Néhány marhaságon felbosszantottam magam az utóbbi hetekben, ezeket szedem most csokorba, csak hogy kiadjam magamból a feszültséget. Jobb kint, mint bent.
Első számú ellenség: a Mail.
A Mailbe több emailcímem is be van kötve. Néhány céges, egy személyes. Küldök levelet innen is, onnan is. Aztán egy személyeset. Küldés előtt megbizonyosodom arról, hogy a jó emailcímről megy ki a levél. Elküldöm. Aztán megnézem az elküldöttek között, és látom, hogy minden rendben van: a küldő a személyes emailcím. Aztán jön egy válasz a levélre, de nem a személyes mappába, hanem a cégesre. Megnézem a levelezést, és már azt mutatja a Mail, hogy végig a céges környezetben mozogtunk. Belépek közvetlenül a Gmailbe, először a személyesbe: nincs semmi a küldött levelek között. Aztán a cégesbe, és ott van az, amit a Mail szerint a személyesről küldtem. A megoldás egyébként egyszerű, a beállításokban be kell pipálni minden kontónál a Use only this servert az outgoing menüpontban. Amíg viszont ezt nem teszed meg, sosem lehetsz biztos abban, hogy mi fog történni. Sosem.
Második számú ellenség: Üzenetek
Ott van az Messages iPhone-on. Néha nem működik, előfordul. De van más baj is. Ádámmal elvileg egyszerre két üzenetblokkom van: az egyik az emailcímére, a másik a telefonszámára küldi az iMessage-eket. Fogalmam sincs, mikor, miért szakadtak ketté. De az egyikre csak akkor kapja meg az üzeneteket, ha 3G-n van a mobil, a másikra meg csak akkor, ha beér egy wifi-hálózatba. Mivel nem tudom, épp merre jár, mindkettőre küldenem kell.
Harmadik számú ellenség: iPhoto Stream
iPhoto Stream. Az iCloud néha nem működik. De van más baj is. Hogy az elmélet rendre nem követi a gyakorlatot. Többször előfordult már, hogy a telefonommal gyorsan készítettem tíz fotót, elindítottam az iPhotót, aztán a Photo Streamet abban a reményben, hogy mire megírom a levelet, áttöltődnek a képek a gépre. Onnan már csak két gombnyomás, és küldhetem a képekkel együtt a szöveget. Ez azonban nem működik. Soha. Olyan ugyanis még nem volt, hogy az összes kép felbukkant volna a listában. Egy mindig hiányzik. Az elejéről, a középéről, a végéről, de valahonnan mindig lemarad egy fotó. Nincs ott. Hol van? Nyaral? Hol?
Negyedik számú ellenség: Messages
Térjünk vissza az üzenetekhez: OS X Messages. Régebben volt az iChat, ebben remekül működött a hatalomátvétel funkciója: megnyomtam egy gombot, egy másik számítógépen leokézták a kérést, és máris annak a Macnek a rendszerét láttam a saját kijelzőmön. Az én lcd-men volt az asztal, az összes tartalom és én irányítottam a kurzort. Szuper funkció, ha segíteni akarsz egy távoli ismerősödnek. Annak idején írtam is egy cikket arról még az Indexre, hogy hasonló program van ugyan pc-re is, de olyan bonyolult beállítani, hogy neki sem áll a júzer.
Most ugyanitt tartunk: A Messages egy szörny. Próbáltam egy ismerősömmel beüzemelni a screen sharinget, és nem sikerült. Több mailcímet is felhasználtunk, mindent, ami létezett, betöltöttünk, újraindítottunk, töröltünk, összevontunk, fórumokat túrtunk, de a vége csak az lett, hogy fél óra szopás után feladtuk. A dolog nem működik. Nem úgy, ahogy kéne. Elrontották. Jó volt, de már nem az.
Köszönöm, hogy elmondhattam, ettől még nem leszek Windows-felhasználó!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.