Majdnem napra pontosan egy évvel ezelőtt hoztuk le Balogh Gábor koncepcióképeit az Apple Watch-ról. A hobbiból készített renderek óriási világsikert értek el, New Yorktól Tokióig mindenki ezek alapján próbálta meg elképzelni, milyen lesz az Apple okosórája. Másmilyen lett, viszont az kiderült, hogy Gábor nagyon ráérzett valamire az óraipar és az informatika metszetében. Azóta ráadásul hivatalosan is az Apple Watch-ra fejleszt, szóval megkérdeztük tőle, mit gondol a készülékről és hogy látja-e benne a siker lehetőségét.

Hogy volt ezzel a világsikerrel?

A tavalyi koncepcióm elég profánul indult. Szabadúszó tervező vagyok és mindössze self-brandingnek szántam a rajzot. A témaválasztás tudatos volt, már akkor sokakat izgatott, hogy milyen lesz az Apple Watch, amikor még iWatch-nak hívták. Mivel szeretem az órákat, és az akkori koncepciók közül egyik sem tetszett, jött az ötlet, hogy hülyeség a tokozáshoz nyúlni, csak a belsejét kellene okosra cserélni: így valószínűleg nagyobb rétegnek lehetne emészthető a kütyü.

A fejemben volt egy kis lista, hogy melyek azok a blogok, ahol örülnék, ha viszont látnám a munkám. Itthon például az Applebolg volt az egyik ilyen, de a TheVerge is rajta volt, persze olyan magasan, hogy sok esélyt nem adtam a megvalósulásnak.

Egyedül a Behance-re tettem fel a képeket, és ahogy ezt Stephen Olmsteadnál kifigyeltem, a linket elhelyeztem egy kommentben a TheVerge-ön. Míg Olmsteadnál nyüzsgés lett, nálam semmi. Aznap este aztán mégis elkezdtek pörögni az értesítések, voltak, akik kommentelték, mások like-olták a linket. Ráadásul óriási mázlim volt, mert olyan tagok is reagáltak rá, akiknek sok követőjük volt, a koncepció vírusként terjedt az oldalon. Innen már kezdett izgalmas lenni.

Három nap alatt a legjobban értékelt munkák közé került a kategóriájában (#iwatch, #smartwatch). Az ötödik napon aztán jött egy levél a TheVerge riporterétől, interjút kért. Két napra rá címoldalon volt az óra. New Yorki idő szerint reggel 7-kor ment ki a cikk, itteni idő szerint délután egykor. Egy órán belül jött az első állásajánlat ez hazai ügynökségtől. Másfél órán belül megvolt az első hazai reblog, bő két órán belül megvolt az első telefonos interjú. A Twitteren beírtam a keresőbe hogy smartwatch és percenként több tucat tweet jött mindenféle reblogról. Aznap már nem is tudtam semmit se csinálni, csak próbáltam követni az eseményeket, de kurvára élveztem. Délután fél hatkor a Behance letiltott, mert annyi üzenetváltásom volt, hogy spammelőnek gondolt. Szerencsére gyorsan visszaállították a hozzáférésemet, utána már Matias Corea, a Behance társalapítója is kommentelt egy nagyon kedveset. Szóval ez volt az a péntek, mikor megjelent a cikk a TheVergen.

A hétvége során annyi megkeresés, gratuláció, bátorítás jött, hogy eldöntöttem, ennek a végére járok. Ebben nagy szerepe volt annak is, hogy jelentkezett egy úriember, mára barátom, és felajánlotta a segítségét és megadta az alaptudást, ami ahhoz kell, hogy megértsem a befektetői gondolkodást, szóval elkezdtem tudatosan készülni egy projekttel, ami lehetővé teszi majd az óragyártóknak, hogy ügyesen, a problémákat felismerve lépjenek be az okosóra bizniszbe, de az egyébi jellemvonásokat megtartva. Erről azonban egyelőre nem mondhatok többet. 

Mi inspirálta a koncepciód?

Minek dobjuk ki a jól bevált megjelenést, kezelőszerveket (nyomógomb, korona, lünetta) egy új technológia kedvéért? Miért kell minden okos kütyünek ugyanúgy kinéznie? Miért kell mindenről értesítést kapni? Miért kéne a szép órádat összetapogatni, kitakarni az ujjaddal a tartalmat?

Ezekre kerestem a választ, és ennek a kutatásnak az eredményeképpen született meg a koncepció. A kiindulási alap egy kis stockholmi cég, a Triwa órája volt. Tőlük kértem engedélyt a fotók használatára, és azóta is nagyon jó a kapcsolat velük, persze nekik is jót tett a koncepcióm körüli hírverés.

Mi a fontos egy ilyen terméknél?

Utálom az uniformizálódást. Az óraiparban is a hatalmas választékot szeretem. Legyen egyedi a megjelenés. Óráról beszélünk, muszáj, hogy önmagában szép legyen.

Azt gondolom, hogy ezt a jelenlegi technológiai adottságok mellett még lehetetlen megvalósítani. Az ideális okosórától nagyon messze vagyunk, mert annak lényegében gondolatolvasónak kell lennie. Mindenféle érintés nélkül csupán annyiból, hogy felemeled a karod, és ránézel, tudnia kell, hogy mit akarsz kérdezni és már mutatja is a választ. Ez lehetővé tenné a felesleges gombok és kezelőfelületek elhagyását.

Eltévedtél Berlinben? Rápillantasz és kiírja, hogy két utca előre, majd balra. Elmentél egy DM előtt? Kiírja hogy amúgy otthon kifogytál a wc papírból és vehetnél egyet. Lényeg, hogy az óra ne zavarjon semmiben, ne pusholjon, hogy használd, ne zizegjen minden üzenet miatt. De tudja, hogy mikor, mit akarsz kérdezni, és adja is meg a választ.

És szerinted az Apple Watch jó úton indult el?