, amire pár év múlva lecserélem a mostanimat, mert ezt a méretet nem engedem, pedig sosem volt különösebb bajom a nagy kijelzőkkel.