Azt hitték, hogy egyedi esetről volt szó, egyetlen alkalmazott felháborító viselkedéséről, de aztán meg úgy látszott, még szomorúbb a jelenség magyarázata. A New York Times összeszedte aztán az eseteket. Santa Monicából két perzsa származású vásárló ugyanilyen bánásmódról számolt be ("Nem adunk el semmit perzsáknak"), egy másik iráni férfi a sacramentói Apple Store-ban említette meg, hogy talán vesz egy iPadet az iráni unokaöccsének, mire nem szolgálták ki, még azzal a termékkel sem, amit eredetileg magának vásárolt. Egy másik iráni tanulónak Atlantában azért nem adtak el iPhone-t, mert megemlítette, hogy nyáron Iránba utazik.

Hogy mi van a háttérben: az Apple export-szabályzata elég egyértelműen leírja, hogy mely országokba tilos mindennemű hardver vagy szoftver kivitele, akár magánszemélyek által is. Kuba, Észak-Korea, Szíria és természetesen Irán felé él az embargó, ez mintegy része az Egyesült Államok atomfegyverkezés elleni szankcióinak. Ez természetesen nem magyarázat arra, hogy miért az Apple Store eladói döntik el, ki viszi ki magával Iránba a terméket és ki nem. Abban a pillanatban, hogy visszautasítja a kiszolgálást bőrszín vagy származás alapján, emberi jogi törvényt sért.

A New York Times egy állítólagos Apple-alkalmazottól is idézett, aki az esetről elmondta, szabályzatban rögzített ez a viselkedés. Az üzlet dolgozói szinte rá vannak kényszerítve egyes sztereotípiák alkalmazására a kiszolgálás során, aminek megfelelnek, hogy ne veszítsék el a munkájukat.

Gusztustalan ez az egész, ha tényleg így történt. Az embargó a határon elintézendő probléma, nem az üzletben, az ilyen sértésért meg bizonyos kultúrákban párbajra hívták az embert nemrég.