Körülbelül tíz éve nem vagyok nagy játékos, az utolsó, amit tisztességesen végigvittem a GTA 4 volt (meg az iOS-es SimCity), és a lányom születése óta csak tovább romlott a helyzet. Biztos ezért történhetett meg, hogy az augusztusban bemutatott The Dark Knight Riseslet csak most sikerült letöltenem.

Meg azt is tegyük hozzá, hogy ha nagy ritkán veszek egy játékot, azt mindig az App Store toplistájának az éléről választom, és a TDKR pont most ért oda. És egy utolsó kiegészítés: nyolc éves koromig egyáltalán nem érdekeltek a szuperhősök, aztán 1989-ben bemutatták az első Batmant Tim Burton rendezésében, és akkor elhatároztam, hogy nemcsak űrhajós leszek, meg kamionsofőr, de a Batman is.

Ezzel a játékkal úgy fest, hogy a három nagy terv közül a denevéremberséghez állok a legközelebb.

A Gameloft játéka ugyanis meglepően jó hangulatúra sikerült, a küldetések teljesítése közben viszonylag hamar úgy érzed magad, hogy tényleg te vagy a bőrruhás fickó. Segít ebben a szuper grafika, ami a legjobb pillanataiban a Max Payne-re emlékeztetett, pontosabban arra az érzésre, ami jó 11 éve járt át, amikor először találkoztam vele.

A karakterek ugye adottak, a trilógia biztosítja hozzájuk a hátteret, ami óriási előnye a programnak, hiszen nem kell minket képbe helyezni, nem is foglalkoztak ilyesmivel a Gameloftnál: feltételezték, hogy ismerjük Bruce Wayne, Bane és Selina mozgatórugóit, úgyhogy gyorsan egymásnak eresztették őket és átadták a játékosnak az irányítást.

Kicsit utána olvastam, a komolyabb szaklapok fikázták a faék egyszerűségű irányítást és harcokat, én igazi hétvégi játékosként inkább értékeltem ezt: nem kell bonyolult kombókat megtanulni ahhoz, hogy Batman mindig nagyon menőn nézzen ki. Bosszantott volna, ha a szuperhősöm az első bénázásaim alatt inkább emlékeztetett volna a bőrruhába húzott Paudits Bélára, mint az igazi Batmanre, és nagyon elégedett voltam, amiért a kijelző fogalom nélküli nyomogatására is olyan verekedéseket láttam, amilyeneket a filmben.

Mert Batman aztán üt minden irányba, ha nyolcan állják körbe, az az alapértelmezett, hogy mindenki kap egy erős gyomrost, vagy valamilyen más batmanest, nagyon komoly, izmos harcok jelennek meg a kijelzőn, ami segít abban, hogy tényleg Batmannek érezd magad.

Közben a történet halad előre és a verekedések közt általában valamilyen faék egyszerűségű logikai feladványt is meg kell oldanod, ami megint csak a színesítésről és nem a játékos megszívatásáról szól. Máskor meg azzal teszik érdekesebbé az időtöltést, hogy közelről mutogatják Selina fenekét.

Engem tökéletesen lekötött a The Dark Knight Rises, és aki hozzám hasonlóan komolyabb elmélyülés nélkül akar egy jót játszani, az biztos nem fogja megbánni azt az 5,5 eurót, amibe kerül. Annyit egyébként feltétlenül meg is ér.

Disclaimer: Az Appleblog részt vesz egy Affiliate-programban, ha a posztokban elhelyezett linkekre kattintva vásárolod meg az App Store-os programokat, részesedést kapunk a vásárolt összegből. A program ára nem változik, csak jó lesz nekünk. Ha nem akarod, hogy jó legyen nekünk, írd be simán a Google-be a program nevét, és megkapod jóság nélküli App Store-os linket.