Megérkeztek az első eredmények az új, Ivy Bridge-processzoros MacBookokról, és ahogy azt várni lehetett, az új generációnak érezhetően nőtt a teljesítménye az elődökhöz képest. A gépek elméletben átlagosan 10-15 százalékkal gyorsabbak azonos órajelen, de ne feledjük el, hogy a legtöbb modellnél még a megahertzek is növekedtek, igaz, csak 1-2 százas nagyságrendben.

Mondjuk az első processzorom összes megahertze 66 volt.

Mondjuk abban még csak egy mag volt.

Mondjuk inflációval felszorozva ma 954 ezer, KILENCSZÁZÖTVENNÉGYEZER forintot kéne kifizetni azért az akkor 180 ezer forintos gépért, ami valójában egy béna, bézsházba dugott asztali konfiguráció volt az árlista alsó harmadából.

Régen nem volt minden jobb.

Szóval futottak a tesztek és kiderült, hogy az új gépek 2,3 gigahertzes órajel mellett képesek arra, mint a régiek 2,5-ön, és így tovább. A legizmosabb, 2,7 gigahertzes MacBook Pro a várakozásoknak megfelelően 14 százalékkal gyorsabb közvetlen elődjénél, a 2,5-ös Sandy Bridge Core i7-es konfigurációnál.

Aztán fogták a MacBook Aireket is, és elvégezték rajtuk ugyanezeket a teszteket. Ezek is fürgébbek lettek, az 1,7 gigahertzes Core i5-ös olyan gyors, mint az 1,8-as Core i7-es volt. A harmincezer forintért 2 gigahertzig tuningolható modellek meg 23 százalékkal gyorsabbak a korábbi rekordernél, érdemes ezeket választani, ha valakinek teljesítményre van szüksége.

Hogy a végére nevessünk is: a 2009 -es MacBook Próm, 2,53-as Core 2 Duóval, 4 gigabájt memóriával és 9400-as GeForce-szal 3500 pontot kap ugyanettől a programtól, szóval az apró Air jó kétszer gyorsabb az enyémnél.

Haha.