Ritkán jön rám, hogy valamilyen elektronikai eszközt azonnal meg akarok venni, de most pont ez történt. Barátainknál voltunk vacsorázni, amikor megláttam a tévé alatt egy hosszúkás hangszórót, amiről elsőre fogalmam sem volt, hogy hol helyezkedik el a nagy hangszóró-hierarchiában, sőt, azt se tudtam, mi a kategória neve, de egyből megtetszett. Viszonylag tisztán szólt, bluetooth-on lehetett rá küldeni mobilról az adatot és a formája is tetszett. Rákérdeztem, és kiderült, hogy egy úgynevezett sound bart látok, ami egy istenbizony létező termékkategória, és ami főleg abban nagyon erős, hogy kiváltja az 5.1-es hangrendszert. Nem egészében, de olyan ügyesen szórja a hangokat, hogy filmnézés közben valamiféle térhatású élményt biztosít, csak nincsenek kábelek, meg a lakásban elszórva hangszórók.

A kábelekkel pont nem volt baj, amikor két éve beköltöztünk a lakásunkba, úgy alakíttattuk át, hogy azok észrevétlenül fussanak körbe a falban, és csak ott bukkanjanak elő, ahol szükség van rájuk. De az új tévé nem volt kompatibilis a régi házimozival, nem is használtam az oldalsó hangszórókat, ráadásul hiába nem voltak kábelek, a hangszórókat önmagukban is csúnyának találtam. Szóval mire hazaértünk, eldöntöttem: veszek egy sound bart.

Jó volt az a Samsung gyártmány, ami a barátainknál volt, de a legjobbat akartam megvenni a kategóriából, úgyhogy intenzív tesztolvasásba kezdtem. Néhány napnyi kutatás után nagyjából egyértelművé vált, hogy a szóba jöhető, maximum 70-80 ezer forintos kategória egyértelmű győztese majdnem minden teszt szerint ez a készülék:

Egy Philips HTL5120-asról beszélünk, ami elég spéci darab, nem nagyon hasonlít a konkurensekre. A legnagyobb különbség, hogy nincs hozzá külön mélynyomó, mert azt beleépítették a sound barba, amiatt sokkal nagyobb a konkurenseknél, viszont nem kell elhelyezned még valahova a lakásban plusz egy ládikát. Persze ennek megvan az ára, de erről majd később.

A döntés után gyorsan megrendeltem a cuccot és néhány nappal később már itthon bohóckodtam vele. Az első benyomás az volt, hogy a HTL5120 szép. Nagyon. A formaterve, az arányai, a burkolata ízlésesen minimalista, remekül illik az Apple-eszközök uralta környezetbe.

A telepítés egyszerű, lényeg, hogy minden eszközt, amiből adat menne a tévé felé, a hangszóróba kell bekötni. Van egy rakás hdmi-bemenet a készülék hasán, ide dugtam be az Apple TV-t és a set top boxot is, majd egy spéci hdmi-csatornán összekötöttem a tévével: ezen a kábelen ide-oda mehet a kommunikáció. Ez azért hasznos, mert a Samsung Anynet+ technológia segítségévek a Philips átveszi a tévé hangszórójának a szerepét, egyúttal le is némítja azt, innentől kezdve a tévé és a sound bar távirányítójával is állíthatjuk a hangerőt. Ráadásul a jel erőssége a tévé képernyőjén is látszik, úgy-ahogy: furcsán villog az állapotjelző, mintha minden egyes hangosítás összezavarná a Samsung elektronikáját. Nyilvánvalóan nem ez történik, egyszerűen bénán van megírva a program vizuális része, mert technikailag működik a módszer.

A tévés megjelenítés azért is hasznos, mert a Philipsen nincs lcd-kijelző, csak állapotjelző ledek, ezek mutatják, hogy hol tart a hangerő, mennyi van a magason és a mélyen. Utóbbit érdemes feltolni maximumra, és itt el is jutottunk a beépített mélynyomó problematikájához: értelemszerűen nem lehet olyan erős ez a készülék, mintha a mélyeknek lenne egy még egyszer ekkora láda, éppen ezért a Philips HTL5120 sosem fogja leszakítani a fejed. Viszont: úgy vettem észre, hogy nagyjából pont annyit tud, amennyire szükség van. Az a tartomány hiányzik belőle, amit sosem használnál, mert már bántó, a hagyományos házimozi maximális fokozatát, amit néha bekapcsolsz, hogy röhögj egy jót az erőteljes hatáson, de aztán gyorsan le is veszed, mielőtt kilakoltatnak egy puszta közepére. Illetve ennél talán egy hajszállal kevesebbet: ha az egytől tízig terjedő skálán a hét az ideális, a Philips tud hatot, amit az esetek többségében elégnek fogsz találni, nagyon ritkán érzed majd hajszálnyit kevésnek, érdekes módon nem elsősorban filmeknél, hanem zenéknél.

Egy plusz kábelt azért még be kellett iktatni: ha a Macről nézünk filmet, akkor egy lan-kábelen megy át a jel a tévébe (a hangszórón nincs ilyen bemenet). Innen viszont már nem ment tovább a hang a sound barba, szóval kellett vennem egy optikai kábelt, de miután azzal is összekötöttem a tévét és a hangszórót, már nem volt olyan bemeneti csatorna, aminek a végén ne a Philipsben landolt volna a hangjel.

Egyébként kiválóan szól. Persze ez nem egy háromszázezres, sok hangszóróból álló hangrendszer, de általánosságban legalább annyit hoz, mint egy hasonló árkategóriájú 5.1-es, csak sokkal kisebb helyen, jóval esztétikusabb kivitelben, olyan extrákkal, mint a bluetooth-os kapcsolat, amivel közvetlenül az iPhone-ról vagy iPadről küldheted a jelet a hangszórókra. Van ereje is a cuccnak, nagyon kevésszer tekertem hetven százalék fölé a hangerőt, és nemcsak azért, mert nyolcvan fölött reménytelenül torzítani kezd, hanem mert már 30-40 százalékon is szépen betölti a teret, pedig egy 34 négyzetméteres szobáról beszélünk.

Ami leginkább meglepett, az a filmélmény. Alapvetően kompakt, mindenhonnan elérhető, elfogadható minőségű zenelejátszáshoz vettem és őszintén nem nagyon bíztam abban, hogy képes lesz a valódi térbeli hangzásra. Úgyhogy képzelhetitek, mennyire meglepődtem, amikor a Djangót leállítva kinéztem az ablakon a szünet nélkül ugató kutyákat keresve, és kiderült, hogy azok nem is az utcán vannak, jobbra tőlem, hanem velem szemben, a hangszóróban. Annyira máshonnan jött a hang, hogy fel sem tételeztem, hogy a dögök a filmből szólnak. Ezzel együtt a HTL5120 nem valódi 5.1-es rendszer, de néhány jó akciójelenetnél simán elhiteti veled, hogy mindenhonnan szól.

Érzem persze azt is, hogy nem együtt fogunk megöregedni, ha lesz ötször-tízszer ennyi pénzem arra, hogy jó minőségben hallgathassak zenét, veszek majd valami minőségi hangfalszettet, addig viszont nehezen tudok elképzelni ennél kompaktabb, minden feladatra megfelelőbb eszközt, szóval elégedett vagyok vele (akit a részletes adatok, decibelek, torzítások, decay HF ratiók érdekelnek, kattintson az első kép fölötti linkekre, azokból minden kiderül).