Egy ideje már nézegettem az Air Display-t az iTunes Store-ban, de nem nagyon tudtam, hogy mire tudnám használni a programot, így nem is fizettem érte. Most viszont megjelent egy ingyenes verzió, szóval gyorsan le is töltöttem.

A telepítés tök egyszerű: a programpár egyik tagját az iPadre, a másikat a Macre/PC-re kell letöltenünk. Fontos, hogy mindkét eszköz ugyanazon a wifin legyen. Ezek után már csak el kell indítanunk az alkalmazást a tableten, majd a számítógépen rábökni a rendszer újraindulása után megjelenő ikonra, és összekapcsolni a két gépet.

Innentől kezdve az iPad a Mac második kijelzője lehet.

Az Air Display kétségtelenül működik, bár komoly kompromisszumok árán. Ha előfordul olyan helyzet, amikor igazán szükségem van második monitorra, az a Final Cut X, ahol gond nélkül ki lehet dobni a nyers videókat vagy a viewert a második kijelzőre, de nem tűnt nagyon folyamatosnak a munka: a videólejátszás sebessége körülbelül egy képkockára esett vissza, ha az iPaden volt a kép. Amikor a nyerseket dobtam át, és a viewer a Macen maradt, már jobb volt a helyzet, de még ekkor is komoly sebességproblémák léptek fel.

Sokkal egyszerűbb dolgunk van, amikor olyan alkalmazásokat dobálunk a második kijelzőre, amik nem igényelnek nagy sebességet, de fontos, hogy mindig láthatóak legyenek, egyetlen felületen. Például a böngésző fut a Macen, az iPhoto meg az iTunes a másikon. Az iPad retina kijelzője óriási felületet jelent a legtöbb Mac-panelhez képest, sok minden elfér rajta egyszerre és az is elég szórakoztató, hogy ezen a felületen az ujjunkkal tudjuk mozgatni a számítógépes alkalmazásokat, igaz, elég bénán.

Azért akadnak más problémák is, nálam például rendszeresen kifagyott OS X alatt az Air Display ikonja, így csak újraindítás után tudtam bármit átállítani, de most, hogy ingyen van, megéri mindenkinek letölteni és kideríteni, hogy tudja-e valamire használni, vagy sem. És ha igen, akkor már megéri azt a kilenc eurót, amennyibe kerül.