Tegnap megjelent az iOS 8.4, vele együtt az Apple Music az operációs rendszerrel kompatibilis eszközökön. Aztán nem sokkal később megjelent az iTunes 12.2 is, ami az OS X Yosemite-re is elhozza az új csomagot. Minden Apple-platformon megjelent a zenei stream lehetősége.

Az, amitől annyira irtózott annak idején Steve Jobs, és amitől 2003-ban el is zárkózott: a zenét, mint előfizetéses szolgáltatást, nem tudta elképzelni. 

Végigveszem, amiket én tapasztaltam ez alatt a rövid ismerkedési idő alatt, mégpedig olyan sorrendben, ahogyan egy felhasználó szembesül a jelenségekkel. Értékelem is a látottakat, 

zölddel

a pozitív, 

pirossal

a negatív benyomásokat.

img_0470.PNG

Mi is az Apple Music? Lehet úgy tenni, ahogy az Apple, és elkezdeni sorolni a kézzel válogatott playlisteket, a Connect lehetőségeit, és a (Magyarországon nem elérhető) Beats1 rádióadót. De alapvetően az Apple Music más:

egy hozzáférés a teljes zenei kínálathoz, havi 4,99 euróért. Öt dal áráért. Családi csomag, hat főnek: 7,99 euró.

Teljes hozzáférést ad? Nagyjából igen. 

Ugyanúgy lehet keresni egy adott előadóra vagy dalra, a keresett számot meghallgathatjuk azonnal és reklámok nélkül, a dalt pedig kérésre offline is elérjük, tehát akkor is velünk van, amikor nem csatlakozunk a netre.

Csakhogy ez csak addig igaz, amíg előfizetők vagyunk. Az itt letöltött zenék ugyanis nem jelenik meg az iTunes-ban, mint kimásolható fájl, nem őrizhetjük meg úgy, mint valami tárgyat, legalábbis nem egykönnyen. Ha nem fizetünk tovább, az összes ilyen gyűjtésünk levegővé válik.

Erre mondjuk hogy olyan, mint a közművesítés. A havonta elfogyasztott pár köbméter csapvizet nagyjából mindenki ki tudja fizetni. Aki zenéért szokott pénzt adni, az pedig ugyanígy kifizeti az 4,99 eurót. És igen, ettől egy picit tényleg 

olyan lesz a zene, mint a csapvíz.

Szóval, hogy indulunk neki? Egy különös vásárlással: elfogadjuk az 4,99 eurós díjat, de egyelőre nem fizetünk semmit. Próbaidőszak van, három hónapig.

Ezután elindul az app, és meglátjuk a lehetőségeinket. Gyorsan megkeressük a legfontosabb funkciót, a keresést. Ez egy fontos és stabil pont a zenei közműszolgáltatásnál: itt találhatsz meg akármit a zavarosban. Az Új menüpontban, fent jobbra meg is találjuk. 

img_0507.PNG

Nem volt nehéz.

Előadókra és dalokra is kereshetünk. És mindjárt egy furcsaságra is rábukkantam a böngészés során. 

A Sting: Best of 25 Years albumán ráböktem egy dalra. Átugrotta, aztán a következőt is, egészen addig, amíg el nem kezdte játszani a negyediket. Visszaböktem az eredetire, ugyanaz. Majd megint, és láss csodát: elkezdte játszani, mégis. Valami stream-es bugnak gondoltam, amíg később visszanézve nem láttam, hogy a dalok többsége inaktívvá vált. Nem volt elérhető többé Apple Music-ból, azok sem, amikoet pár perce még lejátszottam. 

Olyan, mintha a szolgáltatást még most foltozgatnák itt-ott, betennének-kivennének dalokat. Ami fura. Az app lehet bugos, de a szerződéses jogra mindig betonstabil bástyaként tekintünk.

Szóval gyorsan elkerülünk a dal lejátszási oldalára, ami

eléggé ismerős.

Viszont

nekem már kezd helyenként átláthatatlan lenni.

img_0514.PNG

Kicsit belevesztem ezekbe a gombokba. Például jobb lent látható három pont vízszintesen, meg függőlegesen, utóbbi három vonallal. Nekem ez nem egyértelmű, zavaró, mindig rossz helyre bökök, kezdem öregembernek érezni magam, aki nem tudja használni a szoftvert. Másrészt ott van balra az a szívecske, amivel belájkolod a dalt, de ami csillagocskává alakul, amennyiben egy általunk indított állomás egyik számát hallgatjuk. És egész másféle csillagok jönnek elő, amikor a szám címére mutatunk: a hagyományos, ötlépcsős értékelés. 

Most akkor ha tetszik a dal, csillagozzak, vagy szívezzek? És ha csillagozok, melyik csillaggal?

Szóval mint mondtam, lehet saját állomást indítani egy dalra épülve. Állomás a neve, de nem látja más, amíg nem osztjuk meg. Így lehet előcsalni: amikor egy olyan számot hallgatsz, ami passzol a hangulatodhoz, a két hárompöttyös gomb közül a megfelelőre kattintva (nem tudom, melyik) előugrik 

egy testes választó oldal, sok lehetőséggel

ahol az "Állomás indításá"-val kezdődhet az adott dalra épülő zenefolyam, amit a Rádió menüpontban találunk.

img_0485.PNG

Ez a menü egyébként ocsmányul néz ki, nem tudom szebben mondani. Azért fogadhatták el Cupertinóban, mert Jony ráhányt a tervekre, és végül nem látta, mit fogad el.

Ezzel kipipáltuk a Rádió lehetőségeit is, hacsak nem akarunk előre összeállított dalokat hallgatni. De erről sokat nem tudok írni, főleg hogy egyelőre egyik sem indult el nálam. Az biztos, hogy

a saját állomásoknál egymást követő dalok nem mindig következetesek, néha pedig elég buták.

Stílusban, hangulatban is eltérő dalok követik egymást időnként, egy kései Stingre simán benyom egy Police számot (ami ég és föld, csak az előadó ugyanaz), és olyan is volt, hogy ugyanazt a dalt kétszer is lejátszotta egymás után egy három tagú sorban. Persze folyamatosan javíthatunk, a már említett csillaggal (nem az ötössel):

img_0510.PNG

Én ezt nagyjából idáig tudtam döccenés nélkül befogadni, anélkül, hogy elveszve érezném magam. De itt van az Önnek menüpont is.

img_0483.PNG

Ami alapvetően jó és érthető funkció. Egy nagyon humoros felületen megadhatjuk, milyen zenéket és előadókat szeretünk, és ez alapján kapunk egy saját kezdőoldalt. Listákkal, ajánlásokkal.

img_0478.PNG

Nálam nem volt könnyű dolguk, bejelöltem a klasszikus zenét, metált, 80-as kilencvenes éveket, pop, jazz, rock és indie kategóriákat, Bach-hal, a Nirvanával, Buena Vista Social Clubbal és a többiekkel. Szerintem egy cupertinói szerver még most is számol.

A Siri is felkészült: kisegít, ha kérsz tőle slágereket mondjuk a kétezres évekből, esetleg közlöd, hogy ne játssza ezt a dalt, vagy indítsa el a saját listádat. Viszont újabb érdekes párbeszédekre adnak lehetőséget az új funkciók.

A mélyéről akartam indulni, ezért kértem dalokat a gyerekkoromból, hátha a rólam szerzett infókból az asszisztens már nyomja is a 80-as évek dalait. De ő máshogy értelmezte a mondatot:

img_0491.PNG

Kértem a mai slágereket, amire ezt kaptam:

img_0493.PNG

img_0494.PNG

Aki nem tudja, mit éreztem, hallgasson bele a dal első pár másodpercébe.

Az évszámokat sem mindig jól értelmezi:

img_0495.PNG

A Connectre egyelőre nem fecsérelnék figyelmet, nekem két fotó jelent meg, alatta egy csomó lelkes komment. Más még nem. Pedig egy csomó előadót követek, mint kiderült: az app nem várta meg, hogy én magam nyomogassam be őket, magától bepakolta a nevem alá, amiket talált az iTunes könyvtárban.

Ajánl is új követéseket, de nem túl sokat. És a lista alján nincs tovább gomb, szóval nem lehet böngészgetni itt fél percnél többet.

A tegnapi késői tesztem végül akkor ért véget, amikor a Zene alkalmazás elkezdett nem lejátszani eleinte random dalokat, majd hirtelen minden elhallgatott. Beleértve a saját zenéimet is. Ekkor inkább elmentem aludni.

Összefoglalva.

Az Apple Music kényelmes, ott van, beépülve az egyébként is használt alkalmazásokba, a rendszerbe, irányítható a Control Centerből, nem kell többé külön app a közművesített zenéhez. Elérhető az asztali gépen is, a megszokott helyen, az iTunes-ban. Rá lehet érezni a menükre, az irányításra, főleg hogy az egyes menüpontokra visszalátogatva a legutóbb otthagyott munkafolyamatra vezet rá, akármilyen mélyen is jártunk. Egyelőre még sok a furcsaság és a kiforratlan pontok, ezek azonban idővel javulnak majd. 

Az Apple Music népszerűsége nem kérdéses. Nem hagyott lehetőséget az Apple arra, hogy ne legyen épp annyira természetes a használata, amennyire természetes a három hónapos próba bekérése. A negyedik hónap előtt meg kell szakítani a próbát, ha nem akarunk fizetni, és a legtöbben természetesen nem szakítják majd meg. Persze, a megrögzött Spotify-t használók, akik megszokták azt a környezetet, sok esetben nem feltétlenül akarnak már váltani. De az Apple megteheti, hogy egyelőre lemond róluk: ez az első éve az Apple Musicnak, sok a stream-szűz, és lesz még a tarsolyban olyan húzásuk, amit más nem tud majd meglépni.