Rólunk
Feljavított kamera, 5 megapixel, autofókusz, arcfelismerés, tapis expozíciós beállítások, öt lencse, az igazi megmérettetés mégis az, hogy a valós körülmények között hogy teljesít az új kamera. A Tinhte.vn vietnami oldal hozzájutott egy új iPadhez, és posztolt is néhány fotót, amik a táblával készültek. Jöjjön a népítélet:
Na ez hardcore lesz. Még nem késő elkattintani. Legújabb Apple-csajunkat ugyanis olyan fából faragták, hogy nehezebb ruhás képet találni róla, mint olyat, amin kiáll belőle valami.
A cseh származású Little Caprice ugyanis pornós, nem is akármilyen: lányos testalkata miatt évek óta szerepel <18 pornókban, hiába nagykorú már, a lényeg úgyis az illúzió.
Egyébként ha találsz is róla egy ruhás fotót:
Egy pillanatra nem figyelsz és ugyanazon a helyszínen máris meztelen:
Tovább olvasomZavar támadt az erőben. Olvasom a kommenteket, és sokan nem tudják, hogyan reagáljanak az Apple új tabletjére. Elég a fejlesztés? Tényleg többet kapunk? Minden elromlott Steve Jobs nélkül? Képes lesz a csúcson maradni négy mag nélkül az iPad?
Nézzük pusztán a specifikációkat: a tablet nem kapott négymagos processzort. Miközben az iparág egyértelműen az izmosabb hardverek felé mozog, az Apple alig fejlesztette a cpu teljesítményét, és inkább csak a grafikus gyorsítóval bíbelődött, aminek négyszeres lett az ereje. De ezt a pluszt nagyjából fel is éli a RetinaDisplay, hiszen a tabletnek pont négyszer annyi képpontot kell megjelenítenie, mint az elődjének. Így nézve a dolgot az iPad nemhogy alig, hanem lényegét tekintve egyáltalán nem lett gyorsabb: megállt a fejlődés, itt a végítélet, a konkurencia elhúz az Apple mellett, ami Steve Jobs nélkül láthatóan halálra van ítélve.
Most szakadjunk el a specifikációktól, hiszen az Apple sosem a magok számáról és a gigahertzekről szól: olyannyira nem, hogy a cég általában vonakodva adja csak meg ezeket az adatokat, vagy egyáltalán nem.
Nézzük a dolgot gyakorlati szinten: fogjunk a kezünkbe például egy első generációs iPadet. Szívassuk egy csöppet az elavult A4-es processzort, amihez képest a most bemutatott A5X két-háromszor, a piacon lévő konkurencia négymagosai négyszer-ötször gyorsabbak. Egy elaggott vénség.
Aztán indítsunk el rajta néhány alkalmazást. Olyanokat, amik a tablettekkel folytatott munkák kilencven százalékát adják. Böngésszünk, levelezzünk, futtassunk irodai alkalmazásokat, egyszerűbb játékokat, zoomoljunk be Google Mapsen. Majd próbáljuk meg ugyanezt valamelyik négymagos konkurensen. Aztán szűrjük le a tanulságot: hiába van több éves technológiai lemaradásban az első generációs iPad, a házon belül, tiszta koncepció mentén fejlesztett zárt egység a mai napig gördülékenyebb, folyamatosabb, élvezhető munkát biztosít, mint az egészen más elvek alapján megálmodott konkurensek. Ez egyszerre koncepcionális kérdés és persze tény is: akinek az Android szabadsága kell, sosem tudná elfogadni az iOS zártságát, még ha egy ilyen összehasonlítás során tisztán látszik is az egy kézben, egy erős kézben fejlesztett rendszer előnye.
És akkor most ugorjunk vissza a jelenbe. Az új iPaddel számtalan új funkciót kaptunk, beszélhetnénk a jobb kameráról, a 4G-s mobilhálózatok támogatásáról, de koncentráljunk inkább arra, ami a szemünk előtt van, ami elpazarolja az A5X csip teljesítménytöbbletét: a RetinaDisplay-re.
Erre a 2048x1536 pixeles panelre, ami 256 264 pixelt ad colonként. Az iPhone 4 és 4S ugyan többet kínál a maga 362 326 ppi-jével, de azt közelebbről is nézzük, szóval kábé ugyanaz a hatás.
Szóval szögezzük le gyorsan: a RetinaDisplay nem egy erőforrás-zabáló izé. Nem egy olyan, felesleges újítás, ami elveszi a lehetőséget a több speciális effektust felvonultató játékok, az ügyesebben élsimított felületek elől.
A RetinaDisplay a legnagyobb jóság a tabletpiacon az első iPad bevezetése óta.
A készülék ugye egy nagy kijelző. Ennyit látunk belőle. Lehet bűvészkedni az élek lekerekítésével, a hátlap tervezgetésével, de valójában a panel minden. Ez az ablak az iPad lelkébe, legbelső lényegébe. És most ezt az ablakot suvickolta le az Apple. Amikor négyszer annyi pixelt zsúfolt a kijelzőbe, egyszersmind négyszer szebbé, négyszer jobbá, négyszer élvezhetőbbé tette a munkát az iPaddel. Az új iPad négyszer jobb lett elődjénél, egyúttal minden konkurens tabletnél, ha túltesszük magunkat a zárt rendszer okozta sokkon.
Az Apple tökéletesen tudta, hol kell úgy nyúlnia az iPadhez, hogy a lehető legnagyobb hatást érje el: a tablet gördülékenysége eddig is egyedülálló volt, a rajta futó játékok messze a leglátványosabbak a tabletfronton, hiába vannak erősebb konkurensek a piacon. A rendszer zártságán amúgy sem lettek volna hajlandók változtatni, ehelyett beépítettek egy olyan kijelzőt, amitől eldobod az agyadat. Egy olyat, ami mellett a többi tablet a Wal-Martban úgy fog kinézni, mint valami hetvenes évekből itt maradt izé. És ami hónapokig örömmel fogja eltölteni a felhasználót, nem úgy, mint egy jó anti-aliasing, ami néhány perc után azért elveszti a varázsát.
És ez az előny jó időre garantált, mert az Apple hihetetlenül ügyesen űzi ez a játékot: megtalálja az áttörés előtt álló technológiákat, most például azt az eljárást, amivel egymillióval több pixelt lehet sűríteni egy 10 colos kijelzőbe, mint amennyi egy 42 colos, full hd tévében van. Tárgyalásba kezd, majd tesz egy visszautasíthatatlan ajánlatot: leadja megrendelését vagy húszmillió ilyen panelre a kizárólagosságért cserébe. A partner még akkor sem mond nemet, ha az történetesen a Samsung: oszt-szoroz és rájön, hogy sokkal jobban jár, ha elfogadja a csekket, mintha megtartja a technológiát magának, beleépíti valamelyik tabletjébe, és jó ideig veszteségesen adja el azt: egyrészt mert nincs, aki állja a cechet, másrészt mert az alacsonyabb kereslet mellett eleve jóval hosszabb a megtérülési idő.
Így viszont senki sem kockáztat: a gyártó biztos lehet a nagy haszonban, de az Apple is, hiszen tudja, hogy mindenképp jóval többet fog eladni a tabletből, mint amennyi a befektetés megtérüléséhez kell. És végül persze a vásárló is, aki a nagy tételnek köszönhetően előbb jut hozzá egy technológiához, mint amennyire azt a piaci körülmények megengednék.
Szóval aki szerint az új iPad kevés, az várja meg, amíg a kezébe foghatja. És ha még akkor sem érti, miért hatalmas az előrelépés, a próba után rögtön nézzen meg egy előző generációs tabletet. Mintha egy Monica Belluccival töltött éjszaka után Magdi anyushoz kéne hazatérnünk.
Érik az újabb rekord negyedév, én azt mondom.
Már nincs sok hátra, március 29-én, tehát két hét múlva csütörtökön rendezik meg az egyik legnívósabb hazai mobilkonferenciát, a Smartmobilt. Már tavaly is több mint hétszáz résztvevője volt az eseménynek, és idén, az új helyszínen, a RAM Colosseumban várhatóan még többen lesznek.
Szó lesz itt arról, hogy hol tart a hazai okosmobil-piac és milyen jövő vár rá, elemzők adják fejlesztőknek a mikrofont, kiderül, hogyan lehet valaki hazai programozóként a világpiacon is sikeres, és felbukkannak olyan szakmai nagyágyúk, mint a Google regionális mobilüzletág-vezetője, Nagy Britannia egyik legjobb alkalmazásfejlesztő cégének - UsTwo - vezetője és a a DDB EMEA innovációs vezetője.
Részletek a honlapon, még nem késő jelentkezni.
Az Appleblog a Smartmobil médiatámogatója.
Sir Jonathan Ive-val készített interjút a This is London, amiben az Apple designfőnöke a gyökereiről és munkamódszereiről vall.
A beszélgetésből kiderül, hogy Ive imád hazatérni Londonba, ugyanakkor otthonának tekinti a Szilícium-völgyet is, ahol egyáltalán nem félnek a kudarctól vagy a hibázás lehetőségétől: ha van egy jó ötletük, belevágnak a megvalósításba.
Elmesélte azt is, hogyan készülnek az Apple-nél az új termékek: egy kézben van a tervezés, a prototípusok készítése és a gyártás. Ive szerint Ha valaki egy újszerű termékkel akar előállni, az szükségképpen újszerű kihívásokkal fog találkozni, és ha nem kontrollálja mindegyik munkafolyamatot, akkor valamelyikben el fog veszni az eredeti koncepció. Mindent egy kézben tartva azonban biztosítani lehet, hogy a legfontosabb alapértékek megjelenjenek a végső termékben is (Ive a laborjában képes legyártani terveinek a 3D-s prototípusát, hogy megfogható legyen az, ami más cégeknél sokáig csak a kijelzőn látható).
Beszélt arról is, hogy imádja a kreatív ötletek születését az Apple-nél: azt, hogy egyik nap még nincs semmi, másnap meg előugrik hirtelen a gondolat, amiből egy nap sikertermék lesz.
Szóba került az is, hogy miben különbözik az Apple a többi vállalattól: Ive szerint elsősorban a célokban. Jobb és szebb termékeket akarnak létrehozni. Ha erre képesek, belevágnak a gyártásba, ha nem, passzolják a lehetőséget. A konkurensek ezzel szemben csak arra törekednek, hogy valami "mást", valami újnak tűnőt teremtsenek, ami Ive szerint a helyes célok tökéletes félreértelmezése. A termékeknek ugyanis nemcsak másnak kell tűnniük, lényegüknél fogva kell jobbnak lenniük. Nem szabad, hogy az ár, a határidő vagy valami marketingcél hasson a tervezés és a gyártás folyamatára, mert az emberek ezt megérzik a készterméken: csak arra szabad koncentrálni, hogy amit alkotnak, az tényleg jobb legyen.
Ehhez kapcsolódik, hogy nem használnak fókuszcsoportokat sem: Ive szerint teljesen értelmetlen és egyáltalán nem fair arról kérdezgetni az embereket, hogy mire vágynak, mikor ők nyilvánvalóan nem értenek ahhoz, hogy előre lássák a jövő trendjeit: ez a designer feladata.
Itt a teljes interjú további izgalmakkal.
