Egyébként remek ötlet, jó kivitelezéssel, nehéz is belekötni elsőre az Unicef World Water Month programjába.

Van ez a weboldal, amit ha mobillal meglátogatsz, érzékeli a telefonod mozgásérzékelőit, és számol. Minden tíz perc után, ameddig nem nyúlsz a készülékhez, egy napi tiszta vízhez jut egy rászoruló valahol. Ha megmozdítod a készüléket, vagy akár csak kikapcsolod a kijelzőt, a számláló megáll, és megnézi, hányszor tíz percet teljesítettél.

A megvalósítás ügyes, mert figyelmet, játékot generál. Közben önkéntelenül figyeled néha a kijelzőt, ahol sorra váltogatja egymást kétféle információ: egyrészt az ivóvíz fontosságáról olvashatunk számszerű tényeket, másrészt a weboldal statisztikáiból kapunk ízelítőt. Például, hogy a mai rekord eddig 178 óra, eddig nem nyúlt valaki a telefonjához (1068 napi víz). Budapesten egyébként ma reggel rajtam kívül két ember futtatta a számlálót, a napi rekord a magyar fővárosban egy óra volt eddig.

Néha megjelenik ilyen demagógnak tűnő állítás: ahelyett, hogy Instagramra töltögetsz képeket, segíthettél volna. Aztán rájössz, hogy a weboldallal ez már tény, nem demagógia: tényleg lefuttathattál volna egy tízperces adományszünetet ahelyett, hogy képeket osztasz meg, nem lehet vitatkozni vele.

Mégis rémisztő ez nekem valahol. Tudom, hogy ez ügyes marketingfogás azért, hogy aktivizálja az embereket, hogy felhívja a figyelmet egy fontos kérdésre, és a vizet egyébként is felajánlja az ismeretlen Unicef-szponzor. Mégis, az állítás, hogy valaki szomjan hal, ha basztatom a telefonomat, és élni fog, ha nem, nyomasztó.

De a játék jó, és Budapest statisztikáit ideje lenne feljavítani. Hajrá.

via Gizmodo, Gézának köszi a találatot