Hétfőn tettük ki Kroll Zsuzsannával készített videónkat, amiben azt láthattátok, hogyan lehet vakon használni az iPhone-t. E mellé kitettünk egy felhívást is: akinek már nem használt, régebbi iPhone-ja van, ajánlja fel a látássérülteknek. Ami nekünk csak egy életünket megkönnyítő kütyü, az nekik kinyithatja a világot. Elsőként én ajánlottam fel iPhone 4-esemet az ügynek, de egy óra múlva már elkezdtek beérkezni a további felajánlások.

Mostanáig összesen 16 iPhone-t dobtunk össze a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének, akik már szervezik az első sorsolást a beérkezett igénylők között. Egyetlen felajánlást kellett csupán köszönettel visszautasítani: iPhone 3G-t már nem tudnak használni a vakok hatékonyan, iPhone 3GS-t, és ennél újabb telefonokat várnak.

Az egyik legnagyobb meglepetés számomra egy hétéves gyerek volt, Marci, az egyik barátom kisfia: amint megtudta, mire tudják használni a vakok a telefont, rögtön felajánlotta a sajátját. Na jó, nem egészen a sajátja, igazából az apja adta neki átmeneti jelleggel, hogy hallgathasson zenét a saját szobájában, de ez nem teszi kisebbé az áldozatot. Marci, köszönjük neked, és a többieknek is.

Ő Marci:

Kaptunk egy levelet Gábor nevű olvasónktól is, aki vak, és nagyon szépen összefoglalta, miért tartja örömtelinek a kezdeményezésünket:

Ha valaki látó létére úgy érzi, hogy függ a mobiljától, a tablettől vagy a laptopjától - na, szorozza meg ezt az érzést kettővel, hárommal és akkor megkapja, mit jelent ugyanez az eszköz egy vak számára, ha azt közel korlátozások nélkül tudja használni. Visszatérő élményem, hogy amikor emberek, akikkel korábban csak a neten és telefonon tartottam a kapcsolatot, megtudják, hogy nem látok, általában ledöbbennek: és akkor hogyan dolgozol? Ezek azok a pillanatok, amikor szíves-örömest befeszítenék, hogy mekkora májer vagyok, de erőt szoktam venni magamon és elmagyarázom, hogy nem az én teljesítményem, hanem azoké, akik lehetővé tették, hogy mi, világtalanok is használni tudjuk a számítógépet, a táblát meg a mobilt. És időnként eszembe jut, hogy a szerencsétlenségemmel együtt is mennyire szerencsés vagyok. Mert sokmindenben ugyan korlátoz a "kilátástalanságom", de a munkában alig-alig. Amikor dolgozom, gyakran órákon keresztül eszembe se jut, hogy nem látok. De ehhez kellettek a technikai feltételek.

Továbbra is várjuk a felajánlásokat. Minden egyes készüléket lekövetünk, bemutatjuk, kihez került, és miért teszi jobbá, könnyebbé az ő életét.

Hajrá, és azoknak akik eddig küldtek: köszönjük! Klassz közösség ez.