Tíz éve húzódik az ügy, a bíróság pedig végre ítéletet hirdetett: nem bűnös az Apple abban, hogy a DRM használatával úgy hozott hátrányos helyzetbe más online zenei bolt szolgáltatókat, hogy nem engedte lejátszani a dalaikat saját készülékein. A kérdéses DRM-vita a 2006 és 2009 között eladott iPodokkal összefüggésben merült fel, a készülékek csak az iTunes Store-ban vagy cédéről grabbelt dalokat játszottak le.

A tárgyalás során a szokásos “nem azt mondom amire gondolok” eljárás ment. Miközben a felhasználók jogainak csorbulásáért támadták az Apple-t, azt állítva, hogy a korlátozással kárt okoztak a saját vásárlóiknak, közben inkább a tönkrement ex-versenytársak érdekei álltak a háttérben, felmerült a Real Networks és a Music Match neve is. Utóbbival kapcsolatban egy elég egyértelmű Steve Jobs levelet is találtak:

“Biztosra kell mennünk, hogy amikor a Music Match elindítja a zeneboltját, az ott vehető zenéket nem játssza le az iPod. Ez megoldható?”

Hogy mindez hogyan illik bele a Jobsról alkotott globális képbe, itt írtam bővebben.

A felhasználóknak okozott kárt tehát nem sikerült bizonyítani, hiszen nem volt egyetlen bizonyíték vagy személy, aki azt állította volna, vásárolt akkor iPodot, és panaszt nyújt be. A DRM-ről pedig bebizonyították, hogy innováció, aminek mellékhatása csak a korlátozás. Ezt próbálta a felperes megcáfolni, sikertelenül. Zseniális ügyvédek, na.

Erre az ítéletre Steve Jobs nyílt viselkedése miatt egyébként nem számítottam, azt hittem elmarasztalják az Apple-t. Ezek szerint Jobs úgy volt pimasz, hogy - legalábbis ez esetben - tisztában volt a jogi következményekkel is.