És talán így ér véget a történet, vagy így kell új életre, de a lényegen nem változtat: az egykori legnagyobb mobilcég alig néhány év alatt olyan marginális szereplővé vált, hogy egyszerűbb lett felvásárolni, és házi gyártót csinálni belőle, mint egyeztetni, meg tárgyalni vele: a Microsoft 7,2 milliárd dollárt adott a Nokiáért, ami túl későn ismerte fel, hogy mekkora fenyegetést jelent ránézve az iPhone.

Az akvizíció valamennyire emlékeztet a Google-Motorola-házasságra: a webkettes cég még 2012-ben adott 12,5 milliárd dollárt Amerika korábbi első számú mobilgyártójáért, ami kísértetiesen hasonló pályát írt le, mint a Nokia: túl sokáig ült a babérjain, aztán amikor lépett, már késő volt.

A két felvásárlás mégis egészen különböző: a Google a piacvezető operációs rendszer tulajdonosaként vett magának mobilcéget, hogy kedvére játsszon a technológiákkal, licencekkel, míg a Windows Phone piaci részesedése még az amerikai piacon is marginális, alig 3,5 százalékos. Az iOS-nek egyébként 43,4, az Androidnak 51,1 százalék jutott ugyanebben az időszakban.

A lényeg, hogy a 7,2 milliárd dollárért nemcsak a mobil üzletágat kapja meg a Microsoft, de egy rakás szabadalmat és a Nokia HERE térképszolgáltatást is, szóval az egész pakkot, ami Ballmer szerint egy igazi win-win helyzetet termet az alkalmazottaknak, a részvényeseknek és a cégeknek is.

Tény, hogy a Nokia helyzete már középtávon is aggasztó volt, és minden érintett jól jár, ha egy olyan tőkeerős cég áll be a gyártó mögé, amelyik akár komoly veszteségek árán is, de mindenképp életben tartja azt: a Microsoft nem engedheti el a mobilpiacot, akármilyen hosszan és akármilyen nagy költségek árán is kell megtalálnia a tökéletes formulát az áttöréshez.

A vonzó és szerethető GUI a jelek szerint nem volt elég. Most egy saját mobilgyártóval talán könnyebben találja meg a megoldást a Microsoft.