Nemrég néztem meg a Her című filmet, és még mindig le vagyok döbbenve. Mi az úristen volt ez?

Egy sci-fi, ami arról szól, hogy egy pasinak az operációs rendszere a barátnője. A szuperintelligens operációs rendszere, tegyük hozzá gyorsan, akinek a hangja a látatlanul is nagymellű Scarlett Johansson. A kérdés, amit a film feszeget, hogy a szerelem köthető-e testhez, vagy tökéletesen mindegy, mi a tárgya (képzelem, akiknek a homoszexualitás nem fér bele, az OS-szerelem mennyire fog tetszeni, valószínűleg szétrobban a feje ettől a fertőtől).

Az tiszta sor, hogy valamennyire a Siri ihlette a filmet, annak a tökéletes túlgondolása, amit az Apple digitális asszisztense képvisel. Hangvezérlés, tanulás, plusz értelem, intelligencia, vágyak, érzelmek meg a szokásos izék, amiket a sci-fikben a gépek is megkaphatnak, mert miért ne.

De az azért sok volt, hogy a 43. percben a főszereplő már meg is SPOILER ON dugta az operációs rendszert SPOILER OFF. Én azt hittem, ez majd a végkifejlet lesz, de nem, ennyi, háromnegyed óra. Képzelhetitek, milyen kíváncsi lettem, hová lehet ezt még fokozni. És basszus, lehetett.

Ráadásul a filmben a Sirit Samanthának hívják. Ugyanígy hívják az OS X-ben Siri hangját, vagyis Samantha egyfajta szinonimája a Sirinek. Egyébként a film után megtanították a kis ribancot, mit kell válaszolni:

Szóval aki arra kíváncsi, hogy mikor lesz nekünk olyan OS-ünk, ami belénk tud szeretni, elég csak ránézni a Siri kitérő válaszaira, és láthatjuk, hogy egyelőre ez nem opció:

És a kedvencem:

Egy dolog viszont kell: Scarlett Johansson hangját akarom Sirinek!