A hét egyik legizgalmasabb technológiai bejelentése nyilván a Paper volt: a Facebook fogta magát, és kiadta (egyelőre csak az Egyesült Államokban) a száznegyvenkettedik megoldását ugyanarra a problémára. Most először azonban van okunk örülni, mert az új app nem olyan értelmetlen szopatás és ikonburjánzás, mint amilyen a Pages, vagy a Messenger volt.

Pedig most is egy meglévő funkciót szerveznek ki, de annyira új megközelítésben, hogy értelmet nyer a munka. Leegyszerűsítve: fogták a sima feedünket, és ebből egy újságszerű formát kalapáltak, elsősorban persze úgy, hogy nagyobb súlyt kaptak az újságcikkekre eső baráti like-ok, mint az állapotjelentések. Nekem legalábbis az első húsz állapotjelentésből 16 hírlink volt, és csak a maradék 4 foglalkozott az ismerőseim nehezen induló keddjével és döcögősen felépülő névnapjával.

A nagy újítás azonban nem a formában és a szűrésben van, hanem a hírolvasóban. Amikor indul az app, beállíthatjuk, hogy milyen témakörök érdekelnek minket, kezdve a techtől a lakberendezésen át a cicás-arapapagájos-csincsillás cukiságpornóig, majd a program összegyűjti a témakörbe tartozó legérdekesebb híreket és listázza őket, kategóriákra bontva, 4 colba sűrítve.

Ettől tökéletesen átláthatóvá és élvezhetővé válik a hírolvasás, szóval figyelembe véve ezt a grafikont:

Biztosak lehetünk abban, hogy az új legjobb barátunk a wc-n a Paper lesz.

Az első oldalon tehát a barátaink ajánlásainak újságcímlap-szerű összeállításán nézhetjük meg, második oldalon jönnek a tech hírek, aztán a Föld, és így tovább, a beállításunknak megfelelően. Az ötlet jó, az viszont már bosszantó, hogy a hasonló feladatot ellátó Flipboardhoz képest itt semmilyen ráhatásunk nincs a forrásokra, a Paper azokat az oldalakat listázza, amik szerinte érdekelhetnek minket, így esélyünk sincs becsempészni kisebb, kevésbé látogatott blogokat az olvasóba. Amitől jóval kevésbé lesz praktikus, mint lehetne.

Máshogy nézve viszont a baráti feed itt is megvan, bármikor bármit megoszthatunk, ráadásul a levelezésért sem kell külön alkalmazásba lépnünk, mint a sztenderd Facebooknál. A Paperbe ugyanis visszakerültek a chatheadek, így a leveleket a barátaink gömbbe zárt fejére bökve bármikor előhozhatjuk. Egyébként csak nekem jut eszembe erről a vizuális elemről a beszívott Mr. Mackey a South Parkból?

Szóval összegezve: a Paper szép és okos program, ami tökéletesen megfelel a felnőtt Facebook céljainak, hiszen a minőségi tartalmat részesíti előnyben, de megtartja a szolgáltatás alapfunkcióját, a baráti kapcsolattartást is. Ezzel a furcsa mixszel aztán egy szintre hozza a hobbiból sertésinszeminációval foglalkozó óvodai barátunkat, Bélát a New York Times-szal, de pont ezzel a trükkel elégíti ki jobban az új célközönségét, a felnőtt, dolgozó, jól kereső fiatalokat. Tíz éves a szolgáltatás, azóta felnőtt a fókuszcsoport és már nem feltétlenül a "de jót hánytam éjjel"-típusú üzenetek töltik ki az életünket, ezek csak megszínezik. Éppen ezért a Facebook sem gyomlálja ki őket, csak a hányás mellé rak egy elemzést a globális felmelegedés várható hatásairól. Ezt persze elég önfejűen, beleszólási lehetőség nélkül teszi, így továbbra is megmarad a Flipboardhoz hasonló appok helye, de a Paper jó lépés a korábban meghirdetett stratégiai irányba.

Viszont hiba úgy kezelni, mint egy sokadik appot. A Paper ugyanis nem egy új funkció, hanem maga az új Facebook.