Több mint húsz évvel ezelőtt, amikor Jony Ive még a Newcastle-i Egyetemen tanulta az ipari formatervezést, identitásválságba került. Egyáltalán nem volt biztos abban, hogy érdemes ezen az úton továbbmennie, hogy ez a neki való szakma, hogy érdekelné, vagy hogy jó lenne benne egyáltalán. Jony apja látta ezt a vívódást, de biztos volt abban, hogy az ipari formatervezés fiának való. Éppen ezért megkérte egy ismerősét, a szakmában akkor igazi sztárnak számító Tom Karent, hogy beszéljen a fiúval.

Karen számos sikeres dizájnt tett már le addig az asztalra, igazi legenda volt a briteknél:

Behívta magához Jony-t és körbevitte az Ogle Design nevű cégnél, hogy a fiú lássa, mennyire izgalmas ez a szakma és milyen nagy lehetőségek vannak benne, ha valódi szenvedéllyel dolgozol.

Az eredmény: Jony Ive újra kedvet kapott a formatervezéshez és most, húsz évvel később ő a szakma egyik legnagyobb neve, a világ egyik legismertebb és legjobb dizájnere, akit 2012-ben lovaggá ütöttek munkájáért.

A történet tanulsága nagyon egyszerű, már-már közhelyes, csakhogy véletlenül pont igaz: még a legnagyobbak is elbizonytalanodnak, ez azonban még nem lehet ok arra, hogy feladd az álmaid. Képzeljétek el, ha nincs ott Karen, mennyire másképp nézne ma ki az a világ, amiben élünk.