Az iPad Air 2 SoC-jéről már a benchmark-eredmények alapján áradoztunk egy sort, Csaba videójában is elhangzik, hogy a teszteken a lebutított iMac teljesítményét hozza bizonyos tekintetben a tablet. Az Apple a növekedés százalékos bejelentésén kívül nem sokat árul el a házon belül módosítgatott chipjeiben alkalmazott technológiákról, ezekre a későbbi szétszerelések adnak választ.

Sokszor viszont igazi mérnöki bravúrok ezek, amiket kár elhallgatni. De az Apple tartja magát ahhoz, hogy amit a felhasználó számára szükséges információ, az elhangzik, a CPU magok vagy a GPU clusterek száma például nem ilyen.

Az Anandtech már múlt héten megpróbálta összeállítani a SoC egységeit, nagyjából teljes munkát végeztek, de a GPU kapcsán tévedtek. Akkor azt gondolták, hogy az Imagination PowerVR GX6650 grafikus chipje került a termékbe. Korábban is szabvány GPU-t raktak a cuccba, nem volt okuk azt hinni, hogy ezúttal az Apple saját maga rakott össze valamit. Pedig de.

Screen Shot 2014-11-13 at 09.12.56.png

A nemrég készült fotókról is látszik, hogy a beépített Imagination GPU 8 clusteres, amiben az az érdekes, hogy az Imagination nem árul ilyen kialakítást.

A8X draft floorplan_575px.png

A kérdés, hogy mire kellett ez az Apple-nek? Látható, hogy sok energiát fektettek abba, hogy egy a piacon nem fellelhető technológiát pakoljanak az iPad Air 2-be. De vajon miért?

A kézenfekvő válasz a sok képpont. Az iPad Air 2 összesen 3,14 millió képponttal dolgozik, míg a hozzá legközelebb álló Apple okostelefon, az iPhone 6 Plus is csak 2 millió pixelt jelenít meg. Mégis, az egy pixelre jutó grafikai teljesítmény az Anandtech szerint 30 százalékkal magasabb, tehát az új iPadben tapasztalható igényességet a nagyméretű telefonnál nem tartották be.

69033.png

Világos, hogy az új iPadet a játékfejlesztőknek dobták be, az iOS-re készített játékok grafikai megjelenítése egy hatalmasat ugrik majd ezzel. De ami még érdekesebb, hogy ezzel az Apple tényleg egy belépő szintű desktop GPU teljesítményét pakolta bele egy tabletbe.

Az Apple 2005-ben a PowerPC architektúráról Intelre váltott. Logikus és jó lépés volt, de a rajongók szerint ezzel elveszítette az egyediségét, kezdeményezőkészségét, és beállt a sorba az Intel kapui előtt az új fejlesztésekért. Világos, hogy az Intellel nem versenyezhet a cég, viszont a jövő mobiltechnológiájában az “A” SoC sorozattal már visszavette a karmesteri pálcát. Nem, nem gyárt teljesen önállóan CPU-t vagy GPU-t, de nagy kedvvel módosítgat, kísérletezik az Apple, és mindezt a szoftveres oldallal megtámogatva: a Metal segítségével alacsony szintű hozzáférést biztost a fejlesztőknek a nyers erőhöz, vagyis ugyanabból a hardverből is többet tudna kihozni, mint a versenytársak. De még csak a hardver sem ugyanaz.

Ha pedig eljön a napja, hogy ezeket az okosságokat egy laptopba pakolják, hogy OS X-et futtasson, az Apple nem fog meglévő technológiákat vásárolni. Nagyon begyorsítottak, hogy a válasz a saját műhelyükben legyen, és ne legyen könnyű dolga a másolásból élőknek.

Sok mindent lehet mondani az iPad Air 2-re ezek után, de azt semmiképpen, hogy unalmas.