almalé és kungfu Rólunk

GK megfejti: Az iCloud Photo Library vajon mi?

Új sorozatunkban Gruber Kristóf iOS-fejlesztő mondja el az Apple-szolgáltatásokról a tutit. Rántja le róluk a leplet. Bétateszteli őket. Havi rendszerességgel kiválaszt egy témát, amivel kapcsolatban mindenki csak zavartan vakarja a fejét és elmagyarázza, hogyan működik, mire jó, mire nem jó. Első témája az iOS 8 és az OS X 10.10 nagy újdonsága, az iCloud Photo Library, amire nagyon büszke az Apple, de amivel kapcsolatban senki sem tudja, hogy valami forradalmi izé-e, vagy csak egy új név. Na de most kiderül:

iCloud Photo Library.png

Lassan minden nagyobb cég kezd ráeszmélni, hogy hamarosan be fog indulni a mindent eldöntő nagy háború a fényképek uralmáért. Már mindenkinek van fotó szolgáltatása: A Google a Picasa alapjaira felhúzta a Google+ Photos-t, az Amazon nagy erőkkel nyomul ezen a piacon is, a Dropbox még külön appot is kiadott a fotók kezelésére, a Microsoft pedig lassan, de biztosan reszelgeti a saját felhőjét, a OneDrive-ot, hogy a képeket is kényelmesen nézegethessük. A sor itt nem ér véget, még vagy 10 kisebb-nagyobb cég gondolja úgy, hogy az ő szolgáltatásuk lesz végül a befutó. Kétségtelen, hogy a fotók egyszerű, megbízható tárolását és rendszerezését meg kell oldani. Aki pedig ezt megteszi, az lehet a képek iTunes-a. Az pedig sok pénzt jelent.

Történelemóra

Persze az Apple sem akar ebből kimaradni, de jól láthatóan egyelőre keresik az utat, ami a sikerhez vezet. Hogy jutottunk el idáig?

Kezdetben minden egyszerű volt, mert mindössze egyetlen számítógépen tároltuk az összes fotónkat. Az iPhoto hamar egyeduralkodóvá vált, és aki hasonló vállalkozásba kezdett, ugyanezt a sablont követte: események, albumok, helyek, emberek.

Az Apple viszonylag hamar felismerte, hogy a fényképek természetes igénye, hogy meg legyenek osztva másokkal. Első próbálkozásként az iPhoto Library-nket oszthattuk meg a helyi hálózaton lévő más Mac-ekkel: ha bekapcsoltuk a ma már nem létező opciót az iPhoto beállításaiban, akkor egy másik iPhotóban megjelentek a kiválasztott albumaink az oldalsávban. Ez ugye sok mindenre nem volt jó, azt leszámítva, hogy a család legalább egy fokkal könnyebben átmásolhatta egymás képeit.

MobileMe Photos 2.png

MobileMe Photos.png

A következő lépés a .Mac, majd később MobileMe névre keresztelt szolgáltatás volt, aminek része volt a MobileMe Gallery. Az albumainkat az iPhoto illetve a kiadott iPhone/iPad app segítségével feltölthettük az Apple szerverére, és már lehetett is mutogatni őket a barátoknak. A képeket a galériából egyben is le lehetett tölteni, vagy feliratkozhattunk barátaink galériáira az iPhoto-val, ami elvileg mindig letöltötte volna az albumokban lévő új képeket, azonban ez a szolgáltatás olyan rettenetesen rosszul működött, hogy inkább senki sem használta.

A MobileMe-t 2011-ben váltotta a sokkal modernebbnek számító iCloud. Az új felhő szolgáltatás bevezette a Photo Streamet, egy közös helyet, ami minden Apple eszközünk fényképei közül az utolsó 30 napban készülteket tárolja (maximum 1000 db-ot). Az alapötlet itt az volt, hogy az új képek azonnal, szinkronizálás nélkül, vezeték nélkül jussanak el mindenhová. A koncepció jó volt, a megvalósítás már kevésbé. A kezdeti nehézségek egy részét hamar orvosolták (induláskor például nem is lehetett törölni képet a Photo Streamből), mások viszont örökre megmaradtak. Ilyen volt, hogy az ember sosem tudta, hogy mikor törölt le végleg egy képet, mert kb. 18 különböző módon előfordulhatott, hogy a kép valahogy mégiscsak megmaradt valamelyik elfekvő eszközön, ami éppen nem volt netközelben, vagy csak bal lábbal kelt fel standby-ból.

2012-ben a személyes Photo Streamünket kiegészítette a Shared Photo Streams szolgáltatás, ami a MobileMe Gallery megszüntetett albumai után tátongó űrt próbálta betölteni az iCloud univerzumban. Az albumokra feliratkozhatunk, ekkor tartalmuk automatikusan letöltődik minden iCloudba belépett eszközünkre. Ha csak úgy mindenkivel meg akarjuk osztani a képeket, akkor az albumokat publikussá tehetjük, ekkor a kapunk egy linket, amin bárki megnézheti a tartalmukat. Az iOS 7 két új funkcióval bővítette ki a lehetőségeket: az albumokra feliratkozott barátaink is tölthetnek fel, és immár nem csak képeket, hanem videókat is.

Az iCloud Photo Library

Nem kell nagyon magyarázni, hogy az iCloud Photo Stream egy nagyon korlátozott szolgáltatás volt. Nevéhez méltóan csak egy képfolyam, mindenféle struktúra nélkül, amibe ráadásul időben és darabszámban is korlátozott. Még csak arra sem volt opció, hogy pénzért csökkentsük a limiteket.

A 2014-es WWDC-n az OS X Yosemite-vel együtt azonban bemutatták a trónörököst, ami ezt a gondolatmenetet folytatja. Az iCloud Photo Library azt ígéri, hogy az összes eddig készült képünket és videónkat tárolja a felhőben, ezek pedig bármelyik iPhone-ról vagy iPadről elérhetőek lesznek. Ami még jobb, hogy az új Photos nem fogja megtölteni a telefon értékes tárhelyét, mindig nálunk lesz az összes kép listája, viszont letöltve csak azok lesznek, amiket éppen nézegetünk.

Az iCloud Photo Library tehát egy önálló szolgáltatás, ami a korábbi iCloud Photo Streamet váltja (ez utóbbi rebrandingelve lett My Photo Streamre). A szolgáltatás egyelőre csak iOS-en elérhető: a fényképek beállításai közt tudjuk bekapcsolni a béta verziót. 2015 év elején érkezik a Photos OS X-re is, ami váltani fogja az iPhotót (és a profi fotósoknak szánt Aperture-t is). Erről egyelőre nem sokat tudunk: nyár közepén láttunk egy gyors demót róla a WWDC színpadán, de ezen túl még egy screenshot sem szivárgott ki.

Átmenet

Jelenleg a káosz korát éljük. Az iCloud Photo Library publikusan csak iOS 8.1-től elérhető, Mac-en még csak a böngészőből, az icloud.com-on láthatjuk a tartalmát, korábbi iOS eszközeinkről pedig egyáltalán sehogy sem. Szerintem mindennapi használatra ezek miatt egyelőre nem alkalmas, kivéve ha valaki szívesen kísérletezik vele, vagy mondjuk kizárólag két iOS 8-as eszköz közt akarja igénybe venni.

Transition.png

Amikor először bekapcsoljuk, akkor lezajlik egy egyszeri importálás, ami a My Photo Stream képeit bemásolja az iCloud Photo Library-be is. Innentől minden kapocs megszakad a két rendszer közt, nincs átjárás se oda, se vissza. A régi telefonok (és az iPhoto) más fotókat fognak látni a My Photo Streamben mint az újak a Photo Library-ben.

Érdekes módon iOS 8-on továbbra is van egy kapcsoló, ami azt szabályozza, hogy a My Photo Streambe fel akarjuk-e tölteni a képeket. Ha ezt bekapcsoljuk, akkor nem csak az iCloud Photo Library-be kerülnek fel az új fotóink, hanem a régi rendszerben maradt eszközeink is meg fogják kapni. Sajnos ez fordítva nem igaz, így amit mondjuk iOS 7-en fotózunk, az nem fog megjelenni az iCloud Photo Library-re kapcsolt eszközön.

Sokkal nagyobb probléma, hogy gyakorlatilag sehogy sem lehet az új rendszerbe képet feltölteni Mac-ről. Az iPhotóban már nem vették a fáradságot, hogy leimplementálják, a Photos app pedig még nincs sehol. Az egyetlen lehetőségünk, hogy kikapcsoljuk a Photo Library-t egy iOS 8-as telefonon vagy tableten, iPhotóban feltöltjük a képeket My Photo Streambe, majd miután ezek megérkeztek iOS-re, bekapcsoljuk az iCloud Photo Library-t. Ez nálam néha működött, néha viszont nem, szóval sokat még ettől sem kell várni.

A jövő

Év elején tehát megkapjuk a Photos appot Mac-re, és onnantól el lehet felejteni a My Photo Streamet. De mit fog az új program tudni? Szerintem a legvalószínűbb az, hogy pontosan annyit, amennyit most tud az iOS-es névrokona. Tehát az eseményeket, arcokat, helyeket elfelejthetjük, mindössze a Photos, Shared és Albums nézeteket kapjuk meg. A Photos nézetben automatikusan idő és hely szerint fogja csoportosítani a program a képeket (ugyanúgy, ahogy iOS-en), a Shared tabon láthatjuk a Shared Photo Streamjeinket, az Albums fülön pedig az albumokat. A screenshotokon egy Projects tab is látható – nekem tippem sincs, hogy ott mit tudunk majd csinálni.

Photos Bird-eye.png

Photos.png

Photos Single.png

Photos Editing.png

Photos Editing 2.png

Nem mindenkinek tetszik ez, például én sem lelkesedem az ötletért, hogy a gondosan tematikus eseményekbe rendezett képeim ezentúl csak ömlesztve, egy képfolyamban lesznek böngészhetőek, elvesznek a gondosan betaggelt arcok, és a világtérképet sem fogom tudni megjeleníteni, hogy utazásaim egyre bővülő listája elégedettséggel tölthessen el, de nagyon úgy fest, hogy megszokjuk vagy megszökünk.

Másrészről viszont iOS 8-ak közt egy ideje már próbálkozom az új rendszerrel és azt kell hogy mondjam, hogy rendkívül megbízhatóan működik. A képek 1-2 másodpercen belül megjelennek a többi iCloudba kapcsolt eszközünkön, okosan először csak egy szürke kerettel és a sarokban egy kis felhő ikonnal reprezentálva, majd kis felbontású, végül részletgazdag bélyegképpel, a lista alján mindig látjuk, hogy áll a szinkronizálás, hány képet tölt éppen fel vagy le, illetve ha a mobil hálózaton történő feltöltést kikapcsoltuk, akkor azt, hogy hány várakozik. A háttérben a munkát végző iCloud Documents végre igazán jól teljesít (ami mondjuk nem volt elmondható a korábbi iCloud szinkronizációs technológiákról).

A feltöltés teljes méretben történik, nincs lebutítva se a képek felbontása, se a videók minősége. Letöltéskor viszont az eszközre optimalizált verziót kapunk. Nyilván egy 3.5"-es telefonra nem szükséges a családi képekből letölteni ugyanakkora verziót, mint egy retina iPad-re.

Még egy fontos dolog: a korábbi megoldásokkal ellentétben itt már minden szinkronizálódik, nem csak az első tab tartalma. Eddig az albumok az eszközök egyéni hatókörében voltak, ha az egyiken csináltam egyet, a másikon az nem látszódott. Ennek vége, innentől ugyanazt látjuk majd minden eszközön. Minden kép ugyanabban az albumban fog helyet foglalni. Elég egy helyen rendet rakni és mindenhol rend lesz.

Ez persze csak az első lépés. Később lehet, hogy az Apple elkezdi visszahozni az iPhoto vagy az Aperture egyes funkcióit. És akkor mi majd jól meglepődünk, hogy milyen forradalmi újdonságokat találtak megint ki. Mint általában.

Gruber Kristóf a Twitteren



A Samsung létrehozta az idegesítő iBeacont

A versengés egy új szintjére ért a két vállalat, ezúttal az Apple iBeacon szolgáltatásának kissé módosított változatát dobta piacra a Samsung Proximity néven. “Összekötjük az ügyfeleket a helyekkel”, vagyis tartalmat tolnak a telefonra, ha egy adott, Proximity-képes ponton jársz.

proximity_sammy_960px.jpg

Oké, lássuk be, hogy az iBeacon a felhasznált technológiát tekintve nem egy bonyolult dolog. A Bluetooth LE az, ami lehetővé tette ezt az egészet, meg néhány plusz antenna, ami felerősíti a jelet, és képes lefedni egy egész áruházat akár. Ami az iBeaconben még van, az az adatstruktúra, hogy hányadik bit milyen információt hordoz. De végül is kit érdekel, hogy pontosan mikor sugározzák egymásnak az eszközök mondjuk az azonosítójukat, ha a végeredmény ugyanaz?

Az iBeacon inkább egy gondolatmenet, hogy mindezt mire lehet használni. A Samsung pedig ebben egy kicsit másként gondolkozik: ők nem az adott bolt saját appjának segítségével értelmezik a telefonra küldött üzeneteket, információkat, hanem az operációs rendszer tolja oda az arcunkba, akár akarjuk, akár nem. A külön app letöltése tehát a Samsungnál lehetőség, nem kötelező a BLE kommunikációhoz.

Ami egyrészt idegesítő tud lenni, ha elterjed, mivel inkább opt-out módszer, neked kell tenned, hogy megszakítsd a rád öntött reklámokat. Ráadásul az iBeacon esetében a privacy is erősebb, hiszen a Cupertinóiak nem tudják, pontosan milyen kommunikáció zajlott köztem és az adott üzlet szervere között, az iOS csak elindítja az adott programot, és hátralép. A Samsung viszont ott liheg végig a nyakadban, és lesi, hogy akkor most tényleg tetszett-e az a felső vagy nem.

Azért ez a komment a 9to5Macen üt:

Screen Shot 2014-11-14 at 10.24.35.png



Vigyétek a francba az egészségügyi adataimat!

Hatóság vizsgálódik az Apple-nél az egészségügyi adataink miatt. Nincs nyomozás, udvarias érdeklődés viszont több is: az Apple és az FTC (az amerikai Szövetségi Kereskedelmi Bizottság) már többször asztalhoz ült a Reuters jelentése szerint, hogy átbeszéljék a HealthKit biztonsági megoldásait. Adja magát ugyanis a veszély, hogy ha egy program minden érzékeny egészségügyi információt tárol rólunk, az visszaélésre is lehetőséget adhat. Biztosítani akarják magukat, hogy az Apple nem kereskedik ilyen információkkal, és külön vizsgálják, hogy külső fejlesztők sem tehetik-e meg ugyanezt.

Screen Shot 2014-11-14 at 09.53.49.png

Az FTC nem kommentálta az esetet, az Apple szóvivője pedig mindenkit megnyugtatott, hogy a HealthKit fejlesztésénél a magánszféra védelme elsődleges szempont volt.

Az egészségügyi adatok kezelése egy új terület. Új lehetőségek vannak benne, és új veszélyek, amiket mérlegelni kell. Ha például Steve Jobs egészségügyi adatai kikerültek volna 2010-ben, nem tudta volna átmenteni a céget saját halálán, valószínűleg magába roskadt volna a hír hatására a részvényárfolyam, összeomlott volna az életműve.

Tovább olvasom


Az Apple nevében próbálnak átverni

Nem ritka az Apple nevében küldött adathalász levél, ezúttal az egyik családtag kapott egy emailt, amitől elsőre megrémült:

scam.jpg

Minden olyan hihetőnek tűnik, úgy össze van rakva, mintha tényleg te rendeltél volna valamit. Egy, izé, iTunes iRa Prót, vagy mit, ki tudja, mit találtak ki ezek megint ott Cupertinóban. Nem kell tudni.

Kerestem a kaput, és meg is találtam:

Screen Shot 2014-11-13 at 14.08.54.png

Természetesen a "for more information" alatt volt egy félremutató link, érdemes ezeket keresni ilyenkor. Nem rájuk kattintani, csak fölé húzni a kurzort, és hoppámegvagy.



Az Apple A8X több meglepetést tartogat, mint gondoltuk

Az iPad Air 2 SoC-jéről már a benchmark-eredmények alapján áradoztunk egy sort, Csaba videójában is elhangzik, hogy a teszteken a lebutított iMac teljesítményét hozza bizonyos tekintetben a tablet. Az Apple a növekedés százalékos bejelentésén kívül nem sokat árul el a házon belül módosítgatott chipjeiben alkalmazott technológiákról, ezekre a későbbi szétszerelések adnak választ.

Sokszor viszont igazi mérnöki bravúrok ezek, amiket kár elhallgatni. De az Apple tartja magát ahhoz, hogy amit a felhasználó számára szükséges információ, az elhangzik, a CPU magok vagy a GPU clusterek száma például nem ilyen.

Az Anandtech már múlt héten megpróbálta összeállítani a SoC egységeit, nagyjából teljes munkát végeztek, de a GPU kapcsán tévedtek. Akkor azt gondolták, hogy az Imagination PowerVR GX6650 grafikus chipje került a termékbe. Korábban is szabvány GPU-t raktak a cuccba, nem volt okuk azt hinni, hogy ezúttal az Apple saját maga rakott össze valamit. Pedig de.

Screen Shot 2014-11-13 at 09.12.56.png

A nemrég készült fotókról is látszik, hogy a beépített Imagination GPU 8 clusteres, amiben az az érdekes, hogy az Imagination nem árul ilyen kialakítást.

A8X draft floorplan_575px.png

A kérdés, hogy mire kellett ez az Apple-nek? Látható, hogy sok energiát fektettek abba, hogy egy a piacon nem fellelhető technológiát pakoljanak az iPad Air 2-be. De vajon miért?

A kézenfekvő válasz a sok képpont. Az iPad Air 2 összesen 3,14 millió képponttal dolgozik, míg a hozzá legközelebb álló Apple okostelefon, az iPhone 6 Plus is csak 2 millió pixelt jelenít meg. Mégis, az egy pixelre jutó grafikai teljesítmény az Anandtech szerint 30 százalékkal magasabb, tehát az új iPadben tapasztalható igényességet a nagyméretű telefonnál nem tartották be.

Tovább olvasom



süti beállítások módosítása