Aki lemaradt: első körben csak a wifis verziót kezdték el értékesíteni a legkisebb iPadből, a héten azonban befutnak a mobilhálózatra csatlakozók is. Legalábbis Amerikában. Az előrendelőkhöz megérkeztek a visszaigazolások, amikből kiderül, hogy a legtöbb vásárló november 16-án, pénteken kapja meg a minit, ők hétvégén már ezzel tudnak játszadozni. Akikhez csak később jut el, azoknak meg legalább lesz már egy okuk várni a hétfőt.
Néhány szerencsés azonban november 15-i, tehát holnapi, csütörtöki kiszállításról kapott értesítést.
Magyarországon 100 ezer forintba kerül az iPad mini alapmodell (ebből 20 ezer az ÁFA) és 140 ezerbe a mobilnetes verzió (30 ezer az ÁFA), amiben már a nálunk is kompatibilis LTE-csip van, így előbb-utóbb itthon is elérhető lesz velük a 4G-s szélessáv. Ez esetenként ötször-tízszer gyorsabb, mint a 3G-s.
Az itthoni webshop egyébként hiányt mutat, a hagyományos modellnél két hetes szállítási időt ír, míg a mobilnetesnél november végit, ami egyébként kábé ugyanazt jelenti.
Fogalmam sincs, hogy akadtam rá, talán átküldte valaki a program linkjét, de most itt van az iPhone-omon és még mindig nem hiszem el: ez a fordítóprogram működik. Méghozzá fillérekért: 0.89 euróért.
Az iTranslate Voice egy osztrák fejlesztésű alkalmazás, ami felismeri a beszélt szöveget és képes azt bármilyen nyelvre lefordítani. Annyi a trükk, hogy mindkét feladatát egészen jól végzi. A program mögött álló fejlesztők alig huszonévesek, de ezzel a minőséggel és árazással valószínűleg elég gyorsan össze fog jönni az első millió. Akár euróban.
A program persze nem tökéletes, de messze jobban ismerte fel a magyaromat, mint arra számítottam. Igazság szerint artikulált, de normál tempójú beszédnél is kilencven százalék körüli volt a találati aránya:
Egész jól fordít magyarról angolra:
Találkozzunk holnap este nyolckor:
Amikor viszont tagoltam a szavakat, lényegében a száz százalék közelébe kúsztam:
Itt van például egy nem is annyira egyszerű mondat a délelőtti cikkemből, gond nélkül felfogta a program, hogy miről van szó.
De a legtöbb esetben is csak apró tévesztésekről lehetett beszélni, tagolt beszéd mellett meg azokról sem. Van néhány vicces tévesztése:
De alapvetően hatalmas a szókincse:
További érdekessége a programnak, hogy egész jól fordít magyarról angolra, vagy bármi másra, de alapvetően úgy tűnik nekem, hogy ugyanazt a motort használja, mint a Google translate. Amivel kapcsolatban csak most fedeztem fel, hogy mennyire más eredményt ad attól függően, hogy kis-, vagy nagybetűvel kezdjük a mondatot:
A program legnagyobb hátránya, hogy aktív netkapcsolat kell hozzá, szóval ha külföldön akarjuk használni, kénytelenek leszünk roamingolni, vagy sokkal inkább venni egy helyi adatkártyát, de mindenképp az van, hogy elérkezett a jövő, méghozzá olcsón, ami remek hír. Ja, és már csak ezek alapján is jöhet a magyar Siri.
Disclaimer: Az Appleblog részt vesz egy Affiliate-programban, ha a posztokban elhelyezett linkekre kattintva vásárolod meg az App Store-os programokat, részesedést kapunk a vásárolt összegből. A program ára nem változik, csak jó lesz nekünk. Ha nem akarod, hogy jó legyen nekünk, írd be simán a Google-be a program nevét, és megkapod jóság nélküli App Store-os linket.
A napokban olvastam Szabó Gergő webisztános írását és origós nyilatkozatát és újra belefutottam abba a sokat emlegetett félreértésbe, hogy az Apple megváltozott az alapítója halála óta. Hogy olyan termékeket dob piacra, amiket Jobs nem engedett volna, vagy hogy olyan események zajlottak le, amik Cook zsenialitását, vagy épp alkalmatlanságát támasztják alá.
Látni kell, hogy Jobs alig egy éve halt meg és szinte a legutolsó pillanatig részt vett a vállalat életében. Tegyük oda mellé, hogy egy informatikai eszköz fejlesztése hosszú időt vesz igénybe. Attól még, hogy tavaly márciusban csak az iPad 2 jelent meg, bőven megvoltak már az iPad 3 keretszámai: a mérete, a teljesítménye, a funkciói.
Éppen ezért kevéssé van értelme az olyan mondatoknak, hogy "az új vezetővel megjelent a kompromisszumkészség a cégben... Az elődjénél leheletnyivel vastagabb, ám Retina kijelzővel szerelt iPad 3 például ennek az eredménye".
Az iPad 3 ugyanis azért lett vastagabb az elődjénél, mert a retinakijelző zabálja az áramot, tehát nagy akkumulátorra volt szükség, az meg helyet követel magának. A vastagság kényszer, ha úgy tetszik, a kompromisszummentes kijelző ára, amin még Jobs sem tudott volna változtatni. Sőt, valószínűleg épp ő vállalta annak idején ezt a kompromisszumot.
De ahogy kár Cook nyakába varrni a megalkuvást, úgy nincs értelme dicsérni az ellenkezőjéért sem. Én például sok értelmét nem látom annak a gondolatnak, hogy "Tim Cook vezetése alatt az Apple hatalmas mérnöki bravúrokat hajtott végre, például úgy növeltek a mobileszközöknél felbontást és teljesítményt, hogy az akkumulátoros üzemidő nem csökkent". Az ilyesféle mérnöki bravúrokat ugyanis az iPhone 4-gyel kezdte az Apple, amikor Jobs még vastagon élt, és az iPad 3-mal fejezte be, amiben meg épp a korábban említett kompromisszum tette lehetővé az üzemidő szinten tartását. A nagyobb akkumulátor és a vastagabb, nehezebb tablet. Meg persze a 45 nanométeres A5X processzor, amit szintén nem néhány hónap alatt fejlesztettek ki, és aminek a specifikációját még bizonyára Jobs jelenlétében is reszelgették.
Nem értek egyet azzal a gondolatmenettel sem, hogy a cég lendületvesztését azzal támasztjuk alá, hogy: "Az iPhone 4S sem teljesített jól, Samsung Galaxy S3-ból többet adtak el 2012 harmadik negyedévében, mint az Apple csúcskészülékéből."
A mondat kétségkívül igaz, csak épp csúsztatás. Az egyszeri olvasónak ugyanis nem derül ki belőle, hogy az iPhone 4S a harmadik negyedévben egy életciklusa végén járó mobileszköz volt, aminek már mindenki az utódját várta, míg a Galaxy S3 az időszak csúcsragadózójaként épp csak megjelent a piacon. Ezek a számok semmit sem mondanak el az iPhone sikerességéről vagy sikertelenségéről. Természetesen a Galaxy S3 elképesztően népszerű telefon, aminek az első hónapos eladásai megközelítik az iPhone 5 eladásait, a 4S piaci eredményeivel összehasonlítani akkor is hiba.
Gergőnek egyébként a van néhány érdekes felvetése, és abban tökéletesen igaza neki és Dobó Mátyásnak is, hogy az Apple-nek lendületre, éppen ezért új piacokra van szüksége, bár nem vagyok biztos abban, hogy ez pont a cikkekben is emlegetett háztartási elektronika vagy az autóipar lesz.
Egész egyszerűen azért, mert ezek szar piacok. Már az Apple szempontjából. Az autóipar például az elképesztő fejlesztési költségek és hatalmas kompromisszumok mellett megvalósuló szerény haszonról szól. Még az olyan prémiummárkáknál, mint a BMW vagy a Mercedes is komoly kompromisszumokat kell kötni a fejlesztés során. Persze az Apple gondolhatja úgy, hogy egy igazi luxusmárkával, egy Bentley-vel, vagy egy Rolls-Royce-szal áll össze, ebben az esetben viszont tömeges eladásokról aligha lehet beszélni. Vagy tarthatja magát a kompromisszummentességhez egy középkategóriás gyártóval együttműködve, így viszont felsőkategóriás árat kell majd a boltban kérni az autóért. Azt meg senki sem fogja kifizetni. Az autóiparban a 20-30 százalékos felár ugyanis az informatikai piaccal szemben nem néhány tízezret, hanem néhány milliót jelent a kasszánál.
A tévéiparral majdnem ugyanez a probléma: évek óta keringenek a pletykák az Apple TV-ről, nyilván számtalan fejlesztéssel kapcsolatos oka van annak, hogy a készülék még nem jelent meg, de azt is látni kell, hogy egy döglődő piacról van szó, amiről a kínai gyártók nyomása miatt elpárolgó haszonkulcsok az olyan nagy szereplőket is elűzik, mint a Philips vagy a Panasonic.
Abban tehát egyetértek Szabó Gergővel, hogy nincs könnyű helyzetben az Apple, ha a további növekedési lehetőségeit kutatja, csak a piaci sajátosságok miatt nekem még ötletem sincs arra, hogy milyen irányban haladhatna tovább hasonló magabiztossággal, mint eddig.
Az Ozaki tokjai egyre jobban meglepnek. Azt a minőséget hozzák, amivel egy iPhone-t mindenképp érdemes beborítani, ha már eltakarjuk az Apple aprólékosan kidolgozott dizájnját a törések, karcok és hasonló balesetek elkerülése érdekében. Ezek a tokok pedig elérhető áron hozzák ezt a jó minőséget, finom tapintást, tizedmilliméter pontos kialakítást.
Lássunk néhányat az Appleblogshop nemrég érkezett kínálatából.
Ez jelenti a legbiztosabb védelmet. Egy erős műbőrtok, ami cuppanósan passzol az iPhone 5-höz minden oldalról, szóval hacsak nem a második emeletről ejtjük le, az esetek 99 százalékában ép telefonnal ússzuk meg a földdel való ismerkedést.
A tok belsejét finom anyaggal vonták be, hogy egyúttal az elő- és a hátlapot is tisztítsa. Bankkártyát is becsúsztathatunk az erre kialakított erszénybe, ez a merev test pedig nyilván tovább növeli a túlélési esélyeket. A telefon kivétele a tokból: egy rugalmas kialakítású húzókával vagy mivel emelhetjük ki az iPhone 5 felső részét, a többit oldjuk meg hüvelyk- és mutatóujjal.
Elegáns, és ez adja a legnagyobb biztonságot. A fenti képek a VolcanoRock tokról készültek, itt meg egy közeli kép a Snowflake-ről.
És a karcmentesnek ígért felületet komolyan lehet venni: félve vettem elő egy Rotringot, aminek a hegyével erősen rányomva sem tudtam látható kárt okozni a tok felületében.
Ez a tok olyan könnyű, hogy még a szobanövény levele is megtartja:
Tényleg, nem is érezni a súlyát. Kemény tok, a hátlap csúszásmentes réteggel bevont, kicsit rámentek az iPhone 5 hátoldalának érzetére, csak műanyagban persze. Több színben is elérhető.
Ez a tok egy féloldalra, könyvszerűen kihajtható előlapból és egy csúsztatós belső tokból áll.
Hozzánk a bőr színére leginkább hajazó Stability tok jutott el, ami egyéb tulajdonságokat is felvonultat az elegancia felé vezető úton, például a finom mágneses csukódást: épp csak annyira tartja a helyén az előlapot, hogy egy ráutaló mozdulatra már nyíljon is ki.
A hátlapon bankkártyatartó, amiből szinte lehetetlen kihúzni a kártyákat (főleg ha többet is rakunk bele), viszont ha alul és felül megnyomjuk a tokot, könnyen elengedi a foglyait az Aim:
Itt is él a karcmentes felület, amin nem tudtam látható sérülést okozni hegyes eszközökkel.
Azt hiszem, egy bugyizöld verzióhoz jutottam ebből a tokból, egy másik árnyalatot biztosan közelebb éreztem volna magamhoz, de sebaj.
Ez egy flexibilis tok, puha tapintású, azoknak, akik ezt szeretik.
Csakhogy a puha tokoknak van egy olyan hibája, hogy idővel a kijelző körül található perem megnyúlik, elereszt, és a telefont már csak a szentlélek tartja a helyén. Az Ozakinál kitalálták, hogy egy szilárdabb keretet mellékelnek a telefonhoz, amit az előre kialakított vájúba nekünk kell kézzel bepattintani. Ez mondjuk így leírni egyszerű, megvalósítani nehezebb, de ha egyszer túl vagyunk rajta, elvileg nem kell hozzányúlni.
Innentől viszont nem moccan a tok, hiába is próbáljuk, nem tudjuk leszedni. Először ki kell fejteni a két keretet, így válik el a telefontól a cucc. Aki szereti feltenni-leszedni a védőburkokat, annak ez a megoldás nem ajánlott.
A videón láthatjátok a legifjabb Jedi mestert. Ancsának egyébként is van hatalma a népesség egyik (erősebbik) felén, hogy a másik felét is megbűvölje, igazi dzsedáj lett. Mellesleg a videóban levágja az operatőrünket, aminek mi nem örülünk, de ez van (már nem merünk beszólni neki).
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
