Nagyjából biztosra vehető, hogy az Apple-számítógépek felbontása drasztikusan nőni fog a következő időszakban. A Mac OS-ben egyre több HiDPI-felbontású kép bukkan fel, benne van néhány a Lionban, és a Mountain Lion is tobzódik a kétszeres pixelszámú grafikai elemekben.

Logikus lépésnek tűnik, hogy ezek már az új, nagyobb felbontású Macintoshok érkezését készítik elő. A fejlesztésre mindenesetre tényleg szükség lenne: bár az Airek kijelzője például elég meggyőző, a 13-as MacBook Prók felbontása már elég kevésnek tűnik, főleg, ha a két gépet egymás mellett nézzük.

De mindkét modell pixelsűrűsége nevetségesen alacsony, ha az iPhone 4-éhez vagy az új iPadéhez hasonlítjuk.

Persze egy számítógépet nem nézünk olyan közelről, mint egy mobilt vagy egy tabletet, a felbontás növelése ennek ellenére is elkerülhetetlennek tűnik.

Néhány akadállyal azért meg kell küzdeni, lássuk ezeket: ott van például a nagyobb felbontással együtt járó igény a nagyobb grafikai teljesítményre. Egy iPadnél meg lehet azt oldani, hogy a pluszteljesítményt feláldozzák a pixelek oltárán, egy asztali operációs rendszernél már óvatosabban kell bánni az erőforrásokkal.

Aztán ott van a növekvő energiaigény: látjuk, hogy az új iPadnél mekkora akkumulátort kellett építeni a gépbe ahhoz, hogy az táplálni tudja a RetinaDisplay-t, ilyen beavatkozásra egy laptopnál nyilván nincs lehetőség.

Szerencsére mindkét problémára megoldás lehet a rövidesen megjelenő Ivy Bridge-processzorcsalád az Inteltől, ami a következő Macintoshokba be is lekerül. A csipekbe épített grafikus gyorsítók ugyanis amellett, hogy keveset fogyasztanak, hardveresen támogatják a 4K-felbontást, szóval két legyet ütünk velük egy csapásra.

Egy probléma azért még mindig maradt: a pénzé. Az Apple ugyanis úgy képes elérhetővé tenni a RetinaDisplayt az iPhone-ban és az iPadben is, hogy pontosan tudja, tízmilliós darabszámban fog eladni a készülékekből, így a kezdetben drága technológia a termékciklus végére megfizethetővé válik: az Apple úgy vállal be nagy kiadást az elején, hogy tudja, a végére bőven visszajön az pénz.

Ugyanez egy Macintoshnál másként működik: több méret, több technológia és sokkal kisebb darabszám nehezíti a beruházást, emiatt óvatosabban kell bánni a bővítéssel, áttörés előtt álló, első körben még drága technológiákkal.

Ez a probléma viszont nem az irányt érinti, csupán a léptéket: első körben bizonyára nem lesznek a piacon 264 dpi-s gépek, viszont a mostani 109-135-ös értékekről rövidesen el fogunk mozdulni.

A következő Macintoshok egyik legnagyobb újítása tehát várhatóan a jobb minőségű kijelző lesz, elvileg két-három hónapon belül kiderülhet, mekkora ugrást készített elő a vállalat.