Elsőre azt gondolhatnánk, hogy ez lehetetlen. Végiggondoljuk azokat a játékokat, amikkel okostelefonon játsszunk, és rájövünk, hogy mindegyik valamilyen vizuális ingert fordít át kihívásba. Egy nagy, színes érintőképernyőn kell a megfelelő mozdulatokat megtenni, hogy nyerjünk.

Ez azonban nem mindig igaz. Vannak olyan játékok, amikben kifejezetten hang alapján tájékozódhatunk.

Ilyen például a BlindSide. A játék úgy indul, hogy tegyél fel egy fejhallgatót, csukd be a szemed. A játékban egy narrátor vezet végig angol nyelven a cselekményen. A sztori szerint sötétségre ébredsz. El kell igazodnod a lakásodban úgy, hogy az iPhone-nal forogsz, a kijelzőre mért ütésekkel lépkedsz, és meg kell oldanod feladatokat. Lassan kiderül, hogy megvakultál, és így kell eligazodnod mindenfelé, és hogy mindenféle szörnyek vannak körülötted. Rendesen horrorjáték, látványelemek nélkül, de így talán még beszaratósabb.

Míg ezt egyszerűbb használni vakon, a PapaSangre II inkább csak a látó játékosokra gondolt, a menüje például nem kompatibilis VoiceOverrel. De ez is hasonló játék: hangok alapján kell eligazodni, meg kell állapítani, mi hol helyezkedik el. Forgunk, lépkedünk előre-hátra, közben elég szép hangeffektek kísérik az utunkat. Elképesztő egyébként először kipróbálni egy szemet mellőző játékot.

A legtöbb játék azonban alapvetően vizuális. A látható ingerek egy részét azonban a Voice Over, a képernyő minden elemét felolvasni képes iOS-segédprogram képes átalakítani olyanra, hogy vakon is értelmezzük. Egy logikai játék esetében például könnyen megvalósítható, hogy a felolvasással képbe kerüljön az, aki nem lát. Szudoku, szókirakó, akasztófa, mondjuk.

Csakhogy itt jön a második nagy kihívás a vakoknak: noha ezeket az alkalmazásokat egyszerűen lehet optimalizálni VoiceOverre, ez az apróság sokszor elmarad. Nem gondolnak rá, hogy kellene.

Vegyük a szudokut. Háromfélét töltöttem le az üzletből: egyik sem volt képes együttműködni VoiceOverrel. Az egyiknél egy hatalmas banner jött fel az indítás után, és ahogy húztam az ujjam a kijelzőn, csak az ürességet jelző kattogást hallottam, egyszer csak megtaláltam a bezáró gombot.

Egy nagy x volt rajta, tehát én tudtam, hogy bezárásra való, de a VoiceOvernek a programozók egy hosszú kódsort hagytak bent felolvasni: ötvenháromezerkliencvenkilencharmincötezertezenkettő ésatöbbi.

A menükkel is volt baj. A Start gomb helyett a felolvasó megint egy hosszú kódsort olvasott be, amiből egy vak semmit sem ért. De még a programozó sem. Pedig olyan kevésen múlt volna úgy megírni a kódot, hogy “start”-ot mondjon a VoiceOver. De mindegyik letöltött játékra igaz volt, hogy a szudoku tábla megjelenésekor sem olvasta fel a négyzetekbe írt számokat. Így meg nem lehet játszani.

Felhívtam Torma Zsoltot, hogy segítsen, melyik program használható vakon. Megmondta: Sudoku4All. Ennek a menüje és a játéktábla is azt olvasta fel, amit a látók látnak. Hurrá. Használható még az Akasztófa+ és a Szókirakó nevű program is vakoknak.

Az ideális egyébként az lenne, ha a programok készítői minimális erőfeszítéssel a látássérültek számára is elérhetővé tennék ezeket az egyébként bárki számára ideális játékokat. Még jobb lenne, ha egy vak programozó - például Torma Zsolt - részt venne a fejlesztés egy fázisában, és optimalizálná a kódot a vakok számára, hogy a Voice Overrel bekapcsolva is úgy működjenek a gombok, hogy ideális legyen a látássérült felhasználóknak. Én szívesen összekötök vele bárkit.

Az Appleblog a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége számára felajánlott kezdeményezésről itt olvashatsz bővebben. A Speedshop nagylelkű felajánlásából a Speedshop Szerviz ingyen átnézi, kijavítja, felfrissíti a telefonokat, cserélik a törött üveget, öregeskedő akksit, és egy felújított telefont adnak át a nyerteseknek.