Utazónk egy maja templom lábától jelentkezik, Szabi zsebéből, Mexikóból.

Chichén Itzá, ez a maja-tolték romváros 2007 óta a világ hét új csodáinak egyike. A Wikipedián remek kis leírást kapunk arról, kik is azok a toltékok. Gyorsan összefoglalom nektek.

Akkoriban, mikor a kalandozások után a magyarok elkezdtek azon gondolkozni, hogy alapítani kellene már egy államot a Kárpát-medencében, a világ másik felén ez a maják által alapított város is jelentős lakócserét élt meg. 987-ben, a tolték hódítás idején ez lett az új birodalom fővárosa, és ez a barbár, harcos nép összeolvadt az ott élőkkel. Meghagyták a vallást, a kultúrát, de azért módosították a saját arcukra.

Ez azért is kellett, mert a toltékok képzeletében az istenek vérszomjas zsarnokok voltak. Jellemző a gondolkozásukra, hogy szerintük a "Napot állandóan emberi vérrel kellett táplálni, hogy a halál föld alatti házából hajnalonként fölemelkedjen".

A tolték művészet megdöbbentő, sokak számára rettenetes, hiszen állandó vérontásról tanúskodik. Épületeiket harci események, emberszívet lakmározó sasok képeivel, szörnyekkel és kígyó-madár-jaguártestű fantáziaállatok alakjaival díszítették.

Jó fejek voltak ezek a toltékok, na.