Emlékszem, amikor először próbálgattam az iOS-t (akkor még iPhone OS-nek hívták), legjobban a pinch to zoom funkcióba szerettem bele. Olyan természetes, magától értetődő és reszponzív megoldás volt, hogy engem már ezzel megvett kilóra a telefon, meg úgy általában az "Érintőkijelzők Kora".

Most pont az Apple az, aki egy szabadalmában már a leváltását tervezi a kétujjas zoomnak. Nem is az Apple lenne, ha nem a még egyértelműbb, a felhasználót még jobban kényeztető megoldással jönnének elő: nem kell hozzáérni a telefonhoz sem. Csak közel kell hajolni hozzá, vagy távolodni tőle, hogy zoomoljunk.

A szabadalom leírja, hogy a telefon az előlapi érzékelőket, a kamerát, az infravörös távolságérzékelőt vagy SONAR szenzort használná az arcunk pontos érzékeléséhez, annak a meghatározásához, milyen távolt tartjuk az iOS-eszközt magunktól.

Ennek ismeretében két funkció közül választhatnánk. A comfort mode esetében minél távolabb tartjuk az eszközt a szemünktől, annál nagyobbak lennének a kijelzőn látható tartalmak. Logikus: mindig ugyanakkora betűket látnánk magunk előtt, hogy mindig olvasható legyen a szöveg. A zoom mode viszont pont ellentétesen működik: minél közelebb tartjuk a készüléket az arcunkhoz, annál nagyobb lenne a zoom. Képzeljük el, ahogy a Maps alkalmazásban az arcunktól eltolva meglátnánk az egész várost/országot/földrészt, a készüléket elfordítva új célpontot keresnénk, az arcunkhoz ismét közel emelve pedig ráközelítenénk az új helyszínre.

Kérdés, ki szeretne egy folyton váltakozó tartalmat látni a kijelzőn egy stabil, megbízható, nyomtatottpapír-szerű érzés helyett. Egész más lenne így tartalmat fogyasztani, de őszintén nem tudom megítélni, tudnám-e szeretni. Nyilván csak akkor lenne esélye, ha tökéletesen finomhangolva működik, egyébként biztosan csak gyűlölni lehet.