Tegnap jó öt százalékot zuhant az Apple részvényárfolyama, mert a befektetők elégedetlenek az iPhone 5c árképzési stratégiájával. Lehetnek is: a 32 gigabájtos 5c annyiba kerül, mint a 16 gigabájtos 5s. De nézhetjük máshogy is: a minden földi jóval, minőségi burkolattal, kétszer erősebb processzorral, príma kamerával, M7-es mozgásérzékelős csippel és ujjlenyomat-olvasóval szerelt 5s kábé tíz-tizenöt százalékkal kerül többe, mint az 5c.

Éppen ezért nem számít, hogy mi az 5c üzenete, hogy valójában csak a média tálalta úgy, mintha az az olcsó iPhone lenne és az Apple sosem annak szánta, hogy ez csak egy színes, a Lumiákkal konkuráló iPhone, ami nem az árban, hanem a stílusban jelent alternatívát: sokkal kevesebbet ad az 5c, ezért jóval kevesebbért is kéne árulni, mint az 5s-t.

Mert így fogalmam sincs, hogy ki veszi majd meg és miért.

Az 5s viszont nagyon jó cucc, az elemzők meg hülyék: panaszkodnak, amiért az 5c nem elég olcsó, és elismerik, hogy a 4s ott lesz megfizethető alternatívának, de azzal meg pont az olcsóság a gondjuk: hogy "nem elég nagy a profittartalma". El kéne dönteni, hogy profittermelő telefonra vágynak, vagy olcsóra, a kettő együtt nem megy, és ha mégis, sokkal inkább a régi technológiára épülő 4s-sel, mint a viszonylag új fejlesztésű 5c-vel fog megvalósulni.

Szóval a zuhanás indokolatlan, az eladások felpörögnek, újabb dollármilliárdok potyognak majd az égből, de főleg az 5s miatt.

Kína mindenesetre valószínűleg nem ugrik majd rá az 5c-re, az átlagos váráslónak túl drága a mobil, a tehetősek meg úgyis az aranyszínű 5s-t viszik majd. Tegnap egyébként újra bemutatták az iPhone-okat az ázsiai országban is: sokáig ment a találgatás, hogy vajon mivel készül majd az Apple a pekingi keynote-re, de nem történt semmi különös, csak levetítették az amerikai show-t, aztán meg lehetett tapogatni az új készülékeket.