Izgalmas cikket közölt nemrég a TechRepublic Bill Fernandezről. Nem sokan ismerik a nevét, pedig állítólag egy nagyon fontos szerepet töltött be az Apple indulásakor: neki köszönhető, hogy 1976-ban az Apple II egy sorozatgyártásra érett termék lett. És ha már a héten szóba került, hogy valójában nem is egy garázsban indult az Apple, a mítoszok megdöntésének második lépcsője, hogy nem is ketten voltak az első lépéseknél. Jobs és Woz mellett volt még pár olyan arc, akik kellettek a motor beröffentéséhez.

Mindenekelőtt egy nagyon fontos tett köszönhető Bill Fernandeznek: ő mutatta be egymásnak Steve Jobsot és Steve Wozniakot.

A középiskolai évek alatt történt. Bill észrevette Wozt és Jobsot, látta bennük a hasonlóságot: mind a ketten szerették a műszaki cuccokat, és átverni másokat különféle csínytevésekkel. Mindhárman intellektuális, műszaki érdeklődésű nördök voltak, akik nem tudtak beilleszkedni a közösségbe, és nem is volt sok barátjuk. Imádtak a természetben nagyokat sétálni, és megbeszélni az univerzum dolgait - Jobs ezt még felnőttként is előszeretettel végezte, akár újságírókat is elhívott ilyen erdei sétákra, ha interjút akartak.

De ugorjunk 1976-re, amikor bajok akadtak az Apple II-vel. Nem működött ugyanis megfelelően.

Woz egy prototípust készített, ami gyakorlatilag egy rakás kábel és chip volt egy dobozba pakolva, hogy ne essen szét. Kicsit sem volt alkalmas sorozatgyártásra, viszont amikor nyomtatott áramkört akartak készíteni belőle, nem működött megfelelően. Nem tudták, miért. És ott volt Jobs, aki el akarta adni, és Woz, aki nem tudta, mi a baj.

Hogy átérezzük a pillanat jelentőségét: Woz a HP-nál képzelte el az életét mérnökként, nem kellett neki nagyon ez a nagy jelentőségű pillanat, nem akart ő pionír lenni. Kedvtelésből számítógépeket rakott össze gyerekkorától kezdve (na jó, egy csomó elektronikát, ami a végén villogtatott LED-eket, de akkor is), összerakta az Apple II-t is, örült neki, részéről a munka izgalmas részének vége volt. Jobs hiába tudott hatni az emberekre, kihozni belőlük a maximumot, Wozniak érdeklődése ekkor már nem volt olyan elénk. Fokozta a problémát, hogy nem volt semmilyen séma vagy rajz a gépről. Woz telefirkált pár lapot a legfontosabb részekkel és a trükkös megoldásokkal, de az Apple II papíron nem volt megtervezve. Csak a készítő fejében.

Ott álltak tehát egy működésképtelen koncepcióval, aminek a vége simán lehetett volna egy az akkoriban sok-sok barkács próbálkozás közül. De ott volt Fernandez, aki a HP-nál dolgozott együtt Wozzal, és aki az Apple első alkalmazottja lett, amikor céglaapításra került sor. Rod Holtot később vették fel, a főnökének.

Rod Holt és Fernandez tette meg, amit ilyenkor lehet: reverse engineering. Fogták a prototípust, és megfejtették visszafelé a működését, kitalálták, és miért tervezte úgy a készítő, ahogy. A jegyzetekben nem bíztak, az elejétől kezdték a munkát, és Fernandez rajzolta le először az Apple II-t papírra. És így már működött a dolog.

18 hónappal később Fernandez kilépett, ahogy egyre több embert vettek fel magas pozíciókba a céghez, ő pedig nem tudott felemelkedni a technikusi pozícióból akár csak mérnöknek. Unatkozott, és úgy látta, nincs jövője az Apple-nél, így távozott, örökre a háttérben maradva a sikersztoriban.

Érdemes az egész cikket elolvasni, akiket érdekel az Apple első alkalmazottja.

Zoltánnal köszi a linket